Relax

A háttérben az Avana berkeiben zajlik a szemetes pályázat gatyába rázása. Corpus, szegény munkatigris, asszem kimúlófélben van, mert elérhetetlen (északról füstjeleket láttam, szerintem Ildi volt az… :)). Bajzafi Feri véleményezett, meg én is beszálltam a korrektúrázásba.  Analitikus gondolkozásom van, úgyhogy, amit részekre lehet szedni, azt részekre is szoktam. Úgy tűnik, új élményekkel gazdagítottam a szerzőket. Meglepetésemre kettő kivételével mindet ismertem netről vagy rendezvényekről. Jó látni, hogy dolgoznak, írnak, élnek. Ők persze kevésbé örülnek majd, mármint aki el lesz utasítva, de hát ez ezzel jár. Egyes gondolatok az “utcán hevertek”, vannak nagyon hasonló ötletből merített írások; meg a tematikához nem kapcsolódóak; meg olyanok is, melyek életképek, de nincs igazi cselekmény bennük.

Szóval a háttérben zajlik a munka az egyesületnél. Meg lehet írni lassan a következő pályázatokra is, emberek… neves honi sf íróink, ha bátrak vagytok, küldjetek rá álnéven anyagot. Lehet, hogy meglepő korrektúrát kaptok… 

A deltás tali után beugrottam misére, majd mentem sörözni. Biztattam a barátnőmet, hogy előtte még nézzünk be egy tüntetésre (még sose voltam), de idegbajt kapott, merthogy ő békés ember. Úgyhogy nem késtünk sokat a Patkó Bandiból. A hely érdekes volt, kissé füstös az emelet, de hangulatos, és meg van a varázsa annak is, mikor az ember lábbal dobol a pincérnőnek a desszertért. Citromos sör nem volt, de egy fél búzasörig azért eljutottam. 

Adpetussal szó esett az Őrség-könyvekről, Nitával a pszichóról, meg a kajáról. Szegény Hadiösvény beszorult a békésember és a nagyíró közé, akik azonnal kiásták a csatabárdot az olvasói szokások kapcsán. Davó is ott volt két leányzóval, de azért Merras is besegített neki, és kódtáblákkal szórakoztatta őket. (Most azt hiszitek, cikizem, pedig nincs izgalmasabb, mint a lézernyomtató működési elve, személyes tapasztalatból mondom. ) A társaságban túlsúlyban voltak az oroszlánok, és nagyon örültek egymásnak és a keménységüknek.  Meg felmerült egy érdekes téma a jungi archetipusok és egyes történelmi nézetek kapcsán, csak addigra már berúgta az ajtót a múzsa, jelentve hogy két hete szivatom, úgyhogy kissé dekoncentrált voltam, pedig tök érdekes beszélgetés volt.

Valamikor egy körül oszlottunk fel. Éjjel még végig talpon voltam Botival, talán két órát alhattam, majd másnap radiátor-szerelés, úgyhogy kissé hosszú hétvége volt. Most úgy is kihagyok majd pár hétvégi dolgot, a kölköknek jobb, ha hétköznap intézem a társadalmi életemet. Ja, tényleg, akaratlanul is fellendítettem az sf közéletet azzal, hogy jöv hónaptól egy avanás fog mágust mesélni két deltásnak meg egy sfportálosnak/solariásnak…

Szombaton műhelytalit tartottunk a Klauzál téren egy vendéglőben. Kiváló volt a kaja és a tulaj is jó fej, ajánlom mindenkinek a helyet. A három új tag közül Medve jött el, úgyhogy bemutatkoztunk neki. Nagyon mókás, hogy szinte minden talin bemutatkozunk, merthogy sose ugyanúgy tesszük, így izgalmas dolgokat tudunk meg a másikról. Van aki amatőr színjátszó, más pendelyes korában tudott olvasni, és van akinek szép élményei vannak a leszbi csajszi és a meleg srác barátkozását szemlélve.

Műhelyes dolgokról is szó esett, én egyre jobban kiesek az időhiány miatt. Valakire rá akartam sózni az adminjogot, Hanna lett végül (igen, tudom… vicces, hogy csak most kapott). Reméljük, hogy egy kismaszat mellé zárva majd ráér elszánt harcot vívni a pornórobotok ellen. 

Szó esett még a Külső Scriptről is. Ez egy új levlista azoknak, akik nem jutottak be a mostani tagfelvétkor, vagy azóta érdeklődtek. A műhelyből négy-öt ember csinálja, nagyon lelkesek. Remélem, életképes dolog lesz. Az irokor.hu-n nyitottam nekik egy külön fórumot, hadd csevegjenek. Majd úgy is érdemes megszokniuk, hogy a levlistán csak a novellák és kritikák legyenek, különben káosszá válik az egész.

Már fogalmam sincs, miről beszélgettünk, de írásról, könyvekről biztosan. Cseréltünk is pár kötetet. Főleg Csag zsebelt be belőlük, mert Kolozsvárra kevés hazai sf jut el. Aztán kb a hatodik óra után könnyes búcsút vettünk egymástól, és eltűntünk a tüntetéstől zajos pesti estében.

Van egy novellám, amit egyszerűen muszáj kitennem a netre, részben virtuális fejfaként valakinek, akit nem is ismertem, de úgy bőgtem a halálán, mint egy gyerek, részben meg pár új ismerős miatt. Hozzáteszem, hogy sohasem vagdostam magam, sőt senkit sem ismertem, aki ilyesmit tett. Csak volt egy szép első mondatom, és nem akartam veszni hagyni. Mindegy, akit érdekel, legyen meg a lehetősége, hogy elolvassa (úgy se lehet már itt az országban kapni az újságot), hátha talál benne valami értelmeset. Néha olyan apró dolgok jót tesznek. 

link: http://www.irokor.hu/?p=190

Csütörtökön elnéztem a Trombitásba, első ízben. Volt pár vicces előzményünk a barátnőmmel, szóval bár józanul, de fergeteges jókedvvel érkeztünk. Mulaságos volt az is, mikor a csapos (?) a scifi, sfportal bloggerek, merras, merras leírása, írók, meg még csoda tudja, milyen kulcsszavak után sem tudta, kiket keresünk. Végül közöltem rutinosan, hogy szűkítsük a kört, kik foglaltak asztalt fél hét-hét kezdettel… végül nagy nehezen fény gyulladt a szemében, hogy csak nem a Szélesire gondolunk? Ekkor már Zita barátnőm el se fordult röhögni.

No, de megtaláltuk őket, sok jó embert kis helyen. Később jöttünk, így épphogy szélre elfértünk, és olyan volt az asztalok elhelyezése, hogy töredékét se hallottuk a beszélgetésnek. Tíz percig tényleg tök udvariasan ücsörögtem, majd megjött a tejeskávém, ami ugye társaságot kíván, szóval helyet cseréltem Zitával és megismerkedtem Adeptus-szal, majd Dáviddal, aki épp hajótlanul jött. No, innentől fogalmam sincs, mások miről csevegtek, mi belemerültünk a szerepjátékokba, megvitattuk a jelenlévő szerzők könyveit, hajósunk transzcendens tapasztalatait (pedig csak ásványvizet ittam, esküszöm), meg a házi sörfőzés csínját. Még az is lehet, hogy Adeptus mágusozni fog, merthogy Zita mesélő, meg live-szervező. (Szakállas törpe nőként életreszóló élmény. )

Rég rájöttem amúgy, hogy a női vécék mindenhol központi helyek, itt is elkezdtünk egy négyzetméteren beszélgetni Szonjával, Fairylonával, meg Heidivel. Utóbbi kettővel az asztalnál is folytattuk, meg később a villamoson. Remélem, Heidi emlékszik, hogy felbéreltem Ilona noszogatására. Ideje elkapni a szépmosolyú bloggerlányt, mert pár év, és kiteheti az “elkallódott tehetség” táblát.

Van más is, aki tán kiteheti, záróra körül szóba került egy másik bloggerleány, no meg valamivel  korábban sheenard szerkesztői előélete. A sztorikban közös volt, hogy hiányzott úgymond a belük, a legfontosabb fordulópont, és sajnos főleg ezek érdekelnek. Ja, és gazdagodott a szókincsem, az “idealista” új értelmet nyert. Aztán összekaptuk magunkat, és hazacsellengtünk.

Jó hely ez a kiskocsma, igaz, nem volt citromos sör, de a tárkonyos leves finom volt.

Lezárult az írókör tagfelvétele. Három emberkét vettünk föl, Corpust, Szabadmedvét és Katharát. Gratulálok mindenkinek!

Nagyon jó, hogy a pályázat anonim volt, mert tényleg nehéz elvonatkoztatni az írótól. Örültem neki, hogy a többi műhelyesre lehetett hagyni a szavazást, értékelést, én komoly gondban lettem volna. Mikor corpus Kálváriáját megláttam, rögvest dilemmába kerültem, hogy a, ezt az embert mindenáron… b, leszavazom, mert aki így ír, annak minek a műhely? De nyilván elfogult voltam, ahol egy bádogkrisztussal csevegnek az mindig befutó nálam. 

Corpus személye amúgy nagy meglepetés volt a műhelyeseknek. Ahogy a jelentkezőknek nem kotyogtam ki, hogy miként állnak, úgy a műhelyesek sem tudták a szavazás lezárultig, hogy kié az írás. Persze mentek a lelkes találgatások, az egyik rendszeres fórumozót azonnal kiszúrták a stílusjegyek alapján. Könnyítette a dolgot, hogy a Karcolatos műhely beindulásával sokan nem jelentkeztek hozzánk, így kevesebb anyag volt. De azért a gyanú itt se lett megerősítve.

Kathara fantasyt küldött, Medve meg szépirodalmat. Gyanítom, bölcsész a lelkem. A stílusa okozott némi fejtörést, ugyanis pl egy fantasy novellát így megírni érdekes vállalkozás lenne. Nehéz volt elkülöníteni, hogy a téma határozta meg a stílt vagy fordítva. Az első eset nagyon jó, a második viszont esetleg arra utalhat, hogy egysíkúak az írások. No, de majd kiderül. Okultunk a leckéből, jövőre valószínűleg sf/f-t várunk csak.

A többi novella között is volt jó, és persze siralmas is. Már elkészültek a kritikák, a srácok most küldik ki az illetőnek (ha valaki nem kapott, szóljon).

Szep. 20-án lesz egy műhelyes találkozó, ahol élőben is elszörnyedhet a bandán szegény friss tag.

Ezt egy oktatási központtól kaptam: “

YODA MESTER NYOMDOKAIN!

Már a bolti eladós képzést is jedikkel reklámozzák… fejlődünk gyerekek, betör a scifi mindenhová…

Vasárnap járókát meg gyerekruhákat vittünk egy hódmezővásárhelyi barátnőmnek. Költő házaspár, a lány asztrológus (képesített boszorka ), a fiú meg szerintem korunk egyik nagy gondolkodója, mindenesetre évekig azon aggódtam, hogy ezek ketten éhen halnak. De most jön a baba, ami a valósághoz fogja kötni őket. Akinek a lába nem áll szilárdan a talajon, annak a feje, hogy érhet égig? Egyensúly. Nagyon bensőséges volt velük, füstölők, szélcsengők, isteni vegakaja, és egy gyönyörű, növekvő pocaklakó…

Ha már az ország másik felébe elkolbászoltunk, akkor benéztünk a Szefantorra is. Persze előtte jól eltévedtünk, de Pusztay végül megmentett minket. Mivel mindenki olyan tisztelettel szokta emlegetni, bennem valamiért egy hatvanas, pocakos öregúr képe alakult ki, erre kipattant a kocsiból egy fiatal pasas… Szóval megtaláltuk a tábort, egy tanyasi iskolát, Isten háta mögött kettővel. Elértük Pollák előadásának második felét. Főleg a méhek és hangyák társadalmáról szólt, és arról, hogy a testünknek is vannak gyors és lassú reagálású rendszerei (közvetlen idegi szabályozás ill. hormonális), úgy a társadalmaknak is (katonaság stb ill. törvények, kultúra stb). Engem a társadalmi rész érdekelt jobban, de a fő szó a biológiáról esett, amit meg a sofőröm élvezett nagyon.

Utána Benedek és Józsi író-olvasó találkozója volt. Józsi egy ronda barna táskát szorongatott mindvégig, persze muszáj volt megtudnom, mi ennyire a szive csücske. Hát egy rózsaszín (!), tenyérnyi laptop-féle bújt meg benne. Benedeket csak látásból ismertem, jó volt hallani, hogy a különböző témák kapcsán mit gondol. 

Este a táborozók Magdi szervezésévél elmentek színházba, mi meg Stevével elmászkáltunk csillagokat nézni. Gyönyörű volt a félhold, és nagyon hangulatos a néha megzörrenő, sötét kukoricás, kerestem is az ufonauták megvillanó lábát. Jót dumáltunk, még jobbakat hallgattunk, aztán visszatértünk egy kis éjféli ping-pongozásra. Nagyon jó meccs volt, és nagy kihívás, mivel ő, szemben a lámpával, egyszerre látta a labdát és zavaró mód annak árnyékát, én meg szemüveg (és ezzel térérzék nélkül) ösztönből játszottam.

Másnap Kerekes Laci vallás és sci-fi előadására ültünk be. Elsőnek a csoportok énképéről esett szó, ezeket különböző kutatásokból ismertem, azután a síkföldi nők, illetve a Dűne került terítékre. Utána váltottunk pár szót Lacival, és megint beláttam, hogy Fergott valláslélektan könyvére rá kell tennem a mancsom, hiába lehetetlen beszerezni. 

Utána ettünk egy ízletes borsólevest (imádom a hasam és a főztöm, szóval ez most nagy dicséret volt), majd Vásárhelyi Lajos kapott egy szülinapi puszit, és kocsiba pattantunk. Egész úton megmaradt bennünk a tábor hangulata. Született pestiként pár éve vidéken lakom, megszoktam, hogy kisimít a természet csendje. A táborban ennél több volt, a nyugalom az emberekből áradt, szinte tapintható módon.

Keddtől szombatig tartott az írókörös tábor. Az ország minden tájáról vagyunk, épp ezért különleges élmény minden találkozásunk. Jól sikerült kempinget választanom a bandának, volt egy külső, árnyékos terasz, konnektorral, ahol nappal írhattak, meg az éjszakai pötyögéshez egy benti társalgó. Azt hiszem, odaszokunk a Velencei-tóhoz.

A http://www.irokor.hu/?p=164 -ra Hanna már kirakta az írástechnikai feladatokat. Hármat én is megcsináltam, azért annyit, mert péntek délre tudtam csak leugrani. Ahhoz képest egész jók lettek, hogy egy órát aludtam éjjel előtte. (Csütörtökön barátnál éjszakáztam, két tízéves csendből egy közöset teremtettünk.) Nagyon vicces volt, hogy az egyik feladatot megoldottam kb 8 sorban, míg mindenki rendes novellát kerekített mellé. A fennmaradó fél órában meg szunyókáltam.

 Összesítettük a tagfelvét eredményeit is, az első két helyezett messze túlszárnyalta a többit, a harmadiknál megszavaztattam a népet, mit akar. (Én nem szavaztam, és nem értékeltem, mert tudtam, ki kicsoda a jelentkezők közül.) Végül az az illető is bekerült. Kiosztottuk, ki kinek ír kritikát, úgy látom, kényelmesen megleszünk aug. 20-ig. Jövőre valószínűleg csak SF/F novellákat várunk, úgy egyértelműbb, hogy vajon a téma mennyire befolyásolja az íráskészséget.

Lesz ősszel majd egy pesti találkozó, ahol majd megismerkedünk velük, már ha épp nem határon túliak, de azt már nem én szervezem. Az összes szervezési feladatot leadtam, nem lesz rá időm. Azt nem tudom, hogy bírom végignézni a kezdeti töketlenséget, irgalmatlanul türelmetlenné válok, ha valami nem megy olajozottan, legalább jó lecke lesz önuralomból. Máshol is leadtam a szervezési feladatokat,  most majd kiderül, mennyire voltam jó benne. A karizmatikus szervező után űr marad, de aki egy szinttel feljebb lépett, az nem csak a környezetben hagy lenyomatot, hanem az emberekben is, és hosszútávon simán betöltik a helyét.

Remélem, majd felkerül az írókörös oldalra egy rendes műhelyes beszámoló is. A hangulat ragadt meg bennem leginkább. Sok tehetséges ember egy asztalnál lubickol az élvezetben, mert írni jó, írni maga az élet.

Gyorsjelentés a conról. Csütörtök este összegyűltek a szervezők, kis beszélgetés és némi szalonnasütés mellett megszemléltük a helyi sörfelhozatalt, és persze a fő téma a con volt. Vásárhelyi Lajossal a hazai írókat, regényeket vitattuk meg mint a Csodaidők, vagy Szerb Antal könyvei. Szélesivel a kiadásokról, lehetőségekről dumáltam sok-sok tüzezés közben. Jó látni, hogy nem csak én vagyok piromán. Zita barátnőm meg corpust fárasztotta vallási elveivel.

Pénteken, azaz ma délelőtt már csillogó robotlányka vagyok, és két gyanús társammal szórólapot osztogatok… hé, várjunk, akkor mit keresek itt? Mát itt se vagyok!