Online öngyilkosság
Tíz perce lemondtam az Avana alelnöki posztjáról. Döbbenetes, hogy mennyi közhelyet tudok, de szerencsére van némi öncenzúrám és cinizmusom, hogy ezeket ne adjam elő. Nem balhé okán távozok, és nem is az sf állítólagos zombiszaga riaszt el, hanem eljutottam a magánéletem azon (anyagi) pontjára, amit már nem tudok megoldani. Gyanítom, az emberi teljesítő-, és tűrőképesség határán túl voltam eddig is.
(Aggódást nem kérek. Különösebben nem hiszek a horoszkópokban, de érzem, ahogy mászik elő a személyiségem sötét oldala. A skorpiók nem rinyálnak egy sarokban, és nem sajnáltatják magukat, hanem szétverik maguk körül a létet. Amilyen erősen képes vagyok építeni, úgy rombolni is. Isten irgalmazzon ellenségeimnek, és adjon türelmet a barátaimnak. Én megújulok, de ők?)
Netem nem lesz itthon, úgyhogy az éjszakákat nélkülem kell töltenetek. Ez a blog fennmarad, bár ritkán járok majd erre, inkább csak hírt adok publikációkról vagy felteszek kritikát. A mélt se fogom gyakran elérni. A telszámom megváltozik, majd az iwiwes adatlapomra kiírom az újat.
Különös érzés a netes énem kinyírása, de biztosíthatok mindenkit, hogy élőben megmaradok. A kedves íróismerősök el tudnak érni lektorálás, szerkesztés kapcsán. A pesti amatőr írok meg átélhetik a retro-érzést: ha novellát szeretnének korrektúráztatni, akkor élőben megtalálnak pl a meetupokon/galaktikás klubesteken. Nyomtassák ki, és leülünk egy sarokba vele. Regényeket már csak anyagi ellenszolgáltatás fejében tudok vállalni.
A Zsoldos díj jobbá tétele ügyében vagy a nevezések kapcsán már ne hozzám forduljatok. A gyulai con szintúgy kiesik. Még sose hagytam ott úgy semmit, hogy ne lett volna átmenet. De gyanítom, nem vagyok nélkülözhetetlen, és nem is szeretnék az lenni. Amúgy javaslom mindenkinek az avanás belépést, mondjuk csak egy próbaévet. Teljesen megváltozik a szemlélet, minden más belülről. És most amúgy is nagy dolgok történnek a con háza táján, egy erős sf összefogással országos ismertség lehet. Tegyetek érte, gyerekek.
acélpatkány Said,
szeptember 21, 2009 @ 8:08 am
Jé, te is skorpió vagy! Akkor asszem tudom, milyen jó most a környezetednek…
Aggódni meg nem fogok, sztem megoldod.
bellamaria Said,
szeptember 21, 2009 @ 9:58 am
Huszárvágás a javából. Bea, nagyon fogsz hiányozni. Velem csak a virtuális kapcsolat élt. De tiszteletben tartom a döntésed.
Cross Said,
szeptember 21, 2009 @ 10:03 am
A bejegyzésednek kicsit olyan szaga van, mint a Michael Douglas összeomlásának. Az nem egy jó állapot.
Biztosan túl leszel rajta. De remélem, hogy mikor kibújsz a probléma túloldalán, fehér ízletlábú leszel, nem pedig fekete.
raves Said,
szeptember 21, 2009 @ 10:06 am
Bea, eddig is csodálkoztam, hogyan bírod! De kemény vagy, ez már kiderült! Úgyhogy ne hagyd magad! Ha ez kell, hogy erősebben térj vissza, akkor hajrá. Nincs jó vagy rossz út.
Creideiki Said,
szeptember 21, 2009 @ 10:08 am
Rohadtul nem örülök. Főleg mert elfeledkeztél a nem pesti amatőrökről…
De gondolom így a jó , különben nem csinálnád…
Szóval hajrá, reméljük majd x idő múlva főnixmadárként felemelkedsz ismét. 
Sok sikert és egyéb közhelyek.
fairylona Said,
szeptember 21, 2009 @ 10:10 am
Végül is megértem. Az internetes jelenlét mégiscsak a nélkülözhető dolgok közé tartozik. Talán így több időd marad a fontosabb dolgokra is.
signal Said,
szeptember 21, 2009 @ 10:50 am
Viszlát! És kössz a halakat!
Trill Said,
szeptember 21, 2009 @ 11:34 am
Azért vigyázz magadra… tudod, belőled egy van, másokból meg sok.
mentolosmacska Said,
szeptember 21, 2009 @ 1:04 pm
Nem nyírtad ki a netes éned, csak visszavonult a reflektorfényből. Bár nem kommentelek gyakran, de mindig követek mindenkit blogon keresztül és tudtotokon kívül a netes életem részévé váltatok.
Én is skorpió vagyok, nehéz döntések és megkönnyebbülések sorozata az én életem is. Sajnálom, hogy a netes életem megcsappanni látszik folyton a kilépő emberek miatt, de bízom a visszatérésben. 
enahma Said,
szeptember 21, 2009 @ 9:05 pm
Én is csodálkoztam, hogy eddig bírtad. Sok erőt a továbbiakhoz! És ha segítség kell, csak szólj - ilyen néha mindenkinek jól jön. Még nekem is, bár én nyilas vagyok.
onsai Said,
szeptember 21, 2009 @ 9:20 pm
Köszönöm, gyerekek.
Ha tenni akartok valamit, akkor tegyetek a gyulai conért. Csak annyit, hogy együttműködtök azokkal, akikkel sértettség van. Nem szeretet - csak szakmai udvariasság.
Ildikó Said,
szeptember 23, 2009 @ 6:15 am
Nem szeretet? Csak szakmai udvariasság?
Szerintem éppen ez a baja világunknak. Meg se próbáljuk megérteni, mert ha igen, akkor még szeretni is képesek lennénk, egészen véletlenül. Ettől pedig manapság sokan nagyon félnek. Csak tudnám, hogy miért!?
Egyébként tényleg nagyon sok indokot fel lehet sorolni, ha lemondunk egy ügy képviseletéről, támogatásáról, segítéséről. Én magam is képes lennék rá. De én úgy tudom, hogy azt éppen a cinizmus adatja elő az emberekkel, és nem fordítva, ahogyan Te írtad Bea.
Még most se hiszem el, hogy ez megtörtént!
Csipkedem magam, hátha felébredek.
Nem hiszem el, hogy minden folyamatban lévőt ilyen váratlanul elhajítottál. A “majom” a hátunkon van.
enahma Said,
szeptember 23, 2009 @ 8:58 am
Kedves Ildi,
szerintem éppen elég nagy a nyomás Beán - az ilyen “lélekre ható” hozzászólások csak nehezítik a helyzetét, mert nagyon tudnak fájni. Tényleg vannak az életnek olyan szakaszai, amikor egy huszárvágással, drasztikusan kell csökkenteni a tevékenységeket - nekem is volt nem egy ilyen, volt olyan is, hogy kikapcsoltam a netet fél évre, hogy helyrejöjjek, és jusson idő másra is, pedig akkor még nem volt gyerekem, Beának meg van három is, egyik sem túl nagy.
Ha néha adunk levegőt a munkatársainknak, várható, hogy később kipihenten visszajönnek majd hozzánk.
Ildikó Said,
szeptember 23, 2009 @ 10:06 am
Teljes lelkemből ezt kívánom!
woof Said,
szeptember 24, 2009 @ 8:39 pm
Így van, Bea, szégyellheted magad az életed alakulásáért, az anyagi helyzetedért, de legfőképpen azért, mert ilyen csip-csup problémák miatt képes vagy hátat fordítani Az Magyar Science Fiction Igaz És Szent Ügyének.
(És Salgótarjánban megint elfelejtettem a csokit, bakker… nem évült még el?
)
Gladia Said,
szeptember 25, 2009 @ 8:16 am
Én nem ismerem személyesen Onsait, de az írásait itt a blogon mindig elolvastam - néha hozzá is szóltam -, mert bírom a stilusát, no meg a gondolatiságát. Sajnálom is, hogy “kivonul”, bár remélem, hogy csak egy időre.
Viszont abszolúte megértem. Nem lehet hosszú távon egy fenékkel egyre több lovat megülni, bár a nagyon pörgős, no meg elhivatott emberek ezt nem szoktak belátni csak akkor, amikor a maguk bőrén tapasztalják, hogy nem megy tovább. Elaprózták magukat, és bár mindent megtesznek, azt veszik észre, hogy semmi sem úgy megy, ahogy kéne, viszont nincs több szúfla, úgyhogy jön a szelektálás, no meg a sorrendiség felállítása, hogy mi is a fontos… tudom, mert én is átestem már ezen.
Ha majd a dolgok rendeződnek, akkor egy-két dolog visszaszivárog az életekbe, renélem, hogy Onsaiéba majd ez a blog is. :)))
Dzs.T.Á. Said,
szeptember 25, 2009 @ 5:35 pm
Kedves Bea!
(Közös ismerőstől tudom mi a helyzet Feléd̷
Erőt kívánok a későbbiekhez, sok szerencsét, és boldogulást!
Nem féltelek, a nők az erősebb nem - édesanyámon, feleségemen , lányomon látom, hogy ez így van -, remélem antológiákban, folyóiratokban sokszor olvasom majd a Varga Bea nevet!! ( A szlovákiai “Szőrös Kő” jó indítás volt, meg a Galaktikás “Mimikrid” ecetra,ecetra!!!)
Kadmon Said,
október 28, 2009 @ 8:37 pm
Szeretünk mind, Bea!