Írókörös előadás(ok)
Szombaton elnéztem Gödöllőre az írókörös táborba. Egy kollégium kis nappalijában ült a nép a laptophalmok felett. Nagyon érdekes gyakorlatok voltak. A vendégnek kötelező előadnia. Hallottam Hackett mellédumálásnak a végét az írói módszereiról – szerintem nincs is neki, csak értelmesen néz -, és JudLorin előadását a szinopszisírásról. Kiderült más, mint a vázlat, és az is mi legyen benne, mi nem. Külföldön vannak galád kiadók, akik csak az első mondatot olvassák el.
Ez nagyon megragadott, rögvest fel is idéztem pár kedvenc első mondatomat: “Oregon admirális nem volt jó ember, ez nem szerepelt a munkaköri leírásában.” / “Péntek este volt, így hát felvágtam az ereimet; olyan szokássá vált ez, mint a WC fedél lehajtása vagy a papucs az ágy mellett.” / “Ahogy megláttam a tömeget, megértettem, miért nem engedélyezték a Lánchídon a tüntetést: féltek, hogy leszakad, hiszen minden tüntető száz kilogramm felett járt.”
Imádom az első mondatokat… mostanság a Karcolatos antológiában olvastam a legjobbat: “Mióta Ági belépett az életembe a szavak lerövidültek.” (Kondás Gy: A tolvaj) Nagyon megragadott. Igaz, a második már rögvest csalódás volt, ebből sokkal többet ki lehetett volna hozni.
Egy gyakorlatot én is megcsináltam. Kikotortam a legrosszabb párbeszédet az egyik kéziratomból és átírtam. Hát… marha nehéz úgy, hogy ugyanaz az info benne maradjon, és még az érzelmi töltet se változzon, csak érdekesebb legyen. Azt hiszem, nagyon tanulágos volt, előszedem a többit is. A műhelyeseknél szabad végződés volt, hiszen csak játszottak. Nagyon vicces megoldások születtek, kiválóan szórakoztam. Rengeteg tehetséges ember volt egy kupacon, és ez ritka élmény.
Mivel muszáj volt, én is tartottam előadást, bár szerintem ez erős eufemizmus az “utálok papírról olvasni, nézzetek bele és kérdezzetek” stílusomra. Össze-vissza csapongtunk, mászkáltunk az agyamban. Részemről jól szórakoztam. Szóba került az MHC alléltól kezdve a férfiak szakálla bejön-e evolúciósan, meg a kedvencem, hogy ki némul meg, ha fejbevágják és ki nem.
Utána Kadmon regényekről mesélt, majd Hackett kivitt a vonathoz. (Köszi!) Persze a hatvani vonat öt perccel később ért Rákosra, így éjjel egy órát várhattam a szolnokira. De nem baj, jó nap volt, megérte. :)
Jud Said,
August 17, 2009 @ 6:16 pm
“Mivel muszáj volt, én is tartottam előadást, bár szerintem ez erős eufemizmus az “utálok papírról olvasni, nézzetek bele és kérdezzetek” stílusomra.”
hívd szabad előadásmódnak, sokkal élvezetesebb, mintha a papírokból tartanád. sajnálom, hogy nem tudtam végig maradni, jövőre egész hétre jönni fogok!!!
onsai Said,
August 17, 2009 @ 7:59 pm
Jól teszed.
Én valszeg csak a szokásos átlibbenő formámat tudom hozni (már ha meghívnak. 
)
sanawad Said,
August 18, 2009 @ 12:15 am
Elolvastam a gyakorlatokat. De ezek sajna mind a meglévő képességekre építenek, nem igazán hasznosak. Honnét származnak? Ezt a jelenlévők ui. bármeddig gyakorolhatják anélkül, hogy érdemileg alakulna (fejlődne?) a stílusuk bármerre is. Egy leírás nem attól lesz borzongató, hogy a külső kereteit megadják, és ezt követően csinálnak 13+1 ilyen leírást. Hanem attól, hogy az író csak lejegyzi azt, ami a fejében él. A belsőre kell fókuszálni, azt kell átalakítani. A léleknek kell fejlődnie. Mert bizony sokszor még a fogalmazás se számít, ha az a bizonyos “nagy kép” ott a fejben rendben van.
Jud Said,
August 18, 2009 @ 7:54 am
sanawad: “az író csak lejegyzi azt, ami a fejében él.”
talán szerencsés, aki így ír, talán nem.
nekem általában egy kósza ötlet áll rendelkezésre. amikor mégis megvolt az egész mondatról mondatra, és csak, úgymond, le kellett gépelnem, kiderült, hogy a történet valójában nem működik, blőd, csak engem szórakoztató bugyutaság. ezért gondolom azt, hogy az írói fejlődés állandó tanulás kérdése, és sokkal bonyolultabb folyamat egy történet megírása, mint puszta “lejegyzés”.
a táboron részt vevőket látva alapvetően egyikük sem kezdő, de még ha azok is, egy ilyen feladatsor megoldása közelebb viszi őket az írás “szakmai” részéhez.
mert hiába vannak nagyszerű ötleteink, hiába van nagy lelkünk, stílusunk, ha nincsenek meg az eszközeink, hogy kifejezzük őket.
valójában minden egyes tematikus pályázat is írástechnikai gyakorlat, hiszen megadnak egy témát, amiről x. karakterig írhatsz.
ráadásul ahány ember, annyiféle megoldás, ötlet születik, és e vonatkozásban a gyakorlatsor egyik feladata sem köti meg az író kezét. (talán ezért szerepelnek a mostani SF-F pályázatokon olyan jól a delta műhelyesek?)
később, pl. regényíráskor adódhatnak olyan nehéz jelenetek két szereplő között, amiben hasonló feladatot kell megoldani, mint itt, egy-egy gyakorlatban. az író – ha nem is teljesen tudatosan – emlékezni fog, hogy már találkozott ilyen problémával, kevesebbet fogja kerülgetni.
raves Said,
August 18, 2009 @ 8:15 am
onsai: köszönjük, hogy eljöttél, és hogy előadtál!
Csapongó volt, de így legalább arról beszélgettünk, ami érdekel minket. Főleg a nő vs férfi téma 
sanawad: a feladatok nem a stílus kialakítását szolgálják, az valóban mindenkinek az egyéni útja. A többi részében Juddal értek egyet.
Hanna Said,
August 18, 2009 @ 8:53 am
Sanawad: Nem értek egyet. Abban igazad van, hogy a léleknek (intelligenciának, empátiának) is fejlődnie kell, de az csupán egyik oldal. Ugyanilyen fontos a jó megfigyelőképesség, a logika, a kritikai érzék és igen, a technikai tudás.
A gyakorlatok egy része a Clarionos workshopokból származik, és nemigen lehetne azt mondani, hogy a Clarionnak semmi értelme. Csak pár Clarion-tanuló, az érdekesség kedvéért: Octavia Butler, Greg Frost, Daniel Abraham, Tobis S. Buckell, Ted Chiang, Cory Doctorow, George Alec Effinger, Kij Johnson, Nalo Hopkinson, Kim Stanyley Robinson, Bruce Sterling, – Vonda N. McIntyre Hugo-díjas Dreamsnake regénye egészen konkrétan egy Clarionos írásgyakorlatból nőtt ki.
De visszakanyarodva a háttérre: a lélek az, amit nem táborban kell fejleszteni. Táborban, célzott gyakorlatokkal elsősorban a technikai tudást és a kritikai érzéket lehet fejleszteni, ergo a tábor tananyaga ezekre épült. Mert lehet hosszan beszélgetni ars poeticákról, de attól talán még kevésbé fejlődik az ember.
A gyakorlatok célja, hogy tudatosítsa a már meglévő eszközöket, és felhívja a figyelmet azokra, amelyek gyengébben mennek.Én például bevallom őszintén, hogy igen hasznosnak találtam a következő gyakorlatokat: 1. különböző nemű emberek vitáznak – mert menet közben meg kellett figyelnem és fel kellett idéznem, milyen markáns eltérések vannak emberek között vitastratégiában; 2. négyféle nézőpontból megírni ugyanazt a jelenetet – mert az E/1 és E/3 szubjektív “kézre esik”, és ezért ezeket gyakrabban használom, miközben a kifejtendő téma céljait jobban segítheti mondjuk egy távolságtartó vagy egy mindentudó nézőpont; 3. írj 100 mondatot egy karakterről, mert fókuszáltabb, mintha fejben tartanám a karakter jellemzőit, és olyan tulajdonságok is előjönnek menet közben, amik más esetben írás közben (sokszor írás közben bontunk ki egy karaktert még önmagunk számára is, ezért a novella/regény elején vázlatosabb a szereplő, mint a végén). De igazából egyikre sem mondanám azt, hogy haszontalan volt, mert az időkorlát és az azonnali produkálás kényszere egész egyszerűen feloldja a “fehér papír szindrómát”. Hasznos az is, hogy több gyakorlat direkt a beidegződések megtörésére és a klisék elkerülésére épít.
Én nem hiszem magamról, hogy valamennyi írói eszköznek tökéletesen birtokában vagyok (és meggyőződésem, hogy amelyik író azt hiszi, igen, sokszor az is téved), ezért a gyakorlatok mindig jól jönnek. Mert hát inkább így, tét nélkül gyakoroljon az ember, mint élesben, publikálásra szánt novellán. ott sokkal frusztrálóbb, ha nem jön össze (arról nem beszélve, hogy a kudarc is sokkal kínosabb). Gondolj bele: öt nap alatt 15 történetet mondasz el, mindegyikben új karakterekkel, új szituációkkal. Ha csak úgy írnál, mennyi idő alatt jönne egy új történet? Hány novellát írnál? Én tudom magamról, hogy kétévente írok meg egy regényt, talán évente 3-4 novella is becsúszik. Más nevében nem beszélhetek, de úgy gondolom, hogy ez gyakorlásnak, írásfejlesztésnek kevés. Egy-egy tábor alatt, vagy akár otthon, pár gyakorlatot elvégezve sokkal több meglátásom támad az írással kapcsolatban, mintha csak úgy írnék.
Aztán hadd szálljak vitába ezzel: “Egy leírás nem attól lesz borzongató, hogy a külső kereteit megadják, és ezt követően csinálnak 13+1 ilyen leírást. Hanem attól, hogy az író csak lejegyzi azt, ami a fejében él.” és “Mert bizony sokszor még a fogalmazás se számít, ha az a bizonyos “nagy kép” ott a fejben rendben van.”
Mert szerintem frászt. Ha az író nem képes olyan kommunikációs formába önteni azt, ami a fejében él, hogy azt az olvasó dekódolva ugyanúgy, vagy legalábbis megközelítőleg az író szándékai szerint képzelje el, akkor az írásmű nem érte el célját (mondhatnánk, rossz, de a “rossz” túlságosan tág kategória).
Minden, ami kizökkenti az olvasót az olvasásból – helyesírási hiba, rossz mondatszerkezet, logikai baki, hiteltelen párbeszéd stb. – hiba, és csökkenti a befogadás esélyét. A jó írások épp arról ismerszenek meg, hogy az ember folyamatosan és fennakadás nélkül képes haladni a szövegben és nincs olyan pont, ahol megdöccen annyira, hogy le tudja tenni a művet. Bizonyára van olyan olvasó, aki ilyen vagy olyan okból akkor is makacsul tovább olvas, ha hibával találkozott, vagy mert toleráns, vagy mert nem vette észre a hibát, vagy mert úgy érzi, az addig befektetett energiája csak úgy térül meg, ha végigolvassa a könyvet és az igazolja számára, hogy mégis megérte elolvasni. De gondolni kell azon olvasókra is, akiket potenciálisan elveszíthet az ember.
Írni nehéz. Írni megtanulni nehéz. Ahogy Damon Knight mondta, zongorázni és balettozni megtanulni is nehéz.
Egy táncosnak vagy zongoristának készülő ember pontosan tudja, hogy meg fog szenvedni a művészetéért, és hogy minden előadáson újra meg kell teremtenie a varázslatot. Miért pont az író legyen kivétel? Miért pont az írásról hiszik sokan, hogy az kivétel?
Ha az ember magán kívül másoknak is szeretne írni, akkor szerintem tennie kell arról, hogy érdemes legyen elolvasni az írását, méghozzá úgy, hogy minél kevésbé akadályozza a befogadást és az olvasóban lehetőleg ugyanazt az érzést/látványt/gondolatot keltse, mint ami szándékában volt. Kommunikálni majdnem mindenki tud. Jól kommunikálni kevesen.
Remélem, érthető a különbség.
És hogy fejlődik-e az ember az efféle gyakorlatoktól? Úgy érzem, én mindig tanulok valami újat. Aztán a többi táborozó majd elmondja, ő hogyan gondolja.
Hanna Said,
August 18, 2009 @ 8:59 am
Na, közben frissítettem, látom, Jud és Raves is válaszoltak. Így ár, aki hosszan írja a válaszát… Az esetleges ismétlésekért elnézést.
Creideiki Said,
August 18, 2009 @ 9:48 am
A Deltán kívüli halandók hol vethetnek egy pillantást ezekre az ominózus anyagokra?
raves Said,
August 18, 2009 @ 9:58 am
Crei: a feladatok már kint vannak az írókör.hu-n, a megoldásokat nemsokára kitesszük (legalábbis a besztofot). Az előadás anyaga pedig Damon Knight: Creating Short Fiction c. írására épült.
Creideiki Said,
August 18, 2009 @ 10:18 am
Értem és akkor mi ez a Clarion amit Hanna emlegetett?
Hanna Said,
August 18, 2009 @ 11:00 am
Creidiki: http://clarion.ucsd.edu/ és http://en.wikipedia.org/wiki/Clarion_Workshop
Damon Knight és Kate Wilhelm az első oktatók között voltak, évtizedekig vitték a Clariont. A Creating Short Fiction a tapasztalataira épül, tavaly Kate Wilhelm könyvét (Storyteller) dolgoztam fel. A gyakorlatok megjárták a Clariont is, gondoltam, nekünk sem árthatnak, még ha öt hét helyett mi csak öt napot táboroztunk is.
Mindkét könyv kapható egyébként, akár amazonon is.
Creideiki Said,
August 18, 2009 @ 12:38 pm
Oké köszi szépen!
Hasznos lesz!
onsai Said,
August 18, 2009 @ 3:18 pm
Crei, csináljátok meg a Karcolatban is. Nagyon jó gyakorlás.
Majd én is megcsinálom. Meg innét kezdve rászokok, hogy felolvassam a dialógusokat. Sokkal jobban kijön a hiba. Volt egy momentum: Judék felcserélték a női-férfi dialógusban a nemeket felolvasáskor. Mondták, de nem hallottam az elején, mégis a szöveg alapján azonnal helyrekerült a dolog, nevek nélkül is. Ennyire más a két nem nyelvileg is vita közben.
signal Said,
August 18, 2009 @ 4:28 pm
Gyááá, én vízleverős gutaütést kapok az ilyen feladatoktól! Párszavas leírásból tudjam, hogy mit akarnak? Töltsem meg azt a nagy, fehér, de főleg ÜRES papírt? Jézusom! És csak húsz perc alatt? Valaki lőjön le!
onsai Said,
August 18, 2009 @ 4:41 pm
PUFF!
:belefúj a csőbe:
Creideiki Said,
August 18, 2009 @ 4:53 pm
Onsai, jó ötlet, majd szólok Evenek is!
Josy/Flesy/Signal kedvéért mindenképpen! Csak 15 percre levisszük a szintidőt!
signal Said,
August 18, 2009 @ 4:54 pm
“Különleges képesség: kettőt pislogsz és megpszichológizál”
Túlpszichologizáltál
onsai Said,
August 18, 2009 @ 5:00 pm
Tudod, hogy néz ki, ha egy szervező agyturkász lesz?
“Még van 10 perced, hogy meggyógyulj… 5…4…”
Jud Said,
August 18, 2009 @ 5:01 pm
onsai: előre nem is jelentettük be, hogy felcseréljük a szerepeket, csak utólag válaszoltunk a kérdésedre, hogy igen
Creideiki Said,
August 18, 2009 @ 6:16 pm
És amúg ymi ez a Conan-izé?
Tettetekegy kis kirándulást a Hybóriai korba?
Dzs.T.Á. Said,
August 20, 2009 @ 6:25 pm
Olyan kiadóról is hallottam, akik az első mondatot sem olvassák el…
A Clarionról a hetvenes években sok mendemonda szólt: pl. meggyanúsították őket, hogy a Nebula díj előszobája…
De nem gonoszkodom tovább: szép ünnepet – már amennyi hátra van belőle!
Kadmon Said,
August 21, 2009 @ 10:46 am
Crei: A Conanos dolog csak egy kis nosztalgiázás volt. Abban az időben a férfiak még férfiak voltak, és a nők is tudták, hogy hol a helyük…
onsai Said,
August 21, 2009 @ 6:45 pm
Kadmon!!!
Írókör tábor 2009 : Brandon Hackett blogja Said,
August 23, 2009 @ 2:29 pm
[...] Múlt hétvégén Gödöllőn jártam a Delta Írókör szokásos írótáborában. Írókollégák már több helyen írtak az 5 nap eseményeiről, pl. Raves itt, Csilla itt, Onsai pedig itt. Szombaton érkeztem, de az a 2 nap is nagy élmény volt. [...]