Relax

Lezárult az írókör tagfelvétele. Három emberkét vettünk föl, Corpust, Szabadmedvét és Katharát. Gratulálok mindenkinek!

Nagyon jó, hogy a pályázat anonim volt, mert tényleg nehéz elvonatkoztatni az írótól. Örültem neki, hogy a többi műhelyesre lehetett hagyni a szavazást, értékelést, én komoly gondban lettem volna. Mikor corpus Kálváriáját megláttam, rögvest dilemmába kerültem, hogy a, ezt az embert mindenáron… b, leszavazom, mert aki így ír, annak minek a műhely? De nyilván elfogult voltam, ahol egy bádogkrisztussal csevegnek az mindig befutó nálam. 

Corpus személye amúgy nagy meglepetés volt a műhelyeseknek. Ahogy a jelentkezőknek nem kotyogtam ki, hogy miként állnak, úgy a műhelyesek sem tudták a szavazás lezárultig, hogy kié az írás. Persze mentek a lelkes találgatások, az egyik rendszeres fórumozót azonnal kiszúrták a stílusjegyek alapján. Könnyítette a dolgot, hogy a Karcolatos műhely beindulásával sokan nem jelentkeztek hozzánk, így kevesebb anyag volt. De azért a gyanú itt se lett megerősítve.

Kathara fantasyt küldött, Medve meg szépirodalmat. Gyanítom, bölcsész a lelkem. A stílusa okozott némi fejtörést, ugyanis pl egy fantasy novellát így megírni érdekes vállalkozás lenne. Nehéz volt elkülöníteni, hogy a téma határozta meg a stílt vagy fordítva. Az első eset nagyon jó, a második viszont esetleg arra utalhat, hogy egysíkúak az írások. No, de majd kiderül. Okultunk a leckéből, jövőre valószínűleg sf/f-t várunk csak.

A többi novella között is volt jó, és persze siralmas is. Már elkészültek a kritikák, a srácok most küldik ki az illetőnek (ha valaki nem kapott, szóljon).

Szep. 20-án lesz egy műhelyes találkozó, ahol élőben is elszörnyedhet a bandán szegény friss tag.

Szeptembertől pszichót hallgatok, mondtam már? Nagyon vicces az életutam ez ügyben, mert a szakra nem a tudásom, hanem a nyelvérzékem miatt nem tudtam anno bekerülni. Később meg nem értem rá a cégezés stb miatt. Ha már itt tartunk, most is a matek meg biosz eredményeim alapján ment… jellemző.

Alapvetően úgy tervezem, hogy majd az anatómiai gyakorlatra belibegek. A sok érzékeny lelkű ifjonc között nem árt, ha valaki mer békát boncolni. Az előadásokat kihagyom, az ember ne zavarja a jelenlétével az oktatást. Épp most néztem át, milyen órákat javasolnak, és bizony föl nem fogom ésszel, minek az első szemeszterre evolúciós pszicho. Lejjebb tették, meg a jogot is, így két évfolyam együtt tanulja. Sebaj, egy harmadéves haverral együtt járhatnék, és ezért már megéri benézni. Legföljebb pletykálkodunk egy jót.

Tűnődöm Sárdi sci-fis óráján is, csak ahhoz előfeltételek kellenek, meg a kreatív íráson is, hátha mondanak valami okosat. De lehet, egyszerűbb elküldeni az írókörös btk-sokat terepszemlére.

Amúgy a napokban újra beláttam, hogy nem kéne a klasszikus, díványos formában emberekkel foglalkoznom, inkább a pszicho szervezési, kutatási ágait jobb választani. Túl nagy felelősség a másik ember lelke, és nagyon könnyű sérülést okozni. (Igen, igen… elbasztam valamit.) No, mindegy… ezen még ráérek tűnődni, egyelőre a csoporttársakat kell túlélnem. A pszicho vonzza azokat, akik félistennek hiszik magukat, vagy kezeletlen lelki zűrjük van, vagy túl pénzközpontúak (majd felébrednek), no meg akik a Gyilkos elmék-féle filmekből kapják az ihletet. Meg fogok őrülni.

Ezt egy oktatási központtól kaptam: “

YODA MESTER NYOMDOKAIN!

Már a bolti eladós képzést is jedikkel reklámozzák… fejlődünk gyerekek, betör a scifi mindenhová…

Vasárnap járókát meg gyerekruhákat vittünk egy hódmezővásárhelyi barátnőmnek. Költő házaspár, a lány asztrológus (képesített boszorka ), a fiú meg szerintem korunk egyik nagy gondolkodója, mindenesetre évekig azon aggódtam, hogy ezek ketten éhen halnak. De most jön a baba, ami a valósághoz fogja kötni őket. Akinek a lába nem áll szilárdan a talajon, annak a feje, hogy érhet égig? Egyensúly. Nagyon bensőséges volt velük, füstölők, szélcsengők, isteni vegakaja, és egy gyönyörű, növekvő pocaklakó…

Ha már az ország másik felébe elkolbászoltunk, akkor benéztünk a Szefantorra is. Persze előtte jól eltévedtünk, de Pusztay végül megmentett minket. Mivel mindenki olyan tisztelettel szokta emlegetni, bennem valamiért egy hatvanas, pocakos öregúr képe alakult ki, erre kipattant a kocsiból egy fiatal pasas… Szóval megtaláltuk a tábort, egy tanyasi iskolát, Isten háta mögött kettővel. Elértük Pollák előadásának második felét. Főleg a méhek és hangyák társadalmáról szólt, és arról, hogy a testünknek is vannak gyors és lassú reagálású rendszerei (közvetlen idegi szabályozás ill. hormonális), úgy a társadalmaknak is (katonaság stb ill. törvények, kultúra stb). Engem a társadalmi rész érdekelt jobban, de a fő szó a biológiáról esett, amit meg a sofőröm élvezett nagyon.

Utána Benedek és Józsi író-olvasó találkozója volt. Józsi egy ronda barna táskát szorongatott mindvégig, persze muszáj volt megtudnom, mi ennyire a szive csücske. Hát egy rózsaszín (!), tenyérnyi laptop-féle bújt meg benne. Benedeket csak látásból ismertem, jó volt hallani, hogy a különböző témák kapcsán mit gondol. 

Este a táborozók Magdi szervezésévél elmentek színházba, mi meg Stevével elmászkáltunk csillagokat nézni. Gyönyörű volt a félhold, és nagyon hangulatos a néha megzörrenő, sötét kukoricás, kerestem is az ufonauták megvillanó lábát. Jót dumáltunk, még jobbakat hallgattunk, aztán visszatértünk egy kis éjféli ping-pongozásra. Nagyon jó meccs volt, és nagy kihívás, mivel ő, szemben a lámpával, egyszerre látta a labdát és zavaró mód annak árnyékát, én meg szemüveg (és ezzel térérzék nélkül) ösztönből játszottam.

Másnap Kerekes Laci vallás és sci-fi előadására ültünk be. Elsőnek a csoportok énképéről esett szó, ezeket különböző kutatásokból ismertem, azután a síkföldi nők, illetve a Dűne került terítékre. Utána váltottunk pár szót Lacival, és megint beláttam, hogy Fergott valláslélektan könyvére rá kell tennem a mancsom, hiába lehetetlen beszerezni. 

Utána ettünk egy ízletes borsólevest (imádom a hasam és a főztöm, szóval ez most nagy dicséret volt), majd Vásárhelyi Lajos kapott egy szülinapi puszit, és kocsiba pattantunk. Egész úton megmaradt bennünk a tábor hangulata. Született pestiként pár éve vidéken lakom, megszoktam, hogy kisimít a természet csendje. A táborban ennél több volt, a nyugalom az emberekből áradt, szinte tapintható módon.

Keddtől szombatig tartott az írókörös tábor. Az ország minden tájáról vagyunk, épp ezért különleges élmény minden találkozásunk. Jól sikerült kempinget választanom a bandának, volt egy külső, árnyékos terasz, konnektorral, ahol nappal írhattak, meg az éjszakai pötyögéshez egy benti társalgó. Azt hiszem, odaszokunk a Velencei-tóhoz.

A http://www.irokor.hu/?p=164 -ra Hanna már kirakta az írástechnikai feladatokat. Hármat én is megcsináltam, azért annyit, mert péntek délre tudtam csak leugrani. Ahhoz képest egész jók lettek, hogy egy órát aludtam éjjel előtte. (Csütörtökön barátnál éjszakáztam, két tízéves csendből egy közöset teremtettünk.) Nagyon vicces volt, hogy az egyik feladatot megoldottam kb 8 sorban, míg mindenki rendes novellát kerekített mellé. A fennmaradó fél órában meg szunyókáltam.

 Összesítettük a tagfelvét eredményeit is, az első két helyezett messze túlszárnyalta a többit, a harmadiknál megszavaztattam a népet, mit akar. (Én nem szavaztam, és nem értékeltem, mert tudtam, ki kicsoda a jelentkezők közül.) Végül az az illető is bekerült. Kiosztottuk, ki kinek ír kritikát, úgy látom, kényelmesen megleszünk aug. 20-ig. Jövőre valószínűleg csak SF/F novellákat várunk, úgy egyértelműbb, hogy vajon a téma mennyire befolyásolja az íráskészséget.

Lesz ősszel majd egy pesti találkozó, ahol majd megismerkedünk velük, már ha épp nem határon túliak, de azt már nem én szervezem. Az összes szervezési feladatot leadtam, nem lesz rá időm. Azt nem tudom, hogy bírom végignézni a kezdeti töketlenséget, irgalmatlanul türelmetlenné válok, ha valami nem megy olajozottan, legalább jó lecke lesz önuralomból. Máshol is leadtam a szervezési feladatokat,  most majd kiderül, mennyire voltam jó benne. A karizmatikus szervező után űr marad, de aki egy szinttel feljebb lépett, az nem csak a környezetben hagy lenyomatot, hanem az emberekben is, és hosszútávon simán betöltik a helyét.

Remélem, majd felkerül az írókörös oldalra egy rendes műhelyes beszámoló is. A hangulat ragadt meg bennem leginkább. Sok tehetséges ember egy asztalnál lubickol az élvezetben, mert írni jó, írni maga az élet.

Nagyon fontos dolog átélni a veszteségeket, halálokat, fájdalmakat. Ha menekülünk előlük csak lenyomjuk tudat alá a krízist, és rátelepszik, megszokássá válik a választott pótcselekvés. Nehéz menet, fontos a helyes arány, a patológiás elemeket mindenképp ki kell élni, de korlátozni is.

…. 

Na jó, akkor újra…  kicsit értelmesebben…. bár a pszichés élmények nem tartoznak másra, de tegnap este már a barátnőm férjétől is aggódó ölelést kaptam, noha ő a félmondataimat befejezi. Kissé kiborult tőlem a környezetem, úgyhogy ennyivel tartozom.

Fél éve simán megállt keringeni a föld alattam, mikor férjem közölte, hogy viszlát, és kösz a halakat. Két erős személyiség dinamikus kapcsolata volt, de rivalizálás nélkül, mert annyira különböznek a körbepisilt felségterületeink, meg eleve körberajongom azon ritka férfipéldányokat, akik erősebb akaratúak nálam. (Eddig nyolcra bukkantam a populációból, ami siralmas.) Péterrel rengeteget beszélgettünk az okokról, bár asszem már azon az éjjelen eldőlt minden, mikor a nagy ő megjelenését is beadta nekem. Ahelyett, hogy szétvertem volna a fején a széket, csak hallgattam egy percig, majd azt mondtam, bocs ezzel én most képtelen vagyok foglalkozni, holnapra le kell adnom egy novellát, és leültem írni. Hát igen.

Pont a con hétvégéje alatt cuccolt ki. Mivel a szervezési múltam is a közös céghez kötődik, ez egzisztenciális válság is, és naná, hogy egyes elemei miatt legyűrűzött morális, sőt isten-kapcsolati szintre is.

Állítólag a földrengés után van egy mély csend, majd a japánok harsogó nevetésben törnek ki. Eddig azt hittem, a csend a rémületé. És nem. A tökéletes pusztulás csúcsélmény; olyan erős katarzist vált ki, ami… És egyszerűen megnyílnak a mélyebb részek, egyesülnek a teremtő és pusztító energiák, mint valami reaktor, olyanná válik az ember. Aztán szemébe néz a másik embernek, és átéli annak egyedi, transzcendens voltát. Újra és újra minden embernél. Eszméletlenül nagy élmény, talán a haldoklás, az utolsó korty levegő belégzésekor ennyire valóságos az élet. Nem tudom érthetőbben, nem találom hozzá a szavakat.

…

 Szombaton leléptem a díszvacsora előtt, barátnőm rutinosan kimentett, és elmentem összerakni a mozaikokat. Rengeteg emberrel tüzeztem, kávéztam a conon, hallgattam a sorsokat, történeteket. De volt egy, akivel akárhányszor szóba elegyedtünk, bár magáról beszélt, az én kríziseimre felelt. Hasonlóak vagyunk, és a tudattalanja módszeresen átadta az élettapasztalatokat és rendet tett nálam, egyes kapukat kinyitott, másokat lezárt. Mint valami kirakós úgy egybeillettek végül a beszélgetés-részek, még az is, ahogy áttörte a keresztfiam védelmi falát. Szombat estére bocs mindenkitől, de egyszerűen muszáj volt lelécelnem. Pont elkapott a vihar. Imádom az esőt. Élveztem, ahogy lemossa rólam minden gondomat. Megértettem, hogy pontosan a helyem vagyok, semmit nem “rontottam el”, az vagyok, aki lenni akarok, és nem csak sodor az élet.

Úgyhogy remek estém volt, rendberaktam az életem, jógáztam, dumáltam a kölyökkel, aztán mielőtt halálos fáradtan ágybazuhantam volna, belenéztem a másnap előadásra kapott anyagba, és rájöttem, hogy megszívtam, mert használhatatlan. Szóval wifis hely kell, ami vagy a McDonads vagy a főtéri színpad környéke. Barátnőm erre alfahím-üzemmódra kapcsolt, és közölte, ki nem enged, mert szerinte vibrálok, és folyamatosan belemászkálok más személyes terébe, ami lányoknál vagy idősebbeknél nem gáz, de talán a harmincas hapsik elhagyatott utcákon nem metafizikáról akarnak csevegni. Hm. Öööö… így már érthetőbb pár dolog.

Hajnalban, egyórás alvás után, elhúztam net utát kutatva, síkidegen. Gyűlölöm a felkészületlenséget, mástól sem tűröm, pláne magamtól. Összeszedtem pár dolgot, aztán bíztam a rutinban, de az előadás első percében rájöttem, halálosan fáradt vagyok, két tagmondat összefűzése probléma, és amúgy mindjárt visszajön a dupla kávé. Úgyhogy, bíztam Laci rutinjában, és pármunka helyett dekoráció voltam. Profin megoldotta.

Búcsúzáskor már percekre kihagyott az agyam. Aki tudott a magánéletemről, az aggódva félrevont, de hiába bizonygattam, hogy jól vagyok, már a barátnőm se hitte. Köszönöm mindenki szeretetét, de most már nem lesz baj. Jövőre, ígérem, az épeszű üzemmódban jövök…

Gyorsjelentés a conról. Csütörtök este összegyűltek a szervezők, kis beszélgetés és némi szalonnasütés mellett megszemléltük a helyi sörfelhozatalt, és persze a fő téma a con volt. Vásárhelyi Lajossal a hazai írókat, regényeket vitattuk meg mint a Csodaidők, vagy Szerb Antal könyvei. Szélesivel a kiadásokról, lehetőségekről dumáltam sok-sok tüzezés közben. Jó látni, hogy nem csak én vagyok piromán. Zita barátnőm meg corpust fárasztotta vallási elveivel.

Pénteken, azaz ma délelőtt már csillogó robotlányka vagyok, és két gyanús társammal szórólapot osztogatok… hé, várjunk, akkor mit keresek itt? Mát itt se vagyok!

Megérkezett Magyarországra is a Szőrös Kő című újság. Volt tavaly egy szépirodalmi Sf pályázatuk, amin második lettem. Az első három helyezett megjelent a 2008/2-es számban. Én a Csak mi, lélekharcosok című novellával indultam. Utólag belátom, hogy inkább lélektani, mint sci-fi, szóval szóbeli vállveregetésben részesítem magam, hogy ennek ellenére beválogatták. Aki gyűjti az onsai-féle zsengéket, az spájzolja be az Írók Boltjából, ki tudja, egyszer még sokat érhet.

LnPeters chelloveckek, eszesek meg korpuszok mellett engem is (gor)csővégre kapott a scifi.hu-n. Nagyon jól kérdez, és szívós ember. Szerintem idegbajt kapott. A kamaszkori énem se volt egy nyitott típus, mindig meg volt a lekes, bőbeszédű közösségi ember mögött a néma levente, aki írt, olvasott, gondolkodott. Azt hittem, az elmúlt évek alatt integrálódtak, de rá kellett jönnöm, dehogy, csak ügyesebbek, szóval ez a riport, pláne a tucatnyi elpasszolt kérdés érdekes önismereti túra volt.

Hm, és harmadik személyben beszélek maga(i)mról… Jól van, megyek kávézni… 

Amúgy mindjárt itt a con, és az írástechnikai előadásom. Előtte megyek jelmezesen szórólapozni, szóval, ha nem jön ki a hajamból a harsány hajfesték, akkor garantáltan színes előadás várható. Vásárhelyi is már feni a piros tollait… LnPeters a társadalmi utópiákat írja, no nem egy újabbat, csak a régieket összegzi. A Zsoldos-megemlékezésre kaptunk hanganyagot, így a rádió borsos-árú felvételeit nem kellett kikérni. Bódi Ildi persze aggodalmaskodik mindenen, ebből látszik, hogy még nincs eléggé leterhelve. Páran csütörtök este lemegyünk Salgótarjánba, hogy péntek reggel frissen és kipihenten menjünk Ildikó idegeire.

Annyira jó, hogy az sf-körökbe is begyűrűzik ez az út, mint nyári program. Nemrég Csag, az egyik műhelytagunk jött meg az útról. Most meg JudLorin és Woof vesz részt rajta. Ha szabadabb leszek, én is megyek… addig csak a kényelmes fotelből irígykedek.