Relax

Gondoltam, írok az előadásokról, aztán rájöttem, hogy az vicces lenne, merthogy szinte semmit nem láttam a programokból. Köszönöm Merrasnak a felvételt és a netes közvetítést - retro egyesületünk tör a jelen felé. Meg a twittert is a három huligánnak (szs, corpus, merras). A helyzetből kiragadva igen egyedi lecsapódása volt a connak, de mi tagadás nagyon szórakoztató.

Na, de elejéről… óvatlanul ígéretet tettem egy alapos beszámolóra…

Pénteken hajnalban Marco segített levinni a Csodaidős könyveket, jót beszélgettünk arról, ki mit ír épp. Elfelejtettem, hogy a reggeli tejeskávém előtt nem vagyok empatikus, így az aula berendezése ügyében ugráltattam egy kört a művház dolgozóit. Majd emberáldozatot mutattam be Vásárhelyinek rábízva Istvánt, a korán érkező literátorost. Később elindult a regisztráció, Enikő elhelyezte a népeket, én meg egyeztettem, kinek milyen könyvet árulok. A pénteki programokból semmit nem láttam.

Aztán közgyűltünk több órán át, körmöltem a jegyzőkönyvet és azon tűnődtem, hogy hónapokkal ezelőtt fájt a fejem - a múltkori kgy-n. Lehet, hogy pszichés???

Ildit szinte esélytelen volt meggyőzni az elnökség folytatásáról. A fiúk masszív munkát végeztek, de egy hajszálon múlt. Egy nagyon töredezetten.  Kussoltam, merta szervezői oldalam a tagokat, a pszichológuspalánta Ildit támogatta volna. Később mindenfélékről szavaztunk. Leszavaztak az ÚG névtelenítése kapcsán, sőt utána még az eddig jeligés Preyert is nevesítette a kgy, ami eddig fel se merült bennük.�

Aztán corpus lemondott, és a masszív meggyőzőképességgel rendelkező felebarátaim összenéztek, majd rám. Ha rajtuk múlt volna hajnalig gyűlünk, sok nyállal. Fölmértem a fejfájásom és egy percen belül kapituláltam, és alelnök lettem. Sört!

Citromos sör, egyéb iható dolog nem volt, de tűz és szárazbor igen. Gondoltam, 10 udvarias perc és két falat erejéig csatlakozom, aztán beszippantott a hangulat. Benedek Dinnyést pengetett, és olyan atmoszférát teremtett, hogy Eón motivációi (egyik regényszereplőm) mint mozaik a helyére került. Aztán csapatba gyűltünk köré, meg coprus köré és elkanyarodtunk az orosz dalok felé. Korhatáros volt, csak 30 fölött értette igazán az ember, mi ez. A diktatúrának volt egy szépsége, egy tiszta eszmeisége. Én gyerekként még Makarenkót olvastam, és sírtam rajta. Nem csak hülyéskedtünk, a szemeken úgy láttam, sokan emlékeztek is.

Szerencsétlen Konyári Tibor (Vénusz és Mars szerzője) ekkor futott be és a scifiről szeretett volna beszélgetni… Tagadhatatlanul a legérdekesebb oldalunkat mutattuk.

Aztán Tibo 5 percre kikapott a nép közül pár órán át. A másnapi kiváncsiskodók alapján jöttem rá, hogy a “mogorva, tetovált pasas basszusban: “te most velem jössz”, majd leülés a létező legközpontibb helyre, ketten, egy csoportba verődött csapat előtt” nem a diszkrét elvonulás kategóriája. Hiába, ha két extrovertált összejön…  Amúgy 5 perc alatt tisztáztuk, amit kellett, de mivel életünkben először ültünk le beszélgetni négyszemközt, pillanatok alatt elkanyarodott a téma és nagyon jól elvoltunk. 

Hajnali 3 körül váratlanul megjött az eső és hazazavart minket. (Kisült emiatt recsegett az agyam, meg szédültem.) Várt egy odó-mentes ágy… hálás vagyok neki az üres szobáért. Nagyon elszoktam a csapatos alvás feelingjétől a kamaszkor óta.

Szombaton beültem a DW világra. Nagyon élveztem, ahogy faggatták a kint ülőket. Állták a sarat, pedig Balfrász, Bkósa Kata és mások ostromgéppel jöttek. Aztán rájöttem, hogy negyed óra csúszás van, mert LnPeters neveletlennek érzi lemoderálni az előadást, ha az övé jön utána (itt mindenkinek lelke van? szörnyű). Úgyhogy berekesztettem, majd utópiáztunk. Megint nagy sikere volt, és nagy bánatomra megint csak kb 5 percet hallottam belőle. De a végére bejöttem - berekeszteni.

Délelőtt megjött Tim, és hozott nekem könyveket meg dedikált is (köszönöm :)), majd ebéd helyett a Karcosokkal megittam egy gyömbért, és váltottunk három szót a terveikről. Utána Hanna előadására átrendeztettem a kistermet, de magát az előadást már nem hallottam. Nagyon jókat mondtak a kijövők. Hanna babája gyönyörű… és kösz a vodkaizét. Sayednek és (bűn)társainak meg az életmentő citromos sört! (mindhalálig twitter̷

Majd megjöttek a galaktikások, akiknek nagyon örültem, de máshol volt dolgom. Közben Eve Rigelék is jót beszélgettek a lehetőségekről Balfrásszal és LnPeters-szel, néha egy villanásnyit bent voltam, közben párhuzamosan könyvet árultam. JudLorinnak meg drukkoltam a darab miatt.

Aztán jött a díjkiosztó, nagyon izgalmas volt. Hackettnek és Sheenardnak gratula! Moskát Anitának (Charonnak) meg toll a fülébe… Azért küldte be a Preyerre a szerinte vacak novelláját, mert kötelező évi két külső megmérettetés, tavaly kidumálta, de idén kivágták volna a Delta Műhelyből. Grat még Marikának, Hantos Norbinak, Ódor Ákosnak is…

Este közösen ünnepi vacsi. Kiváló asztaltársaságom volt Odó, Gyula, Balfrász, Necro, LnPeters személyében, és tudom, hihetetlen, de főleg nem a női sf volt terítéken. Utána tábortűz, immáron csendesebb. A citromos sör boldog kinyitása sayeddel. Duma mindenkivel, majd LnPeters, Jun és jómagam taktikai megbeszélést tartottunk a con és a scifi kinyírjövőjéről.

Éjfélkor ágyba. Sárdi Margit volt a szobatársam. Reggel aranyos volt, kéretlenül is mutatta a pontjaimat (átlag 8, és egy storno). Nem másolom be az értékelést, mert lusta vagyok, de jókat mondtak.

Reggel jegyzőkönyvvel, pénzekkel piszmogtam, meg egyeztettem mindenkivel, míg bent egy csomó sf író keresgélte a jövőt. Közben rájöttem, se Bajzafi Ferivel, se Acélpatkánnyal nem ültünk le egy szóra se. Utána LnPeters elkezdte a Zsoldos-kerekasztalt, és mondta, hánykor váltsam le, hogy legyen esélye hazajutni az ország másik felébe. Összerámoltam; majd kidobtam őmoderátorságát. Kissé problémás levezetni egy beszélgetést, ha nem hallom az első felét, de megoldottam. Érdekeseket mondott zsűri (fent van a neten már), részemről nagyon jól szórakoztam.

Viszont meghökkentem, mikor Hackett és Charon kapcsolata meg a Charon Preyer 1. -e közötti összefüggés nemlétét bizonygatta a köznek Odó. Jót akart, csak tévedésben van. A csendes embereket pláne ha fiatalok, általában lebecsülik, a látszatot meg fel. Halkan mondom, Charon nem kettőig sem tudó mimóza, aki megismerte a nagy írót, hanem azon kevés ember egyike, akinek elküldöm az írásom átnézésre.

A kerekasztal után nagy búcsúzkodások voltak, majd rohanás. Köszi szs-nek, hogy a visszakönyveket segített Pestre juttatni. JudLorinnak és Woofnak a jó szervezési ötleteket, Margitnak meg az empátiát, hogy kibírt minket.

És legfőképp Bódi Ildinek, aki két évtizede a háttérben dolgozik, és soha nem lát egy előadást sem.

——

Nos, azt hiszem, teljesítettem az “alapos” beszámolásról szóló felelőtlen ígéretet, igaz két nap alatt apránként. Köszönöm mindenkinek a cont, öröm volt találkozni veletek.