Sci-fi témák és a kor
Rendhagyó módon most nem a kerekasztalról írnék összefoglalót, de jó vagyok és belinkelem Scalét (márc 25)
Részemről jól éreztem magam, és megtisztelő volt a meghívás, köszönöm a Galaktikásoknak. (Kicsit sajnáltam, hogy nem volt moderáció. Ha én vagyok a moderátor, biztosan lecsapok pár magas labdát; ha meg más, akkor lett volna esélyem két mondatoknál többel hozzájárulni a beszélgetéshez.) Visszatérve, a haldokló SF szlogent részben hülyeségnek, részben a személyi életérzések kivetítésének látom.
Egy zsáner szerintem nem tud haldokolni, mert az, ami létrehívta – sci-finél a jövőről való gondolkozás – olyan ősi része a természetünknek, amit nehéz kiírtani. De a sci-fi dolga minden társadalmi időszakban más és más, és ezt mintha elfelejtenénk.
Az 1800-as évek végén olyan generáció volt, mely hitt abban, hogy a technikai fejlődés boldogságot hoz. A világ kezdett kitágulni, megismerésre váró csodákból állt. (“De ki az a Verne?”) Aztán az első világháború hatalmas pofont adott. Az akkori írókból páran érezték ezt, és felszínre hozták a félelmeket (“Jaj, ne tanárnő, ez a Huxley olyan uncsi”). Később a még brutálisabb háború és a fasizmus komorabb társadalomrajzot hozott létre (“Á, csak a sznobok olvasnak Orwellt. Olyan depis.) A kommunizmus megszűnésével a kimondhatatlan társadalomkritikák kimondhatóak lettek. (“Mandics? Ööö…valami román, nem?) És a fogyasztói társadalom kritikáját is meguntuk napjainkra.
A mai olvasó nem ezekre vágyik, számára ez legföljebb irodalmi érdekesség vagy középiskolai tanári erőszak. A saját problémáit akarja látni, olvasni, megérteni. Hogy mi ez, nagyon nehéz megmondani. Lehet, hogy a szingularitás, ki tudja? Mondjuk, én nem hiszem. Az egyszerű ember életét a gazdasági válság jobban befolyásolja, mint a technikai fejlődés robbanása. Gyanítom, száz éve is kevesen voltak, akik értették, hogyan működik a puska, de kiválóan használták. Az ember csodásan alkalmazkodik. Lehet, hogy az ezotéria térnyerése. De lehet, hogy valami teljesen más. A világ nagyon változóban van, le kell ülni, és gondolkozni azon, ki szerint merre halad.
Amúgy ismert írósághoz nem szükséges a korszakalkotó művek megalkotása. Sőt, időnként hátrány is. Most nem gúnyolódom; a SF egy része mást elégít ki, és ez se baj. Volt, mikor a kíváncsiságot az idegen iránt mint az ufós sztorik, volt mikor a biztonság utáni vágyat vagy épp kalandot, romantikát, félelemet stb Ezeknek az íróknak nem a társadalmi folyamatokra érdemes reflektálniuk, hanem a társadalmi igényekre. Nálunk (szerintem) a nők és a kamaszfiúk veszik a legtöbb fiction irodalmat. A sci-fiben viszont nem találják meg, amit keresnek, ergo nem is veszik. (Itt nem mindig a tematika a gond, hanem az írói eszközhasználat. Ha igényt elégítünk ki, akkor más olvasórétegnek másképp kéne írni.)
Van még egy probléma, a külföld istenítése. Kánai Andris nagyon jó összefoglalót adott az Írószövetségben a kinti folyamatokról, de végig éreztem, hogy valami zavar. Csak később jöttem rá, hogy mi az. Globális falu lett a világból, de még nem teljesen. A kinti problémák nem pontosan a mienk, bár azonos korból, de más élethelyzetből, más gondolatiságból jönnek. Minél közelebb áll a téma az olvasóhoz, annál jobban érdekli a regény, ezt is érdemes szem előtt tartani.
No, egyelőre ennyi. Majd a köv. bejegyzésben mesélek, mit gondolok a piac szerkezeti változásáról, meg az életérzés kontra SF-döghalál pontról.
judlorin Said,
March 27, 2010 @ 10:00 am
Ez egy borzasztó érdekes bejegyzés!
Azt írod:
“És a fogyasztói társadalom kritikáját is meguntuk napjainkra.”
És tegyük hozzá, a globális felmelegedés, valamely okból bekövetkezett apokaliptikus jövő ábrázolása is kezd – legalábbis számomra – ilyen (unásig kivesézett) divattémává válni.
“A mai olvasó nem ezekre vágyik, számára ez legföljebb irodalmi érdekesség vagy középiskolai tanári erőszak. A saját problémáit akarja látni, olvasni.”
Fején találtad a szöget.
Azt hiszem – és most biztos sokan felhördülnek -, hogy ezt a (“hard”, “klasszikus értelemben vett”) SF nem képes megfogalmazni! Vagy ha igen, úgy az már nem SF… Esetleg nagyon öncélú lesz, mert azt az adott élethelyzetet valószínűleg minden SF elem nélkül is meg lehet írni.
Ha a zsáner nem is haldoklik, de szükségképpen szűkebb réteg fogja olvasni, talán éppen azért, mert az embereket már kevéssé vonzza egy újabb jövőbeli technika (vagy egy kitalált világ) bemutatása (főleg, hogy a képzelet határait erősen kitolták a filmek is, látványért inkább a moziba mennek, kevesebb agymunkát igényel). Az SF elhajlott a logikus magyarázatot nélkülöző fantasztikum, az űroperák és space fantasy-k irányába, mondjuk ki, a puszta szórakoztatás felé. A “hard” pedig (ami adott esetben ugyanúgy nélkülözi az irodalmiságot) mintha az ínyencek csemegéjévé vált volna, nem?
“Minél közelebb áll a téma az olvasóhoz, annál jobban érdekli a regény, ezt is érdemes szem előtt tartani.”
Azaz írj olyat, amit olvasóként szívesen olvasnál.
onsai Said,
March 27, 2010 @ 11:22 am
Örülök, hogy érdekes volt. Nekem meg az, hogy hard vonulatot ínyencség kategóriába soroltad.
Bizonyos értelemben az is.
A globális felmelegedést én is unom. A harmadik világháborút is. Kicsit az ökofasizmust is, bár abban még van lehetőség, nem lerágott csont teljesen. Az űrutazás önmagában szintén nem ötlet, az idegen lények a földön megint nem.
Ezek persze lehetnek jó regények, hiszen minden író mást és máshogy ír meg, de önmagában a téma nem az, ami új irányt szab az sf-nek.
Hackett Said,
March 27, 2010 @ 11:32 am
Onsai:
Írtam egy hosszabbat, de inkább marad egy rövid kérdés.
“A saját problémáit akarja látni, olvasni, megérteni. Hogy mi ez, nagyon nehéz megmondani.”
Sosem értettem ezt, hogy miért akarna egy napi problémákkal küzdő olvasó a saját problémáiról olvasni kikapcsolódásképpen. Hazamegy az ember a taposómalomból, otthon megannyi apró gond, és amikor végre leül olvasni, akkor arra vágyna, hogy ugyanezekkel szembesüljön, hogy megértse őket? Ez enyhén mazochista szemlélet. Mazochisták-e az olvasók?
Biztosak vagytok Ti ebben? Nem inkább elmenekülne a valóságból? Csak mert szerintem a scifi valahol a jövőről való álmodozás zsánere, és az olvasói igények is ezt mutatják. Akit nem érdekel a jövő, csak a ma, az szerintem nem fog soha scifit olvasni.
Komaváry Said,
March 27, 2010 @ 11:39 am
A külföld istenítését szerintem teljesen félreérted (bár te voltál ott, én nem
)
Szerintem ilyesmiről beszélt András:
http://orokorom.freeblog.hu/archives/2010/03/08/Holnaprakesz/
onsai Said,
March 27, 2010 @ 11:46 am
Hackett, biztos nem vagyok semmiben, pusztán hangosan gondolkozom.
A saját probléma alatt itt a kor kérdéseire gondoltam.
Menekülni a valóságból akkor akarunk, amikor szar a valóság. És – bár ez szubjektív – de úgy érzem az sf nem tudja manapság ezt nyújtani, a fantasy viszont igen.
onsai Said,
March 27, 2010 @ 11:53 am
Komaváry, emlékszem rá, jó bejegyzés volt. Olvasni kell kortárs külföldi irodalmat, de vannak speciálisan hazai témák, melyeket észre kéne venni. Egy más gondolkozású, nyelvű, kultúrájú népcsoport vagyunk.
Nem a magyarkodásról beszélek, hanem a kultúránkról, melyből nem merítünk.
Hackett Said,
March 27, 2010 @ 3:03 pm
Onsai:
Oké, nem szeretnék én vitatkozni, hiszen ezek egyéni preferenciák.
Viszont hogy konkretizáljunk, Te például milyen scifi releváns problémákra gondolsz, amikről nem esik szó a scifi írásokban, pedig kellene?
fairylona Said,
March 27, 2010 @ 4:23 pm
Az az igazság, hogy a témákat illetően teljesen egyetértek Onsai-jal. A sci-fik kapcsán nagyon sokszor érzem úgy, hogy az írások témája egyszerűen érdektelen, lerágott csont (ld. amiket Jud említett), vagy egyszerűen életidegen. Ha egy klasszikussal akarok megismerkedni, akkor még elmennek azok a témák, amik a maguk idejében nyilván egészen másképp hatottak, de ha új írásokról van szó, valóban nem akarnék pl a világűr meghódításáról olvasni.
Az eszképizmus iránti igény persze most is eladja a kellőképpen akciódús sci-fit, space fantasy-t, űroperát, vagy éppen fantasy-t. Ilyeneket is jó olvasni, bár sokan szeretik ha az írás emellett esetleg el is gondolkodtat stb. Lehet ponyvát is írni igényesen, meg lehet keresni a középutakat is, ha vannak.
Én elég sokat olvasok sci-fit, de még engem is nagyon sok olyasmi foglalkoztat, amit inkább a nem sci-fi olvasmányaimban találok meg, mert a sci-fiben nem vagy csak ritkán jelenik meg. (A hard sf-ben meg pláne eszembe sem jutna keresni.)
Persze ez egyáltalán nem azt jelenti, h a sci-finek kell is minden olyan témával foglalkozni, ami az olvasókat még érdekelheti is, de Onsai tényleg nagyon is rátapintott a lényegre. Erről könnyebb lehet nem tudomást venni, de lehet h érdemesebb elgondolkodni rajta…
fairylona Said,
March 27, 2010 @ 4:35 pm
Komaváry: Jó, h belinkelted. Nagyon jó bejegyzés.
SFinsider Said,
March 27, 2010 @ 5:51 pm
onsai: “vannak speciálisan hazai témák, melyeket észre kéne venni”
például?
mert ha külföldi scifit olvasok, nem érzem úgy, hogy á, ezek csak amcsi problematikák – nagyon is a bőrömön érzem ezeket. legalábbis legtöbbször.
ráadásul, tényleg miniatürizálódott a világ, ami többezer kilométerre fáj, az itt is fáj.
onsai Said,
March 27, 2010 @ 5:54 pm
Ilona, köszönöm.
én se találok válaszokat a kedvenc zsáneremben, és ez egyszerűen elszomorít.
Noir Intense Said,
March 27, 2010 @ 5:57 pm
Még nem volt időm átrágni magam a többi kommenten, szóval ha gondolatismétlés lenne, akkor bocsi. Mindenesetre a téma eléggé érdekel, úgyhogy mindenképpen akartam rá reagálni valamiképp.
Én a saját írásaimban azt vettem észre, hogy a zsáner és a téma szinte tökéletesen mindegy. (Lehet dobni a köveket.) Pillangóviráglelkű kislányos tinédzserek és felnőtt jogász/pszichóhallgatók a tesztolvasóim közül ugyanúgy rákaptak ugyanarra a könyvre, amíg abban elég lélektani és/vagy erkölcsi dilemma kapott helyet. Lényegében amíg a valós érzelmi problémákkal bevezettem a sztorit, díszletként kezelték a zsánert. Amikor a történet átterelődött a scifi/thriller/gothic fantasy témákra, már annyira bevonódtak, hogy megszerették azt is.
Summa summarium: a karakterközpontú írásban látom a jövőt perpillanat. Ha minden kornak megvan a maga válsága, úgy a miénkben – Magyarországon – szerény véleményem szerint ez nem a pénzügyé, vagy a háborúé, hanem az ezek közben elhanyagolt léleké – így a könyveknek érdemes errefelé igazodniuk. Szerintem.
onsai Said,
March 27, 2010 @ 6:06 pm
Uraim, például társadalmi helyzet: a válság; az elváltak magas száma; a szélsőséges politikai nézetek mellett más rétegek tömeges elfordulása; a cigánykérdés, az egynemzetiség egy csomó kevert nemzetiségű ország között, az ezoterika térhódítása. Ezer dolog, körbe kell nézni, és mindre olyan megoldást találni, ami igazán magyar: humoros, és csavaros észjárásból ered.
Részemről várom Szélesi cigányregényét is ám.
Noir Intense Said,
March 27, 2010 @ 6:06 pm
“Sosem értettem ezt, hogy miért akarna egy napi problémákkal küzdő olvasó a saját problémáiról olvasni kikapcsolódásképpen. Hazamegy az ember a taposómalomból, otthon megannyi apró gond, és amikor végre leül olvasni, akkor arra vágyna, hogy ugyanezekkel szembesüljön, hogy megértse őket? Ez enyhén mazochista szemlélet. Mazochisták-e az olvasók?
Biztosak vagytok Ti ebben? Nem inkább elmenekülne a valóságból? Csak mert szerintem a scifi valahol a jövőről való álmodozás zsánere, és az olvasói igények is ezt mutatják. Akit nem érdekel a jövő, csak a ma, az szerintem nem fog soha scifit olvasni.”
Az érzelmi memória nem nagyon ürül önmagában. Legfeljebb másra gondolsz és betemeted ideig-óráig. Ezt hívják elfojtásnak. Álmodban elő fog jönni, vagy ha valaki belédszúr egyet egy rosszul eltalált szóval, akkor rögtön kibújik a szög a zsákból és előjön az eredeti probléma is.
Véleményem szerint az ember horrort is ezért néz. Minden stresszreakciók közül az egyik leggyakoribb a szorongás, amit a pszichológia úgy definiál, mint cél nélküli, “diffúz” félelmet. Mit tesz egy gyerek, ha fél? Elbújik az asztal alá, sír, odamegy valakihez, aki megvédi. Mit tesz egy felnőtt? Semmit, mert tudja, hogy ilyen az élet. Aztán megnéz egy jó kis darabolós horrort, aminek a története csak összekötő szál két gyilkosság között. Nem érti miért nézi, mert fél tőle, de valahogy jó érzés – mert eközben persze kiéli a benne alapból meglévő félelmet. És ahogy ez a feszültség/energia/biológiai motiváció – ki hogy szeretné értelmezni – enyhül, megszűnik benne, kellemes elégedettségnek adja át a helyét.
Ugyanez a helyzet egy szerelmi problémával, egy apakomplexussal, stb… És amikor az ember kívülről látja saját magát, akkor talán a feszültség kiélésén kívül egy régebbi, mélyebb problémát is megért.
Plusz egyébként: egy jól megírt könyvben nem biztos, hogy észre veszed, hogy erről a problémáról szól a történet.
onsai Said,
March 27, 2010 @ 6:11 pm
Ó, hello Noir!
Noir Intense Said,
March 27, 2010 @ 6:18 pm
Csókolom Onsai néni! =)
onsai Said,
March 27, 2010 @ 6:20 pm
Szerintem is az ember lelke, fejlődése a legizgalmasabb olvasmány, de elfogult vagyok.
Noir Intense Said,
March 27, 2010 @ 7:04 pm
Nyilván én is. =) Szakmai ártalom.
Hackett Said,
March 27, 2010 @ 7:33 pm
Fairylona:
Szerintem nagyjából egyetértünk, csak másképp fogalmaztuk meg.
Viszont a scifi nem az univerzális zsáner, így lesz egy csomó kérdés, amivel a scifiben nem találsz semmilyen választ, mert nem tartozik a tematikába. A romantikus regényektől sem várja senki a világűr meghódításának taglalását, vagy az internet jövőjéről szóló fejtegetéseket. A scifi mindössze egy rétegirodalmi tematika a sok közül.
Onsai:
” a válság; az elváltak magas száma; a szélsőséges politikai nézetek mellett más rétegek tömeges elfordulása; a cigánykérdés, az egynemzetiség egy csomó kevert nemzetiségű ország között, az ezoterika térhódítása. Ezer dolog, körbe kell nézni, és mindre olyan megoldást találni, ami igazán magyar: humoros, és csavaros észjárásból ered.”
Ha Te ezeket tartod a legfontosabb scifi témáknak, akkor írj is ezekről.
Másrészt ezek szerintem nem feltétlenül scifi témák, viszont a kortárs irodalomban bőven találkozhatsz velük. Viszont itt most elvileg a scifiről beszélgetünk. Harmadrészt: még sok ezer hasonló témaigényt lehetne felsorolni melléjük, amiből mindenki találna magának kedvére valót szerintem az írók és az olvasók közül is. A fentiek a Te személyes preferenciáid.
Negyedrészt: olvasói elvárás lenne egy könyvtől, hogy megoldást adjon bármire az olvasónak? A pszichológiai és a lélektani könyveké esetleg. Én olvasóként sosem vártam el ilyesmit, de akkor kutassunk közvéleményt erről a többiek körében, mert ez érdekelne.
Lehet tételesen nézni a példákat:
1. az embereket a válság szerintem csak a pénztárcájuk korlátaiig érdekli, globálisan nem. Hó vége van, miért nincs pénz. Sok az adó. Kevés a fizetés. Nincs munka. Senki nem veszi a fáradságot, hogy megértse a folyamatokat. Nem is érdekel senkit globálisan, hiszen ebben érthető módon mindenki totálisan önző. Nem scifi tematika, bár bele lehet szőni. Mire elkészül egy ilyen regény, senkit sem érdekel a válság.
2. Az elváltak magas száma szerintem csak az elváltakat érdekli, de őket is csak addig, amíg nem kerülnek bele egy másik, boldog párkapcsolatba.
3. A politika meg az olyan fanatikusokra hat, mint lnpeters és Sheenard.:)
4. A keveredő kultúrák pl. egy jó scifis téma, számtalan regény olvasható e kapcsán,
5. az ezoterikának is szép mennyiségű irodalma van (Édesvíz kiadó), de a scifivel egy lapon említeni nekem elég riasztó gondolat.:)
Most tettem le Neil Gaiman: Sandmanjének második kötetét. Semmiféle problémáról nem akar szólni, sem aktuálkodni, sem megoldani bármit. Egyszerűen történeteket mond el az álmokról, az emberekről, az álmok fejedelméről. Vágyakról mesél, ábrándokról, életről, halálról. És zseniális, tartalmas, néhol polgárpukkasztó, néhol brutális, miközben gondolatokat ébreszt. Rólunk szól.
Az ilyesmiért jó olvasni szerintem.
Noir Intense:
. Felsoroltál egy csomó komplexust, de nem hiszem, hogy minden ember frusztrált és tele van komplexusokkal. Ha valaki szívesen olvas egy sorozatgyilkosról szóló regényt, akkor neki hajlama lenne rá? Vagy minden horrorrajongó stresszt old? Van, aki igen, van, aki nem, van, aki meg nem néz horrort.
a karakterközpontú gondolatoddal nagyot egyetértek.
Egyebekben szerintem Te is a személyes preferenciáidat, érdeklődésedet vetíted ki, mint mindannyian. Gyanítom, Te is pszichológiát tanulsz.
Szerintem az író olvasókat keres, nem pácienseket, de ez tényleg hangsúlyosan vicc akart lenni.
Van egy történet, amit valaki elmesél, mi elolvassuk, szórakozunk rajta, elgondolkodunk rajta, tanulunk belőle, úgy érezzük, kaptunk valamit. Legyen az a történet bármilyen, ami egyedül fontos, hogy hasson, adjon valamit. Ennél sokkal többet én nem keresnék benne, mert ez nagyjából minden.
Scal Said,
March 27, 2010 @ 10:02 pm
onsai: nem hiszem, hogy azért jutottál kevesebb szóhoz, mert elnyomtak
(különben sem tartalak olyannak, akivel ezt meg lehetne tenni) inkább amit a Cactusban mondtál, az adott magyarázatot a csendes viselkedésedre 
a linket meg köszönöm
hackett: szívemből szóltál, engem aztán marhára hidegen hagy, hogy nem olvasok a hősöknél olyan problémákról, amik velem is megesnek, én imádom a hihetetlen történeteket (amíg azok olvasmányosak, és élvezetesek) és felőlem megírhatják ugyanazt 600-adszorra is, ha az jó, és szórakoztató vevő leszek rá (úgyhogy kérek még Én a halhatatlanból egy 20-30 részt
woof Said,
March 28, 2010 @ 12:57 am
“Uraim, például társadalmi helyzet: a válság; az elváltak magas száma; a szélsőséges politikai nézetek mellett más rétegek tömeges elfordulása; a cigánykérdés, az egynemzetiség egy csomó kevert nemzetiségű ország között, az ezoterika térhódítása. Ezer dolog, körbe kell nézni, és mindre olyan megoldást találni, ami igazán magyar: humoros, és csavaros észjárásból ered.”
Én csak a saját magam nevében nyilatkozhatok, de hát ez nagyjából a tökömet se’ érdekli:)
Noir Intense Said,
March 28, 2010 @ 1:17 am
“Noir Intense:
.”
a karakterközpontú gondolatoddal nagyot egyetértek.
Egyebekben szerintem Te is a személyes preferenciáidat, érdeklődésedet vetíted ki, mint mindannyian. Gyanítom, Te is pszichológiát tanulsz.
Valóban. =) Károli Gáspár Ref. Egyetem másodév.
“Felsoroltál egy csomó komplexust, de nem hiszem, hogy minden ember frusztrált és tele van komplexusokkal.”
Valamitől mindenki fél. =) Most nem világrengető pánikról, és beteges paranoiáról akartam szólni, a szorongás a hétköznapokban egy természetes dolog. Még a lassú vezetőknek is szúrja a szemét egy trafipax, és sokan kezdik azzal az éttermi ebédeket, hogy ellenőrzik az evőeszközök tisztaságát. Ezek az élet apró félelmecskéi. =)
“Ha valaki szívesen olvas egy sorozatgyilkosról szóló regényt, akkor neki hajlama lenne rá?”
Egy szóval sem állítottam. =) Sőt, valószínűbb, hogy nincs. De ebbe nem mennék most inkább bele.
“Szerintem az író olvasókat keres, nem pácienseket, de ez tényleg hangsúlyosan vicc akart lenni.”
Vettem. XD Bár a feltevés mögött lehet, hogy jóval több érdekesség rejlik, mint azt első látásra hinnénk. Na, de most nem ez a téma!
“Van egy történet, amit valaki elmesél, mi elolvassuk, szórakozunk rajta, elgondolkodunk rajta, tanulunk belőle, úgy érezzük, kaptunk valamit. Legyen az a történet bármilyen, ami egyedül fontos, hogy hasson, adjon valamit. Ennél sokkal többet én nem keresnék benne, mert ez nagyjából minden.”
Én azt gondolom, nem is kell keresni egyébként. Kevés olyan könyv van, ami tudatos értelmezést igényel. (Orwell – 1984 talán a legjobb példa.) Én hiszek benne, hogy komoly művészeti alkotásokat is létre lehet hozni anélkül, hogy az olvasónak erőlködnie kelljen… mások szájába rágni a saját értelmezésünket pedig egyenesen bűn. Ez a nagy szívfájdalmam a magyar irodalomoktatással egyébként.
A mesepszichológia témájú előadásunk első két mondata: “Soha ne értelmezz egy történetet! Mindenki megtalálja benne azt, amire neki szüksége van.” Úgy gondolom, ez egy regényre vagy egy filmre is ugyanúgy igaz: ha élveztél valamit, megtaláltad azt, amire szükséged volt benne.
onsai Said,
March 28, 2010 @ 8:18 am
Woof, na jó, megbocsátom, ha nem érdekelnek a felsorolt témák
de azért csendben hozzáteszem, hogy valszeg én vagyok az a 30 feletti női olvasóréteg, aki sok könyvet vesz.
Scal, nem voltam elnyomva, dehogy. Csak fáradt, túl sokat tudtam meg előző éjjel az agyi struktúrákról.
onsai Said,
March 28, 2010 @ 8:51 am
Na, hackett kartárs, megropogtatom az ujjaimat.
Csapjunk bele:
“Ha Te ezeket tartod a legfontosabb scifi témáknak, akkor írj is ezekről.
Másrészt ezek szerintem nem feltétlenül scifi témák, viszont a kortárs irodalomban bőven találkozhatsz velük. Viszont itt most elvileg a scifiről beszélgetünk. Harmadrészt: még sok ezer hasonló témaigényt lehetne felsorolni melléjük, amiből mindenki találna magának kedvére valót szerintem az írók és az olvasók közül is. A fentiek a Te személyes preferenciáid.
Negyedrészt: olvasói elvárás lenne egy könyvtől, hogy megoldást adjon bármire az olvasónak? A pszichológiai és a lélektani könyveké esetleg. Én olvasóként sosem vártam el ilyesmit, de akkor kutassunk közvéleményt erről a többiek körében, mert ez érdekelne.”
1. Igen, asszem egyszerűbb, ha megírom.
2. A sci-fi témák az emberi témák, vagyis ezek is, viszont a néhol kretén, néhol ötletes megoldásokat a sci-fi sokkal jobban tudja nyújtani.
3. a világ színes, nem várom el, hogy mást ezek érdekeljenek, csak kifejeztem azon igényemet, hogy pl az ÚG kapcsán a naprendszerbeli utazás részemről nem izgalmas téma.
4. szerinte az olvasó nem mindig puszta szórakozást akar, hanem többet. Biztos te is, meg sokan megéltétek, hogy idegen magánban megkeresett, és elmondta, hogy egy írás mennyit jelentett neki, választ kapott valamire belőle. Részben jó érzés, de másfelől meg nagyon riasztó. Az ilyesmik miatt gondolom, hogy az emberek éhesek, és többet akarnak.
“Lehet tételesen nézni a példákat:
1. az embereket a válság szerintem csak a pénztárcájuk korlátaiig érdekli, globálisan nem. Hó vége van, miért nincs pénz. Sok az adó. Kevés a fizetés. Nincs munka. Senki nem veszi a fáradságot, hogy megértse a folyamatokat. Nem is érdekel senkit globálisan, hiszen ebben érthető módon mindenki totálisan önző. Nem scifi tematika, bár bele lehet szőni. Mire elkészül egy ilyen regény, senkit sem érdekel a válság.”
Pont ide kell a humor, és az optimista megoldás nyújtása. Na jó, ezt felvettem a megírandók listájára.
“2. Az elváltak magas száma szerintem csak az elváltakat érdekli, de őket is csak addig, amíg nem kerülnek bele egy másik, boldog párkapcsolatba.”
Szerintem ez egy tök érdekes társadalmi folyamat. Az anyánál marad a gyerek, és ha fiú, jó eséllyel kevés férfimintát lát. Míg ha kislány, akkor temészetes folyamat lesz az irányítás. Négy generáció alatt egy teljesen más társadalmi mintázattal el lehet játszani. Akár egy matriarchátus is logikusan levezethető, de akár egy nemek közti harmadik világháború is.
“3. A politika meg az olyan fanatikusokra hat, mint lnpeters és Sheenard ”
A hazai politika átültetése kényes terület, de ugyanezen folyamatok globálisan egy naprendszerben már érdekes lehet.
(Szerintem amúgy negyven felett az ember másként látja a politikát, és hatni akar, hogy az utódai jó világban nőjenek fel. Ez nem fanatizmus, hanem fejlődés és társadalmi felelősségválallás.)
“4. A keveredő kultúrák pl. egy jó scifis téma, számtalan regény olvasható e kapcsán,”
Örülök, hogy egy közös pontot találtunk.
“5. az ezoterikának is szép mennyiségű irodalma van (Édesvíz kiadó), de a scifivel egy lapon említeni nekem elég riasztó gondolat ”
Az ezot kiválóan fel lehet használni, mint új vallási tényezőt. Tök nagy játékteret ad a scifis ötltek mögé.
onsai Said,
March 28, 2010 @ 9:48 am
(Közben újra elolvastam a bejegyzést, meg a kommenteket. Mielőtt félreértés esne, szólok, hogy nem a szingularitást vagy az erre kódorgó írókat csesztetem, és nem is megmondom a frankót, hanem gondolkozom.)
Chelloveck Said,
March 28, 2010 @ 11:03 am
Simán haldoklik. Még ez a szingularitás meg a poszthumanizmus egy darabig életben tartja, de azok a témák, amikről itt beszéltek, sci-fiben komolytalanok. A sci-fiben a jövőbe, a csodás új találmányokba a technikai fejlődésbe ill. az ismeretlen világokba vagy a gyökeresen más társadalmi rendszerekbe vetett hit ill. az ezektől való félelem volt a leghangsúlyosabb – amíg az enbereket érdekelte az ilyesmi. Durva általánosításnak tűnik, de így van. Volt idő, amikor megdobbant az olvasó szíve a láthatatlanság, időutazás, miniatürizálás, űrkolonizálás meg az idegenekkel való kapcsolatfelvétel említésére, ma viszont erről beszélni sokaknak olyan snassz vagy gyerekes. Új találmányok mik! Szar mobilok meg fölösleges lcd vagy miatököm tévék. Űrkutatás helyett, nesztek geci, űrturizmus. Nyilván fel lehet dolgozni sok más témát is, de mind erőltetettnek tűnik, és ha nagyon ügyes kezű író fel is dolgozza pl. az elváltak témát egy utópisztikus v. disztópikus sf-ben (lehetetlenséggel tűnik határosnak) úgysem lesz ugyanaz, mint amikor a robotok szétlövik az űrlényeket lézerrel, én meg nagy fülűen, tizenkét évesen lerágom a körmöm közben. Az lesz a vége, hogy a “zsáner” kap egy másik nevet; az is lehet, hogy már rég itt lenne az ideje.
acélpatkány Said,
March 28, 2010 @ 12:01 pm
Az én (mármint amit én használok) SF terminológiámban szerepel egy olyan, hogy “a jelen problémáinak felnagyítása, tovább gondolása” – ebbe az onsai által említett témák beleférnek. Más kérdés, hogy valószínűleg nem indirekt módon kell megírni.
Chello, most csak neked:
- legyenek űrlézeridegenes írások, persze, mindenki azzal kezdi, nem pedig feltétlenül Bradbury-vel vagy Lemmel (bár vannak nagyon szórakoztató írásaik). Csak e mellett, hogy az SF fejlődjön, szükség van új témákra
- új találmányok? Hogy a viharba ne lennének! Nanotechnológia, génmanipuláció, kvantumfizika/mechanika stb. Attól, hogy nem látjuk a fejlődést, még fejlődünk, piszok gyorsan lásd szingularitás, transzhumanizmus, aminek kifejtése még eltart szerintem egy-két évtizedig az SF-ben)
- meg dobok be én is új témát: a politikai/gazdasági viszonyok átrendeződése, a harmadik világ (India, Kína, Brazília) felemelkedése és ennek hatása satöbbi. Plusz a régi témákat sem kell eldobni, hisz azt be kell látnunk, hogy minden korban más és mást jelent egy robotos SF, és másként is fogják meg őket. A 40-es években a technika csodája, a hidegháborúban az űrből jött ellenség, a polgárjogi mozgalmak idején az elnyomottak analógiája voltak. Ezen a szálon továbbhaladva bőven lehet új színt vinni a régi klisékbe is.
- új név: már egy ideje van erre kísérlet, nem? Andris, ez a te asztalod! Speculative fiction vagy mi a szösz?
Vaszilij Said,
March 28, 2010 @ 1:03 pm
“úgysem lesz ugyanaz, mint amikor a robotok szétlövik az űrlényeket lézerrel, én meg nagy fülűen, tizenkét évesen lerágom a körmöm közben.”
De mindig lesznek tizenkét éves gyerekek, akik ezt teszik, mert számukra ez lesz az újdonság.
Sajnos nem igazán értek ehhez a dologhoz, hogy milyen volt, milyen most és milyen lesz a sci-fi (vagy akármilyen más irodalom), de gyanítom, hogy a problémák egy része az olvasókban keresendő. Öregszünk, és sajnáljuk, hogy nem maradt semmi a régi, jó dolgokból.
szs Said,
March 28, 2010 @ 3:03 pm
Engem az érdekelne, hogy mi volt Onsai két mondata.
Komolyan. Mert a maradékot kb. előre le lehetett volna írni, ismerve a résztvevők blogos munkásságát meg a “haldoklunk” elmélet interakciókészségét. De Bea mit mondott?
Hackett Said,
March 28, 2010 @ 5:57 pm
Onsai:
Volt egy gyanúm, hogy a vélemények konkretizálása után nem is látjuk másképp a dolgokat, csak esetleg elbeszélünk egymás mellett. Szerintem beigazolódott.
Én meg csak annyit akartam fentebb írni, hogy valóban, minden témát meg lehet közelíteni scifisen is, és vannak scifisebb, nem scifisebb témák is, de az igazság az, hogy x millió témáról lehet írni a scifi tematikán belül is, és nem hinném, hogy bármelyik hangsúlyosabb, fontosabb lenne a többinél. Változik a világ, állandó mozgásban van, változnak az emberek is, és ez önkéntelenül szüli az újabb és újabb lehetőségeket, témákat.
A naprendszer felfedezése pl. engem sem érdekel, ha már felhoztad, 20-50 éve még érdekes volt, jól körül is járták, ma már felesleges ezzel foglalkozni, kivéve, hacsak nem valami nagyon egyedi megközelítésről van szó. E kapcsán emlegeti szerintem Kánai Andris is a frissességet.
Chello:
Én nem érzem, hogy beszűkültek volna a lehetőségek, legfeljebb nehezebb ebből valami eredetinek tűnőt kihozni. Wells idejében sarkítva, a témák az utcán, vagy az égbolton hevertek, ma már jóval mélyebb rétegekben,összefüggésekben rejtőznek, de ettől még szerintem ugyanilyen egyértelműen és közérthetően tálalhatók. Az író feladata, hogy megtalálja azt, amiről el akar mondani valamit, és ami az olvasót is érdekli.
Acélpatkánnyal meg csak úgy szimplán egyetértek.
Komaváry Said,
March 28, 2010 @ 6:16 pm
“Simán haldoklik. Még ez a szingularitás meg a poszthumanizmus egy darabig életben tartja, de azok a témák, amikről itt beszéltek, sci-fiben komolytalanok. ”
Chelloveck, komolyan, a tavalyi angolszász termésből szemezgetve szerinted mennyire domináns a szingularitás/poszthumanizmus? (A poszthumanizmusnak kb. tíz éve volt virágkora, a szingularitásnak kb. öt éve)
Mai témák feldolgozásai – ott a Halting State Strosstól, ott a Kistestvér Doctorowtól – ez utóbbiban érdemes megnézni, mennyi a jövő technikája (gyakorlatilag nulla). Ott vannak a zöld témákat feldolgozó scifik, ott vannak a külföldre tekintő művek – és jön föl a world-scifi!, megújult az űrháborúsdi, gyönyörű, amit a nyelvvel művel pl. Stephenson, vagy ott van pl. az Onsai által kifogásolt témák közül az N-words (Ted Kosmatka, pl. itt: http://media.rawvoice.com/escapepod/media.libsyn.com/media/escapepod/EP_198_Nwords.mp3 ), ott vannak az új, szórakoztató scifik.
Lehet nyavajogni, hogy a scifi nem ugyanaz, mint húsz-harminc éve – de ha ez a haldoklás, akkor van még jópár zsáner, amire ráférne egy ilyen haldoklás.
onsai Said,
March 28, 2010 @ 7:02 pm
Komaváry, köszönjük a linket! Szerintem az SF örök, képtelen kimúlni, ahogy a krimik, romantikus regények sem fognak.
onsai Said,
March 28, 2010 @ 7:04 pm
Szs, írok még majd két bejegyzést, nem maradsz le az Onsai Féle Titkos Infókról.
Vaszilij, szerintem is Chello öregszik. Sőt, gyanítom, kezd felnőni…
onsai Said,
March 28, 2010 @ 7:06 pm
Hackett, közelítünk, közelítünk…
Amúgy ki milyen témájú könyvet rendelne a kedvenc írójától?
fairylona Said,
March 28, 2010 @ 8:31 pm
Érdekes, én is hasonló témákat tudok felsorolni mint Onsai. Lehet h ez valóban csak nem és korcsoport kérdése, nem tudom.
A lélek dolgai engem is nagyon érdekelnek. Kellenek a történetbe érzelmek, motivációk, valóságos problémák,
a női olvasók egyébként általában szeretik az ilyet.
Ez azt is jelenti, hogy már nem fognak meg azok a sci-fi vagy fantasy történetek, amik egy tizenéves olvasót még igen.
(Persze olyanok is mindig kellenek, valamikor én is azokkal kezdtem. ) Csak ez tényleg egy másik korcsoport, amelyik valóban sok könyvet vesz…
politika: Spírónak a Feleségversenye például remekül tudott aktuális hazai problémákkal foglalkozni egy jövőbeli Magyarországba helyezve őket. Más kérdés, hogy izgalmas, pörgős cselekményt már képtelen volt ehhez összehozni. (Talán nem is volt célja.)
Nem kell túlzásba esni, de attól még lehet foglalkozni ezzel is. (Ha nem megyünk át propagandába…)
az elváltakról stb.: A nőket szinte minden film vagy könyv érdekli, amely mások párkapcsolataival, párkapcsolati válságaival vagy párkeresésével foglalkozik. Ez alatt nem feltétlenül romantikus füzetkéket vagy szinglikönyveket kell érteni. Lehet ez akármilyen szépirodalom, életrajz, humoros történet, vagy éppen zsáner irodalom is (ami akár a zsáner elemei nélkül is működhetne). Személyre, életkorra, olvasottságra válogatja, hogy kinek mi felel meg ezekből jobban.
Talán a leginkább napirenden lévő témák miatt, hogy rengeteg az egyedülálló ebben a korban, plusz ritka a működő házasság,
ráadásul a szerepek is nagyon megváltoztak. A férfiak elnőiesedése, és a szerepek fölcserélődése, például folyamatosan poénforrás a mindennapokban is.
Pszichós témák: A sci-fi és a fantasy olvasmányaikba elég sokan menekülnek a problémáik elől. Ez a réteg nem feltétlenül maga
a lelki egészség. Emiatt nyilván szólhat is hozzájuk egy-egy lelkizősebb sci-fi, (ha nem szájbarágós).
A kultúrák keveredése: része a mindennapoknak, és ezért, bár nem új téma, mégis foglalkoztatja az olvasókat.
Ismét nem azt mondom, hogy ezekkel a témákkal éppen a sci-finek kell foglalkoznia, csak azt hogy szerintem érdekesek és aktuálisak, és valóban nem minden sci-fi olvasónak ugyanúgy kell írni.
fairylona Said,
March 28, 2010 @ 8:39 pm
Nagyjából azt mondtam, mint korábban, csak bővebben.
Noir Intense Said,
March 28, 2010 @ 8:54 pm
Transzhumanizmus pszichológiája és egy ilyen alapokon nyugvó társadalom szociológiája – utópia/disztópia.
Illetve egyszer akartam írni egy disztópiát a google-összeesküvésből – információ alapú elnyomás, szegregálás lehetőségei. Aztán úgy döntöttem, hogy az orvosdiktatúra szuperjárvány idején érdekesebb számomra, de kíváncsi vagyok azért, más mit kezdene az ötlettel.
DAnna Said,
March 28, 2010 @ 8:56 pm
Azt hiszem egyszerűen arról van szó, hogy vitatkozás helyett logikusan kéne gondoldokni.
1.
Az olvasól szeretnek olyan témákról olvasni, amik foglalkoztatják őket (igen Hackett nem mindenki akar csak kikapcsolódni, hanem mondjuk gondolkodni, érezni, hogy nincs egyedül a problémájával, más zemén keresztül átgondolva közelebb jutni esetleg a megoldáshoz, stb.)
2.
Azok a témák, amik manapság foglalkoztatják az olvasókat (s amiket onsai felsorolt), valóban nem igazén sci-fi témák, ahogy azt többen is megállapították.
3. (Az első kettőből erősen következik, ha kicsit logikáztok)
Nehéz manapság olyan sci-fi könyvet írni, ami nem csupán könnyed szórakozás, hanem valami komolyabb, s olyan témáról szól, ami a mai olvasókat érdekli.
Ennek így nekem azért eléggé válság szaga van.
Én már vagy egy éve araszolok előre egy sci-fi novellával )munka, gyerek, háztartás és egyetem mellett cirka kéthavonta van rá 10 percem), ami valami ilyen mai magyar problémát boncolgató izécske lesz, de hogy mikorra érek a végére???
onsai Said,
March 28, 2010 @ 9:57 pm
Ilona, nem baj, ha bővebben.
Azon gondolkozom én is, hogy a hasonló téma-érdeklődésünk oka vajon a hasonlóság vagy inkább a korcsoport, nem, társadalmi/műveltségi szint. Tehát mennyire tág a halmaz.
Noir, a google összeesküvést mintha már megírták volna. De csak homályosan rémlik. Az orvosdiktatúráról a Diagnózis jutott eszembe.
onsai Said,
March 28, 2010 @ 10:02 pm
Anna, a logika a bűvészkedés elterjedt formája
Ha így nézzük:
1. Az olvasók szeretnek olyan témákról olvasni, melyek foglalkoztatják őket
2. Azok a témák, amik manapság foglalkoztatják az olvasókat, nem technikai, hanem emberi, társadalmi témák.
3. Társadalmi sc-fit kell írni.
onsai Said,
March 28, 2010 @ 10:03 pm
(és tempó amúgy, mire megírod, elavul
)
Chelloveck Said,
March 28, 2010 @ 10:19 pm
Komavary, ha az említett két téma virágkorát nézzük, és az egyiknek tíz, a másiknak meg öt éve volt virágkora, akkor az még mindig XXI. századinak számít, én pedig, bevallom, egy XX. századi faszi vagyok. Sajnos enniyre nem vagyok naprakész az angolszász sf-ben, lehet, hogy illenék, nem tudom. Jó pár öt-tíz éves cuccba beletört már a bicskám, ezért többel nem merek próbálkozni. Hála istennek bőven van mit olvasnom, tehát emiatt nem kell aggódnom. Ezt a szingularitásos izét a lehetőségekkel konkrétan a magyar sf-nel hoztam összefüggésbe: itthon azért még kiaknázatlannak látom a témát. Ez az öt-tíz éves fáziskésés, azt mondom, még bele is fér.
Én nem olvastam a Halting State-et és a Little Brothert sem; félek attól, hogy a maradiságom miatt nem tetszenének. De ha mégis rájuk szánom magamat, nem fogok habozni beismerni, ha alaptalan volt a félelem.
Azzal az űrlényessel kapcsolatban túloztam persze egy kicsit, a sokkhatás kedvéért. Nem ilyennel kezdtem, inkább Bradburykkel és Lemekkel kezdtem, szerintem nincs olyan, hogy valaki robotossal kezd, bradburyssel folytatja, most pedig kötelező strossosat olvasnia. Mindenki azzal kezdi, amit otthon a polcon talál gyerekkorában. Régen rossz, ha valaki negyvenévesen bekopogtat egy fórumba, hogy sziasztok,, elhatároztam, hogy mától sci-fit is olvasok, mit tanácsoltok, mivel érdemes kezdeni. Velem az a probléma (szihológus blogjában vagyunk, azért bátorkodom ennyit magamról fosni a szót), hogy nem hogy öregszem vagy hogy kezdek felnőni, ellenkezőleg: képtelen! vagyok felnőni ahhoz, amit ti (egyelőre még) sci-fiként emlegettek. Leragadtam basszus a kamaszkorban.
A fejlődés, amiről acélpatkány ír, nekem nudli. Ha nanotechnológia, génmanipuláció, kvantumfizika/mechanika témájú sci-fikkel kellett volna kezdenem az ismerkedést, hát megnézhettem volna magamat. Sokkal emészthetőbb volt az, hogy a Marsot lakják, Dél-Amerikában dinoszauruszok élnek, az ember pedig összezsugorodhat akkorára, hogy meglátogassa a szappanbuborékon kialakult civilizációt. onsai kérdésére válaszolva én a kedvenc írómtól is miniembereset rendelnék.
Oké, azt, hogy haldoklik, elhamarkodottan írtam, vissza is vonom. Nyilván nem haldoklik, csak nekem jelent egyre kevesebb kihívást.
Noir Intense Said,
March 29, 2010 @ 3:56 am
“Noir, a google összeesküvést mintha már megírták volna. De csak homályosan rémlik. Az orvosdiktatúráról a Diagnózis jutott eszembe.”
Mármint regényben? Mert azt tudom, hogy az elméletet publikálták már pár helyen. (Bár végülis a google-összeesküvés génlaboros változatáról [ami arról szól hogy a google vezérigazgatójának felesége egy genetikai labor tulajdonosa és be akarják építeni a génszekvenciát az univerzális google profilba, ami pl a társ- és munkahelykeresést könnyítené meg] szól a Gattaca…)
A Diagnózis megjelenése volt az a hír, amikor alt+f4-et nyomtam a félkész regényemnek, és kisebb dühroham keretében otthagytam. Azóta rájöttem, hogy bár a kulcsszavak ugyanazok, a történet és a koncepció teljesen más. (El még nem olvastam mondjuk, pedig időszerű lenne.)
De végülis volt mit írnom azon kívül is, szóval a világom azért nem omlott össze.
Francba, kiújult a grafomániám… Ezért nem járok írói fórumokra! Többet írtam a te blogodra tegnap mint a sajátomra egy hét alatt…
DAnna Said,
March 29, 2010 @ 8:27 am
Onsai, igen!
Én is erre gondoltam, amikor este tovább bontogattam magamban a problémát: valami emberközpontú, társadalmi problémákat feszegető dolgot kéne írni. Kicsit talán be is lelkesültem.
Aztán belelógott a bilibe a kezem, és elgondolkodtam, hogy noha lehet, páran az itt hozzászólók közül érdeklődnének az írás iránt, mégis …
Megpróbálom úgy kifejteni ami bennem motoszkál, hogy pontos legyen, s nem akarok senkit megsérteni, de pár dolog már egy jó ideje részleteiben zavar. S szintén lassan összeáll egy következtetéssorrá, amin lehet páran majd kiakadnak, de nekem akkor is ez jön le.
1. A mostani magyar sci-fi regények nem igazán tetszenek itt sokaknak, még a díjazottak se.
2. Jó páran itt azt fogalmazzák meg, hogy a társadalmi problémákról szeretnének olvasni.
3. Onsai azt mondja, a mostani olvasók nagy része nő lenne, ha lenne.
4. Hackett, aki szerintem eléggé közel van a tűzhöz, azt mondja, hogy szórakoztatni kell, mert a társadalmi problémák nem érdekelnek senkit.
5. Saját meglátásom szerint a mostani sci-fi és egyéb regények inkább férfiaknak íródnak.
4. Már csak kérdezni merem: nem lehet, hogy a szerkesztők/kiadók/írók ízlése és témapreferenciája eltér az olvasókétól?
Hackett Said,
March 29, 2010 @ 9:27 am
DAnna:
“4. Hackett, aki szerintem eléggé közel van a tűzhöz, azt mondja, hogy szórakoztatni kell, mert a társadalmi problémák nem érdekelnek senkit.”
Semmi ilyet nem mondtam.
adeptus Said,
March 29, 2010 @ 9:34 am
Ha napjaink társadalmi problémáiról akarunk olvasni, mi szükség van ehhez a science-fiction eszköztárára? Ha a könyv pl. a jövőben játszódik, jó eséllyel nem ugyanezek lesznek a problémák, vagy legalábbis nem ugyanezekkel a súlypontokkal.
Még ha erre is van olvasói igény – ami nem egyértelmű a fentiekből -, az írók a legritkább esetben szoktak megrendelésre írni . az az érzésem, hogy ilyen esetekben a minőség is romlik. Nem hinném, hogy az alkotók zöme úgy működik, hogy először kigondolja a tanulságot, majd utána kitalál hozzá egy történetet.
acélpatkány Said,
March 29, 2010 @ 9:38 am
Chello, akkor nincs is születésnapod?
Egyébként nem akarok most ebbe belemenni, nincs most erre a témára ráállítható agykapacitáson, de legyen elég annyi: én robotos-űrös sci-fivel kezdtem – csak nem könyv volt, hanem film: SW, Mikrobi, ST, etc.
DAnna Said,
March 29, 2010 @ 10:17 am
“Sosem értettem ezt, hogy miért akarna egy napi problémákkal küzdő olvasó a saját problémáiról olvasni kikapcsolódásképpen. Hazamegy az ember a taposómalomból, otthon megannyi apró gond, és amikor végre leül olvasni, akkor arra vágyna, hogy ugyanezekkel szembesüljön, hogy megértse őket? Ez enyhén mazochista szemlélet. Mazochisták-e az olvasók?
Biztosak vagytok Ti ebben? Nem inkább elmenekülne a valóságból? Csak mert szerintem a scifi valahol a jövőről való álmodozás zsánere, és az olvasói igények is ezt mutatják. Akit nem érdekel a jövő, csak a ma, az szerintem nem fog soha scifit olvasni. ”
By Hackett
Szeritnem ez eléggé erről szólt.
adeptus:
“Ha napjaink társadalmi problémáiról akarunk olvasni, mi szükség van ehhez a science-fiction eszköztárára?”
Igen, pontosan ebben látom a problémát: ami manapság az olvasókat foglalkoztatja, az nem feltétlen sci-fi téma. Nem, nincs szükség sci-fi eszköztárra.
“Még ha erre is van olvasói igény – ami nem egyértelmű a fentiekből -, az írók a legritkább esetben szoktak megrendelésre írni . az az érzésem, hogy ilyen esetekben a minőség is romlik. Nem hinném, hogy az alkotók zöme úgy működik, hogy először kigondolja a tanulságot, majd utána kitalál hozzá egy történetet. ”
Persze, lehet olyasmiről is írni, ami nem érdekel senkit. Csak kérdés, hogy mi értelme van? Megírhatsz valamit, ami jelenleg nem érdekes, még azt is elvárhatod, hogy valaki kiadja, de azt már nem, hogy meg is vegyék. Bár ugye reklámmal a mai társadalomban elég sok cart el lehet adni. :S (Itt msot nema regényekre gondolok, hanem a fogyasztói társadalom problémáira, ami persze megint unalmas dolog.)
A tanulság olyan kisiskolás szó. “Na, gyerekek, mi a mese tanulsága? Persze nem árt az, ha egy történetnek van ilyesmije, méghozzá jól átgondolva, és úgy megírva, hogy az olvasó azzal azonosulni is tudjon. De én sem így godnolom a valóban eredményes alkotói folyamatot, hanem hogy esetlegesen egy problémafelvetéssel kezdődik, melyet körbejár az író, elgondolkodik rajta, megnézi, milyen megoldásokat kerestek és találtak rá mások, és azokkal ő maga egyet tud-e érteni. Ha ezt megteszi, akkor vagy kialakul benne valami késztetés és ötlet, amiről írni lehetne, vagy nem. Utóbbi esetben keresni kell egy másik problémát.
Onsai pl. úgy tűnik jól csinálta. Felmerültek benne dolgok az este végigülése után, elgondolkodott rajtuk, s írt valamit, ami lám, igen sok embert mozgósított.
Szóval nem lehetetlen.
onsai Said,
March 29, 2010 @ 11:02 am
>“Ha napjaink társadalmi problémáiról akarunk olvasni, mi szükség van ehhez a science-fiction eszköztárára?”
Igen, pontosan ebben látom a problémát: ami manapság az olvasókat foglalkoztatja, az nem feltétlen sci-fi téma. Nem, nincs szükség sci-fi eszköztárra.
(szerk utólag: itt Anna és Acélpatkány véleményét próbáltam idézni, de a szép hosszú kommentemet levágta valahogy mögüle.)
acélpatkány Said,
March 29, 2010 @ 11:15 am
“Igen, pontosan ebben látom a problémát: ami manapság az olvasókat foglalkoztatja, az nem feltétlen sci-fi téma. Nem, nincs szükség sci-fi eszköztárra.”
Menjünk tovább:
Nincs szükség SF-re?
(the sceptic said)
onsai Said,
March 29, 2010 @ 11:15 am
No, ezt levágta…. Szóval ettől még meg lehet írni sf-ként.
Meg Anna, az 1, 4 pont szerintem így, ebben a megfogalmazásban nem igaz.
És ráadásul kb 10-en beszélgetünk, ez kevés mintavételnek.
A kiadók ötvenes pasik, részemről meg is lennék ijedve, ha azonos ízlésünk lenne. De úgy vélem, aki profi ennek ellenére felismeri, ha jó kéziratot lát.
onsai Said,
March 29, 2010 @ 11:18 am
AP, az előbb Annát idéztem (volna).
onsai Said,
March 29, 2010 @ 11:23 am
Chello, beugrott az Utazás Plutóniába… de marha jó volt. Majd szülinapodra kapsz miniemberest..
Noir, vedd úgy, hogy a közös gondolkodás az ilyen írós blogokon elősegíti a szakmai fejlődésedet.
Amúgy kölcsön tudom adni a Diagnózist, ha érdekel.
Jud Said,
March 29, 2010 @ 11:34 am
De hát van magyar szerző tollából származó társadalmi SF. És ráadásul nő az író, és ráadásul regényfolyamról van szó, és ha még ez sem elég, a hazai “mainstream” SF-körökön kívül sikert is aratott. (Utóbbi pedig szégyenszemre mintha nem akarná tudomásul venni a létezését sem.)
Mindez több szempontból elgondolkodtató.
(Onsai: AP nem szereti az AP-t
)
DAnna Said,
March 29, 2010 @ 11:42 am
Nézd, Onsai, amióta olvasom ezeket a blogokat, másról sem olvasok, minthogy a Zsoldos-díjjal gond van, meg bajban a magyar SF.
Ami meg a kiadók ízlését illeti: most nem az egyéni ízlésükre gondolok, hanem arra, hogy mit jelentetnek meg.
Amikor egy kiadó azon sír, hogy kevés fogy a könyvekből, akkor teljes mértékben biztos benne, hogy ő a lehető legjobbakat választotta ki?
Valóban jól mondod, hogy nem egyezik meg egy ötvenes férfi ízlése egy harmincas nőével nagy valószínűséggel. De ha azt akarja, hogy életben maradjon, akkor meg kell tanulnia belehelyezkedni más emberek,a közönség ízlésvilágába, mert különben csak hozzá hasonló érdeklődési körű ötvenes férfiak fogják venni a könyveit, s akkor felkopik az álla.
Ez ennyire egyszerű.
Itt az a kérdés, hogy ez megy-e nekik jelen pillanatban?
Nem vagyok benne biztos teljesen, mert ha menne, akkor nem történt volna meg az a beszélgetés, s nem vitáznánk a kérdésről itt már 5x kommentben. Az, hogy a kérdés egyáltalán felmerül, igen nagy valószínűséggel azt is jelenti, hogy lenne min változtatni.
Persze mondhatjátok, hogy a kiadó is csak azt tudja megjelentetni, amit valaki megír, s neki beküld. De ez egy kétirányú folyamat. Az írók is szeretnék, ha megjelenne a művük, ezért olyat próbálnak írni, ami látják, hogy meg is jelenik. S innentől ez egy önmagába forduló kör, csak az olvasóü marad ki belőle, mivel ő végképp nem tudja megvenni azt, amit ugyan szívesen olvasna, de nem jelenik meg, s nem is írják meg.
DAnna Said,
March 29, 2010 @ 11:48 am
Ja, szerintem sem igaz a 4-es pont.
Éppen ez a gond vele, hogy nem igaz.
Jud Said,
March 29, 2010 @ 12:04 pm
DAnna, az a helyzet, hogy külföldi sikerkönyvek nálunk bebuktak, ellenben sok igénytelen vackot még mindig el tudnak adni.
Nem csak az olvasók ízlésvilága tényező a könyvpiacon, hanem a marketing hiánya, a jó borító hiánya, a szerkesztő hiánya, a terjesztés jelenlegi állapota (ami tulajdonképpen megfojtja a kiadót), a könyvek egyre emelkedő ára, és ez utóbbi kettő különösen döntő.
Szóval a könyvek “nemfogyása” összetettebb kérdés, mint pusztán a kiadóvezetők, írók és olvasók eltérő ízlésvilágára visszavezetni.
Hackett Said,
March 29, 2010 @ 12:26 pm
DAnna:
“Szeritnem ez eléggé erről szólt.”
Ettől még nem erről szólt, de valószínűleg félreérthető voltam.
Az olvasó aktuális problémái =/= társadalmi kérdések.
Ezeket Te tévesen egybemostad.
Én az egyéni, mindennapi problémákkal kapcsolatos gondolatra reagáltam. A mindennapi problémák ábrázolásához tényleg nem feltétlenül kell scifi, erre valóban itt van a kortárs irodalom.
A scifi szerintem inkább egy _előre tekintő_ irodalmi zsáner, lehetséges problémákkal foglalkozik inkább, őrült vagy akár nagyon is elképzelhető felvetéseket vezet végig, lehetséges jövőképeket és annak társadalmi hatásait,ehhez kapcsolódó gondolatokat, érzéseket mutat be a történeteiben. És még sok minden mást is, hiszen meglehetősen szabad zsáner. Persze, nyilván ahányan vagyunk, annyiféleképpen lehet ezt megközelíteni, és annyiféle okból olvasunk scifit.
Én elsődlegesen az elgondolkodtató jelleget emeltem ki és azt, hogy adjon valamit az adott írás.
Nem véletlenül hoztam példának a Sandmant, mint friss élményt, mert noha nem scifi, és nem feltétlenül épp az adott kor éppen fontosnak tűnő problémáival foglalkozik, hanem sokkal általánosabb kérdésekkel, létezéssel, élettel, halállal, mégis iszonyatosan mély, sokrétű és elgondolkodtató. Szerintem ez a lényeg. Ja, és ha már az a kérdés, hogy mit olvasnak, mit nem, a Sandmant és általában Gaimant elég sokan olvassák.:)
És annak ellenére, hogy sem Asimov, sem Clarke, sem Herbert, sem senki az ismert és sokak által kedvelt scifi szerzők közül nem az emberek egyszerű, hétköznapi problémáival foglalkozott (többnyire, mert kivétel mindig van), mégis rengeteg ember gondolkodását meghatározták és előre vitték.
Onsai:
“Igen, pontosan ebben látom a problémát: ami manapság az olvasókat foglalkoztatja, az nem feltétlen sci-fi téma.”
Mi foglalkoztatja manapság az olvasókat? És melyik olvasókról beszélünk? Remélem, csak a scifi olvasókról. Őket sem foglalkoztatnák scifi témák? Ez elég kategórikus kijelentés.
De akkor eljutunk újra Acélpatkány kérdéséig. Csak akkor minek pörgünk itt rajta feleslegesen.
DAnna:
“Ja, szerintem sem igaz a 4-es pont. Éppen ez a gond vele, hogy nem igaz.”
Na ugye.
(Persze, kérdés, melyik 4-es pontról beszélünk. 
)
DAnna:
“Nézd, Onsai, amióta olvasom ezeket a blogokat, másról sem olvasok, minthogy a Zsoldos-díjjal gond van, meg bajban a magyar SF.”
Ugyanakkor olvashatsz róla pozitív jeleket is, ha akarsz.
A kiadók sírnak, de nem csak a scifi kiadók, ez egy teljesen más téma. Lassan már 60%-os terjesztői díj mellett nem csodálom.
Viszont nem minden scifi könyv fogy rosszul, sőt, van, ami jó fogyás mellett a nagy többségnek még tetszik is, ezt is érdemes figyelembe venni, és olyan sosem volt és sosem lesz, hogy minden scifi jól fog fogyni, vagy minden scifi jó scifi lesz. Az egy utópia.
DAnna Said,
March 29, 2010 @ 1:13 pm
Nos, ha a mindennapi gondokat és a társadalmi dolgokat ennyire elkülönítjük, ami részben lehetséges, nagyrészt viszont igencsak nem, akkor valaki már egészen feljebb elcsúszott.
Onsai felvetette a blogbejegyzésben, hogy ugye a fogyasztói társadalom, meg a felmelegedés és a többi lerágott csont.
Utána írtad te ezt a bejegyzést, majd Onsai még megnevezett egy pár problémát, mint a válások, a cigánykérdés, és a gazdasági válság.
Nem én voltam az, aki nem különített el, de ezzel eddig senkinek nem volt problémája.
Amúgy az egyének mindennapi gondjai (mondjuk a fáj a fogam szintűektől eltekintve, de még az is) visszavezethető pl. egy társadalmi problémára, és viszont: a társadalom problémái emberi mivoltunk hiányosságaiból ered, azaz egyéni problémáinkból és hülyeségeinkből (vagy mások hülyeségiből).
Amúgy a terjesztőkről megvan a véleményem. Az, hogy egy könyvre rátesznek 60%-ot az rablás, nem más, de ott még legalább van benzinköltség, raktározás, stb. De hogy egy netes könyvre …
“az Olvasó számára egy kötet letöltése 500 Ft-ba kerül, amiből 100 a
Szerzőt illeti (150-et kap az Apple, ugyanannyit a T-mobil, a
fennmaradó 200 Ft-on osztozik Szerző és Kiadó).”
Amikor ezt elolvastam, azt hittem rosszul látok.
Hát én soha nem fogok egy olvasó zsebéből azért kihúzni 500 Ft-ot, hogy nekem cirka 100-al vagy kevesebbel több legyen, a többi meg multiknál kössön ki nagyrészt (300 Ft az 500-ból). Persze itt is szavatolni kell a biztonságot, de hogy ez darabonként 300 Ft-ba kerülne, azt nehezen tudom elhinni.
adeptus Said,
March 29, 2010 @ 1:25 pm
Azért azt ne mondjuk, hogy a technológiai fejlődés nem jelent manapság Magyarországon is társadalmi problémát, elvégre most is egy blogon vitázunk és jó eséllyel a sokszorosát töltjök képernyő előtt, mint 10 éve, hogy a telefonjaink mindenféle extráit ne is említsük.
Ha egy szerző úgy áll hozzá az alkotáshoz, hogy körülnéz, mire van igény, szerintem rossz úton jár. Nyilván igazíthatja az olvasókhoz a művet, de ha az olvasói igény lenne a legfontosabb, akkor vámpír- és romantikus regényeken kívül nem sokminden jelenne meg.
Nem hinném, hogy úgy működik a dolog, hogy az olvasó leadja a rendelést, aztán ilyen könyvek jelennek meg. A dolog normális menete az, hogy az olvasó a megjelent dolgokból válogat. És persze a szimpatikus tematika még távolról sem garancia a jó minőségre.
Chelloveck Said,
March 29, 2010 @ 2:07 pm
“Nézd, Onsai, amióta olvasom ezeket a blogokat, másról sem olvasok, minthogy a Zsoldos-díjjal gond van, meg bajban a magyar SF.”
Hehehehe, nem csak nekem tűnt fel ezek szerint!
DAnna Said,
March 29, 2010 @ 2:29 pm
Chello,
Nem, nem csak neked, de ha valaki elég konkrétan mondja ki, akkor rögtön kevesebben állnak melléje, mert az már nem feltétlen kockázatmentes.
“ha az olvasói igény lenne a legfontosabb, akkor vámpír- és romantikus regényeken kívül nem sokminden jelenne meg”
Nem tudom, szerintem sem Onsainak, sem Fairylona-nak, sem Chelloveck-nek, (sem nekem) nem ez az igénye, s pl. biztosan tudom, hogy a férjemnek, és a gyerekeimnek sem. De minden elébb említett szívesen olvas egy JÓ sci-fit.
Noir Intense Said,
March 29, 2010 @ 2:41 pm
Adeptus:
“Ha napjaink társadalmi problémáiról akarunk olvasni, mi szükség van ehhez a science-fiction eszköztárára? Ha a könyv pl. a jövőben játszódik, jó eséllyel nem ugyanezek lesznek a problémák, vagy legalábbis nem ugyanezekkel a súlypontokkal.”
A scifi nem feltétlenül a jövő hiteles leképezése. (Illetve arra tulajdonképpen iszonyat kevesen voltak eddig képesek.) Az idő előrepörgetése egy teoretikus pontig lehet a jelen kreatív kifejezésének eszköze. Ld. Orwell, akivel előszeretettel példálózok. Az 1987 is akkoriban aktuális problémákról szólt, felnagyítva, eltúlozva, disztópikus formában – noha vajmi kevés esélye volt akkoriban, hogy az egész világ hirtelen szocialistává és hárompólusúvá váljon.
“Ha egy szerző úgy áll hozzá az alkotáshoz, hogy körülnéz, mire van igény, szerintem rossz úton jár. Nyilván igazíthatja az olvasókhoz a művet, de ha az olvasói igény lenne a legfontosabb, akkor vámpír- és romantikus regényeken kívül nem sokminden jelenne meg.
Nem hinném, hogy úgy működik a dolog, hogy az olvasó leadja a rendelést, aztán ilyen könyvek jelennek meg. A dolog normális menete az, hogy az olvasó a megjelent dolgokból válogat. És persze a szimpatikus tematika még távolról sem garancia a jó minőségre.”
Tökéletesen egyetértek.
DAnna:
“(Itt msot nema regényekre gondolok, hanem a fogyasztói társadalom problémáira, ami persze megint unalmas dolog.)”
És olyasfajta nagysikerű művek szólnak róla, mint például a Harcosok klubja. (Igaz, csak a filmet láttam, de a kritikák szerint a könyvnek is egy fő témája ez.) Azaz egy jó író fel tudja dobni a látszólag unalmas témát is.
“Igen, pontosan ebben látom a problémát: ami manapság az olvasókat foglalkoztatja, az nem feltétlen sci-fi téma. Nem, nincs szükség sci-fi eszköztárra.”
A Romeo és Júliának sem volt feltétlenül szüksége Veronára, hogy bemutassa, a családok ellenségeskedése hogy ülhet rá a következő generációra. Játszódhatott volna az egész egy putriban is két utcára Shakespeare színházától, és ugyanolyan zseniális lenne. (Poént félretéve, megnézném a történetet átültetve két cigánycsaládra a nyóckerben.) A környezet érdekes díszletként szolgált. A scifinél persze ez eltolódik, mert a zsáner alapja a környezet – de nem feltétlen kell a környezetről szólnia, ugyanúgy lehet egyszerű hangulatadó, vagy a kreatív kifejező eszköztár része. Egy társadalmi probléma esszenciáját röhejes egyszerűséggel és eleganciával tudja szimbolizálni egy a jövőben megalapított intézmény vagy technikai találmány.
Onsai:
“Noir, vedd úgy, hogy a közös gondolkodás az ilyen írós blogokon elősegíti a szakmai fejlődésedet. Amúgy kölcsön tudom adni a Diagnózist, ha érdekel.”
Nyár felé lehet, hogy érdekelni fog. =) Most a múzsám felírt nekem egy rahedli kötelező irodalmat, hogy fejlődjek. (Dosztojevszkij, Bulgakov, Csehov…) Nem hittem volna, hogy valaha ilyesmit fogok olvasni.
Hackett:
“Viszont nem minden scifi könyv fogy rosszul, sőt, van, ami jó fogyás mellett a nagy többségnek még tetszik is, ezt is érdemes figyelembe venni, és olyan sosem volt és sosem lesz, hogy minden scifi jól fog fogyni, vagy minden scifi jó scifi lesz. Az egy utópia. ”
STIPISTOPI! Megírom! XD A tökéletes társadalom, ahol minden ember olvas igényes scifit… :O
DAnna Said,
March 29, 2010 @ 4:10 pm
Ó, ne hidd, hogy én magam is elcsépeltnek tartom a fogyasztói társadalom kifigurázását!
(http://domokoscsalad.hu/irka/irod/tok.html)
De sajnos sokan és sokféleképpen, s néha valóban csak a divatot meglovagolva használták fel, mint ahogy a globális felmelegedést is.
A téma, pontosabban a pucér, és egyre kellemetlenebb valóság attól még itt van a nyakunkon, s attól, hogy unjuk még nem fog elmúlni vagy megoldódni. De sajna az emberiség ebben a témakörben struccpolitikát folytat, amiért az unokáink és azok gyerekei átkokat fognak majd szórnia fejünkre.
onsai Said,
March 29, 2010 @ 5:54 pm
“Ha egy szerző úgy áll hozzá az alkotáshoz, hogy körülnéz, mire van igény, szerintem rossz úton jár.” (Adeptus)
Szerintem a zseniális íróknál ez van, csak épp a tudatalattijuk “néz” körül, magába szívja a kort, és abból dolgozik.
@Jud, azon tűnődöm,hogyha az említett magyar Sf írónő egykötetes művel jelentkezett volna, akkor más élményei lennének.
adeptus Said,
March 29, 2010 @ 7:08 pm
@onsai
Az aktualitás és a reménybeli olvasók igénye két külön dolog. Én az idézett mondatban az utóbbiról írtam, te pedig, ha jól értem, az előbbit tartod a zseniális írók sajátjának.
Blade Said,
March 29, 2010 @ 9:08 pm
“Nálunk (szerintem) a nők és a kamaszfiúk veszik a legtöbb fiction irodalmat.”
Ez az adat honnan jön? És a nőknél melyik korosztály? Nagyon kevés nőismerősöm tudja, hogy ki az az Asimov…
DAnna Said,
March 29, 2010 @ 9:18 pm
Blade, rossz felé ismerkedsz!
Nem feltétlenül a szőke bimbázóktól kell megkérdezni!
Amúgy az a baj a sci-fi és egyéb irodalommal, hogy még most is valamiféle “bűnnek” számít azt olvasni a népesség nagy részének körében. Mit olvasol? Sci-fi? Fantasyt? Akkor veled valami nem stimmel, nem férsz bele a skatulyába, stb. Ennél még azt is többre becsülik egyes körök, aki egyáltalán nem olvas.
Nekem mindig egy fiú testvérpár esete jut eszembe, ha meséltem már, elnézést. Mindketten jártak el inni a haverokkal kocsmába, és játszottak asztali szerepjátékot is. Az idősebb az utóbbit preferálta, a fiatalabb az előbbit. Az apjuk egyszer pedig imígyen szóla idősebb fiához: Mért jársz te mindig játszani? Mért nem veszel példát az öcsédről, és mész el inni egyet a haverokkal?
No comment …
Harmadik vonalú találkozások » Magyar SF-történeti rárepülések 1. Said,
March 29, 2010 @ 9:22 pm
[...] Mai első vendégünk “Az idő híján” c. antológia, ami Németh Attila Möbius Science Fiction sorozatában jelent meg S. Sárdi Margit szerkesztésében; “A mai magyar SF tükre” alcímet viseli. Rengeteg érdekes dolog van benne, ami legjobban tetszik, az az, hogy a novellákat rövid felvezető előzi meg, a függelékben a szerzőkről lehet pár dolgot megtudni, és ami a legfontosabb: egy átfogónak szánt, viszonylag hosszú tanulmány szól a magyar SF múltjáról és jelenéről. Szerzője, Erdei Pálma nem csak könyvtárakban gyűjtött anyagot az írásához, hanem megkeresett több fontos szereplőt, kiadót, szerkesztőt is és az így készített interjúk anyagát is beépítette. A történeti áttekintés mellett a jelen (a kötet jelene, az ezredforduló) helyzetével foglalkozik bővebben, de inkább a kiadás kérdéskörénél marad, az álneveket, gazdasági nehézségeket és a csökkenő érdeklődés okait járja körül. Maga az írás címe is visszaadja a tanulmány hangulatát: Korunk folklórja – válságban? (Épp most érkezve erről és erről a blogról az az érzésem támadt, hogy a SF itthon folyamatosan haldoklik.) Az általános gazdasági helyzetet, a 90 utáni szabad kiadási világ igénytelen kiadványokkal súlyosbított dömpingjét, a tudományos fejlődést és sok egyebet is megjelöl problémaként, valószínűleg kisebb-nagyobb mértékben jogosan is. Azonban ha irodalomtörténeti szemszögből nézzük, akkor kevésbé használható, bár tény és való, ezt a tanulmány nem is akarta felvállalni. [...]
Chelloveck Said,
March 30, 2010 @ 8:52 am
DAnna, félreértettél
nekem nem az tűnt fel, hogy bajban van, hanem hogy csak erről lehet olvasni mindenhol 
DAnna Said,
March 30, 2010 @ 10:36 am
Nézd, én is csak itt olvastam, de én alapvetően szoktam hinni másoknak, lehet, nem kéne. De ha nincs bajban, akkor ez az összes szócséplés csak üres sirám, s minden rendben van?
corpus Said,
March 30, 2010 @ 10:01 pm
Apám! Ez nem valamiféle hozzászólás-rekord?
Chelloveck Said,
March 30, 2010 @ 10:06 pm
Messze van ez még Az apropó apropóján c. bejegyzés százhetvenakárhány kommentjétől…
acélpatkány Said,
April 1, 2010 @ 10:48 am
Aminek 50% bullshit volt ezekhez képest
cOrpus Said,
April 5, 2010 @ 10:50 am
Offojukszét!
SF Szemléző (március-április) @ SFportal Sci Fi & Fantasy Magazin Said,
May 11, 2010 @ 11:00 am
[...] Onsai az aktuális sci-fi témákkal kapcsolatban indította be az eszmecserét, emellett Komaváry, Kánai, Judlorin és LNpeters is sokat írt a magyar sci-fi helyzetéről. SZS pedig a történetével kapcsolatban írt érdekességeket. [...]
Juhász László Said,
May 23, 2010 @ 10:09 pm
Kedves Levelezők!
Érdekesek, tanulságosak a hozzászólások.
Négy kérdésem lenne:
1. Mi “szükséges” ahhoz, hogy valaki érdeklődjön a SF iránt?
2. Mi kell a fantázián és a témán kívül egy sikeres fantasztikus mű (novella, kisregény, regény) megírásához?
3. Mitől lesznek Asimov, Lem, Lovercraft, Lucas, Spielberg stb. művei örök érvényűek?
4. Mi köze a SF-nek a valódi mesékhez?
Tisztelettel:
Juhász László
Juhász László Said,
September 9, 2010 @ 7:38 am
Múlt, jelen, jövő. Egymásból táplálkoznak, épülnek. A történelmi korokba történő távolodás (múlt, jövő, az olvasó életétől eltérő helyszín stb.) elidegenedés, személyiségvédő mechanizmus. (pl. gondolkodás, viselkedésbeli visszalépés, regressziós folyamat.) Az igazi művészetről a jelen ritkán ítél valós értékük szerint… Idő szükséges hozzá. Az SF-ben a kor (jövő) a technikai eszközök csak keretek, egy vagy több problémára nyújthatnak megoldás. A kor változhat, de az emberi problémák, gondok, szükségletek, fejlődésük és változásuk az emberiség történelmének kezdetétől azonosak. A pszichológia ezeket archetípusnak nevezi. A maradandó irodalmi művek (történelmi, SF stb) ezeket tartalmazzák.