No, elszállt a bejegyzés, sebaj.
Kb az volt benne, hogy megkezdtük a ZSP nevezett írások véleményezését az irokor.hu-n. Eddig a Grin, Amnézia, Kvartett került föl. Meg most olvasom az Agydobás folytatását, a Jó reggelt délben. (Jókat röhögök rajta.) Ha lesz időm a novellákról is írok/írunk.
Szombaton kint voltam a könyvhetes programokon. Már a műhelyesek érkezése előtt is körbesétáltam, belenéztem a Napkút, Jak és Accordia könyvekbe, megállapítva, hogy teljesen megváltozott az elmúlt tíz évben az ízlésem, és a kortárs szépirodalom kis kivétellel hidegen hagy. Utána szemezgettem a pszichós könyvekből, Feldmár Szégyen és szeretetét rengeteg helyen árulták, de az már megvan, majd talán írok is róla. Viszont láttam egy érdekes krízises könyvet, viszont a szerzője teljesen ismeretlen, így nem volt bizodalmam felé.
Utána megjöttek a Delta műhelyesek, Mailman, Charon, Pampalini, meg befutott Sezi is, egy extagunk. Körbejártuk az sf pultokat, kitárgyaltuk a könyveket, meg elnéztünk a Csodaidők 2. dedikálására is. Jól állt az írónőnek a tüsis haj. 
Kicsit meglepődtem, mennyire lendületes lány, kár hogy nem tudtunk vele hosszabban beszélgetni. Illetve nem kár, szép hosszú dedikációra váró sor állt előtte. A két kötetet egyszerre is meg lehetett venni, és elég nagy kedvezmény adtak rá. De egyesével is kapható volt. A második kötet amúgy az elsőnél kb ötszázzal drágább, szerintem ez nem volt túl szerencsés döntés a kiadótól, de ők tudják. Ha cserébe kihozzák a maradék két kötetet, egy szavam se lesz.
A könyvet amúgy már elolvastam, egyelőre rendezem a benyomásokat. Vannak nagyon jól megírt részek benne, de volt olyan rész is, ahol nem tudtam követni az összefüggéseket. Majd elolvasom még egyszer, aztán lehet, írok róla kritikát. (Amúgy rengeteg könyv van a polcon, amiről írni akarok, eddig nem tettem, mert vagy kedvelem/utálom a szerzőt, vagy műhelyes/avanás, netán én is benne vagyok valami novellával, vagy simán annyira rossz, hogy időpocsékolás tollat ragadni a kapcsán. Szóval úgy se lennék elfogulatlan. Ám a múltkor toleranciám határához értem, úgyhogy a jövőben nem érdekel más csipkés lelkivilága, olvasható könyveket akarok. A CSi 2. amúgy jó volt, ez nem erre vonatkozott.)
A könyhetes kódorgás után a Csülökben landoltunk. Sezit máskor is meg kell hívni, nagyon élveztem a párbeszédüket Gulandroval, noha mindketten próbáltak udvariasak lenni (először találkoztak), de kihozták a másikból a sovinisztát-feministát. Beszéltünk a szerepjátékos-regények női karaktereiről meg a maszturbációról is.
Most indul a Karcon egy műhely, gondolom, aki oda belépett, az hozzánk már nem jelentkezik (két műhely szvsz fölösleges), úgyhogy remélem, kevesebb jelentkező lesz, így több időm jut a conos Literátorműhelyes novellákra. Sezi hozza a conra a jelmezeseket, én már láttam őt szakállas törpe nőként, kiváncsi vagyok, most mit tervez. Valószínűleg Pampalini is jön a conra, kicsit gondolkozott a jelmezen, de aztán letett róla. Hát nem tudom, bennem felmerült, hogy megtartom az előadásomat, aztán lelépek a városba egy kis botránykeltésre… 
Bár félek, ha nem tartom a szemem Vásárhelyin, szétszedi szegény írópalántákat. Úgyhogy valószínűleg maradok, legalább lesz, aki elássa a hullákat.
Mindjárt itt a nyári írókörös tábor, és rájöttem, még semmi sincs rendesen megszervezve. Igaz, jó esély van rá, hogy én nem is tudok menni, elég zűrös most a magánéletem, de szeretném, ha a többieknek olajozottan menne a dolog. Hanna addigra lefordítja az épp aktuális írástechnikai könyvet. No, azért legalább egy napra lenézek, elvégre el kell látni sütivel a népet.
Charon jön Sezivel és velem asztali rpg-re, mi fogjuk beavatni. Az egyik eltés szemináriumon kapott kedvet hozzá. Szerintem biztos lennének többen is, csak nem tudják, hogy hol és kivel kezdjék a játékot.
A tali után jól bőrig áztam, aztán felmarkoltam a kölköket és hazavonatoztunk. Nálunk a MÁV-átszervezés előnyösen sült el, gyakrabban járnak a vonatok, és negyven perc helyett a zónázók 20 alatt hazavisznek.
Mivel az avanás oldalra Corpus még nem rakta ki az átküldött képeket, itt dokumentálom IRL létünket. Bocs a bloggerelvtársaktól, hogy bő lére eresztem, de van pár kezdő író ismerős, aki nem tudja a neveket hova tenni.
Balról Bódi Ildi (Avana elnöke), Maruzs Éva (nemrég adatta ki a Lilivel az Emberek és idegenek novelláskötetet), Antal József (Balfrász néven blogger, Diagnózis írója, ő lesz az Új Galaxis főszerkesztője), Csupor Béla (író, Corpus néven blogger, elnökhelyettes az Avanában, meg az Abyss Magazin is az ő lelkén szárad) , Vankó András (diák, írásai pl. ÚG 12, Terra)Csák Tamás (Ildi férje, Zsoldos és Preyer pályázatok zsűritagja)
Balról Pócsai Laci (Avana titkár) és Sánta Gyula (egy hallgatag, izgalmas ember. Róla alig tudok valamit, de azok is magándolgok.)
Nyilván ez csak egy töredéke a tevékenységeiknek, de most címkének megteszi.
Szó esett - sok-sok más dolog mellett - a magánkiadás problémájáról is. A következő közgyűlésre utaltuk a döntést. Már most vannak érdeklődő szerzők, szóval jövőre biztosan lesz pár lilli-s stb jelölt.
(Szerintem még a lángelméknek is kell a szerkesztő, nem beszélve a többiekről. Itt van szerencsétlen R. Norbert és a Shrayen, ami a Solárián olyan sok hsz-t generált… Novella kategóriában esélyes győzelemre egy magánkiadásos szerző is (regényben kétlem), de vajon hogyan hatna az sf életre hosszútávon egy ilyen győzelem? Gyanítom még jobban felbátorítja az eddig se félénk ifjú titánok hadát̷ 
Az Avana tagok között is már három lilli-s szerző van. Évát meg is kérdeztem, miért ezt az utat választotta, több dolgot említett. Kicsit az volt az érzésem, hogy ideje, energiája sem volt a kiadóknál kilincselni, és ez volt az egyszerűbb út. Majd a Hungaroconon árulni fog Galaktikás kiadványokat, meg avanás újságokat pl Új Galaxist. Mondtam, hozzon a saját kötetéből is. Ha beleolvasás után tetszik, előítéleteimtől függetlenül megveszem. Könyvet árusítani még a Tuan is levonul. A Delta nem tud jönni, szombat estig egy másik programon vannak. Remélem, azért a kerekasztalra befutnak.
A vasárnapi (júl.27.) hungaroconos program lesz a Zsoldos-megemlékezés és a kerekasztal. Az utóbbit kávéházas jellegűre szervezzük, hogy a félénkebb írók se érezzék kellemetlenül magukat annyi ember előtt. Majd a moderátor fog sétálni az asztalok között.
Jönnek a makettezők is, lehet majd venni miniűrhajókat meg ezer egyéb dolgot. Még jó, hogy kocsival leszek…
Idán nyáron is megnyitottuk a műhely kapuit a zsenik előtt. Jelentkezni lehet egy max. 25.000 karakteres novellával nálam. Mindegy, milyen e-mail címről, a többieknek úgy is csak az írásokat továbbítom, így teljesen anoním a dolog. A teljes kiírás a http://irokor.hu -n olvasható.
Egy ideig gyötörtem az agyam, aztán feladtam, hogyan kerüljön bele finoman: csalódni fog, aki nem a fejlődés miatt jön, hanem a műhelytagság által publikációs lehetőséget remél a DV-től. Nincs a kiadóval ilyen kapcsolat, nyugodtan kopogtasson be az utcáról, ugyanannyi figyelmet kap.
Gondolkoztunk azon, hogy kifejezetten SF/F novellákat kérünk, de aztán mégis maradt a kötetlen téma. Van köztünk is mindenféle gyanús versíró figura, meg műveljük a non-fiction prózát is. (Hm, reál-próza? Hogy lehet ezt magyarul mondani?) Legföljebb kritkát kevesebben írnak rá. Én pl a haikukra nem tudok mit mondani, egyszerűen túl rövidek.
Most épp három lány van a műhelyben, és a srácok bizony nagyon szeretnének többet. Érdekes jelenség, hogy mennyivel több férfiíró van, mind profi, mind amatőr szinten. Pedig a nők sokkal jobbak a nyelvhasználatot illetően.
Trethon Juditot nem ismertem, de a halála elgondolkoztatott. Főleg a hirtelensége. Vannak emberek, akik annyira kulcsfigurák, hogy a haláluk nem csak baráti hiányt hagy, hanem a munkásságuk annyira fontos, hogy beláthatatlan űr keletkezik. Ha abban a kocsiban pl Bódi Ildi ült volna, szétesne az Avana. De ugyanezt el lehet mondani pár weboldalról is. Nem becsüljük, nem is fogjuk fel a másik munkáját, tetteit, amíg a hiánya rá nem ébreszt az űrre.
E héten lezárul a nevezési időszak. Az egyszerűsítés címén sikerült bonyolítanom a háttérszervezést, meg a férjem életét. Eddig az volt, hogy a pesti kiadók Salgótarjánba elküldték a köteteket, amiket Bódi Ildi szépen visszaküldött a pesti zsűritagoknak. Ezt a fölös kört személyes átvétellel oldottuk meg, magyarul a férjemet elzavartam a könyvekért, aztán bedobta a három pesti zsűritagnak, a maradékot meg postáztam a vidékieknek. Ez így egyszerűen hangzik, az is, ám nem számoltam az egyéni nevezőkkel, meg a gyötrődő írókkal - nevezzek-e vagy se-, meg a meglepetésszerűen felbukkanó novellistákkal, a visszapattanó mélekkel, az ötszáz pld alatti újságokkal, a határon túli magyarokkal, a magánkiadásokkal, meg a memóriámmal, hogy szegény F.Tóthot hivatalosan meg se kerestem… stb. De már kezd ki alakulni, kb 50 nevezés lesz, és ebből nyolc regény. Majd kimegy a weblapra, amint rátettem a mancsomat a kötetekre.
Kezdem érteni, Bódi Ildinek (Avana vezetője) miért nincs ideje írni. A Roham pályázat most jár le, és nem írtam arra se, a HP-re se, meg a kézirattal se haladok. Mondjuk a Mátyás Gömörbe’ pályázatra beadtam egy SF-et, üdítő színfolt lesz a sok reál között szegény zsűrinek. Még egy “Szépirodalmi Sf” pályázaton második lett a Csak mi, lélekharcosok novellám. Hogy miért jó nekem az, hogy Szlovákiában publikálom az eddigi legjobb írásomat, az számomra is rejtély. Sebaj, fontos, hogy a határon túliakat is ellássuk sf-nek álcázott lélektani művekkel. De majd lesz egy szösszenetem májusi Galaktikában is. Még jó, hogy Chelloveck szólt, mert biztos orra estem volna a kertben, ha kiveszem a lapot a postaládából, és rajta a nevem.
Míg én piszmogok, Jud legalább halad a könyvével. Remélem, hamar nyomtatásba kerül. Egy részét láttam, nagyon ígéretes. Motiváló is a szorgalma, azt hiszem, ma éjjel kihagyom az alvást és írok.
Múlt szombaton láttam a fél filmet. Azért csak a felét, mert kijöttünk róla. Kétlem, hogy a rendezők a “kívánt hatás” címszó alatt a fejfájásra gondoltak, de bizony belőlünk ezt váltotta ki. A vicces, hogy sem a férjem, sem én nem vagyunk migrénes figurák. Az izgalmi szintemről árulkodik, hogy a tizedik perc tájékán azon tűnődtem, vajon a sötétben tapintás alapján meg lehet-e különböztetni az M&M’s csokigolyókat. A negyven percet úgy húztuk ki, hogy mindketten udvariasak voltunk, mert azt hittük, a másikat tán érdekli a sztori.
A film amúgy egy felirattal keződött, mely szerint a felvétel valami bizonyíték. Azt vártam, hogy tíz perc után kinyírják a kamerást és végre elindul a történet. Aztán megvilágosodtam, hogy EZ a sztori. A kézikamerás megoldás amúgy nagy ötlet lehetett volna, ha nem viszik túlzásba, de többet láttam a szereplők egyéb testrészeit, mint arcát, így eleve a megkülönböztetéssel gondjaim voltak, nemhogy a beleéléssel. Tök hidegen hagyott a sorsuk. Történet - a leszűkített nézőpont miatt - nulla volt. Viszont a tüzérség bevetése alatt (erős, villanó fények, marha hangos zaj) rájöttem, hogy nem vagyok epilepsziára hajlamos. Végső soron ez is pozitívum, de egy B kategóriás filmnek jobban örültem volna…
Hát megjött a Harry Potter, mivel gyorsabban olvasok, mint a gyerek (vicces is lenne, ha nem) már végeztem vele. Hát… szar volt. Fölösleges volt darkosítani. Pont azt szerettem benne , hogy egy kedves, bájos kamaszkönyv. Harry jellemfejlődése logikus, jól is van ábrázolva, de könyörgöm, a gyerek érzelmileg azonosul vele. Egy fásult, kétségbeesetten sodródó fiúval, akinek ellopták a gyerekkorát, aki már a csodált mesterből is kiábrándul és csak arra vár, hogy vége legyen ennek az egésznek.
Aztán ott van pár apró mozzanat. Csak én érzem úgy, hogy Dumbledore homokosságára célozgatnak? Pitonból is ki lehetett volna hozni valami lélekemelő dolgot; aztán az a megnyúzott, nyüszító csecsemőféle a szék alatt… hát nekem bölcselkedhetett közben D., bizony rohadtul nem érdekelt. Na meg D. öccse se áll össze jellemileg, de ezen már csak legyintettem.
Gondoltam, eldugom a gyerek elől a könyvet, aztán mégse tettem, mert úgy is megtalálná, kölcsönkérné, élelmes az istenadta. Valamit ő is érezhet, mert ma, ahogy hazajött a suliból ránézett a kötetre, aztán inkább előhúzta a Winnetou-t.
Jud megfertőzött ezzel a blogger-járvánnyal. Hála neki rájöttem, hogy milyen sokat olvastam 2007-ben. Hogy mikor, fogalmam sincs. Bajban vagyok, hogy leszűkítsem az SF/F-et ötre, de lássuk:
Card: Alvin ciklus. Újra elolvastam, azon tűnődve, hogy érzelmileg miért ragad meg. Nem bírom Card stílusát, olyannyira, hogy az első három oldaltól mindig idegbajt kapok, bárhol nyitom ki könyveit. Aztán annyira elvarázsol, hogy megfeledkezem erről.
Crabe: Ellenérdek. Szs könyvében a karakterábrázolás gondolkoztatott el.
Raas: Csodaidők. Itt a szerkesztési szigorúság, a jelenetek feszessége ragadta meg a figyelmemet, és a mellékszereplők ábrázolása.
Kasztovszky: Grin. A nyelvhasználat és a megírás módja volt érdekes. És élveztem az optmista hangnemet.
McCaffrey: Sárkányének (meg a többi). Érdekes a világ és az írónő könnyed kézzel ábrázolja a hátteret. Kellemesen kikapcsolt.
(Habár marha idegesítő, hogy mióta a lányom lenyúlta, hárfásdalokat szaval. A múltkor énekelni is próbálta… megmondtam neki, elcserélem egy zsiráfra.)
Csak hogy elkanyarodjunk a pszichó felé, a fantasztikum témájába soroltam Bettelheim könyvét (A mese bűvölete…stb), mert jókat röhögtem rajta. Mióta megtudtam, hogy pszichón elolvastatják, azóta inkább sírok. Aztán itt van Csíkszentmihályi új könyve, hát a negyedénél tartok, és eddig 8(!) gondolatot találtam benne. Szerintem az ufók elrabolták az agyát, és popcornt tettek a helyére. Tényleg! Még ott volt a Feldmár mesél…na, az jó könyv volt, bár terápiába biztos nem mennék hozzá. 
Nem tudom, mi a fenét képzel a herripotteres kiadó. 1300 példány nekik rossz fogyás?! Pár hazai sf/f szerző boldogan megbékélne vele. Egyrészt ez csak az, amiről kaptak visszajelentést, másrészt egy elsőkönyves négykötetesének első részéről beszélünk, amit minden reklám nélkül dobtak piacra, ráadásul magas áron. Talán nem a csodát kéne várni, hanem egy kis hírverést csapni, tv-s, rádiós riportot szervezni, van olyan, ami nem pénzfüggő. Meg a köv. kötetek el tudnák adni az elsőt később.
Érdekes, hogy míg a szerzőnek a februári kiadás helyett nyarat mondanak, addig az olvasónak azt, hogy tán-tán meg se jelenik.