Van-e női SF?
E héten voltam az Írószövetség SF szakosztályának könyvbemutatóján (Justitia és Új Galaxis). Eredetileg arról akartam írni, de most néztem Jud blogját, ahol a női SF és a szűklátókörűség van terítéken. Az Írószövetségben az idő fele részében szintén erről esett szó - csak Balfrász szemszögéből. Úgy véli, a nők nem tudnak sci-fit írni, és csak nagyon ritka kivétel van (a jelenlevők).
Balfrász konyhaablakos nézeteit ismerjük, aki nem, az tévedjen el a blogjára. A lényeg, hogy minden szélsőség egyben kiváltja az ellenpólusát is. Emlékszem, az első konyházás felbaszta az agyam, és írtam egy igazi vérbeli női SF egypercest. El is küldtem a kedves múzsának (azóta se nézett bele), később valahogy úgy esett, hogy a Galaktikának is elküdtem (azóta se néztek bele), és itt elaludt a dolog. Bevallom, el is felejtettem, de ez most mellékes. A lényeg, hogy tipikusan női viselkedést folytatok… volt olyan regénykéziratom, aminél 3 évet vártam a visszajelzésre, volt, ahol másfelet, és még ismertem is a szerkesztőt. A sörözéseken, rendezvényeken rendszeresen hallom, ahogy férfi írók zavar nélkül “önérvényesítenek”.
Ezeket azért írom le, mert a “nincs női SF” téma onnan indul, hogy el se jut egy szerkesztőig az írás. Az amatőr körökben azt is látom, hogy általában a lányok jobban írnak - de a fiúknak lesz több publikációjuk. Iszonyú könnyű elbátortalanítani egy lányt, és hát többet görcsölnek, hogy jól írnak-e vagy sem. Pedig gyakran csak írni kell… gyakorolni, pályázgatni. Kikopnak a lányok, nincs bennük elég kitartás. Vagy becsvágy?
A szélsőségek kiváltják az ellenpólusukat. Lám, már Jud is… Balfrász amúgy megint múzsa volt. Vettem egy Nők Lapját, ez alapján írom a következő - naná, hogy SF - novellát. Én mondom, az utókor még hálás lesz ennek az embernek.
onsai Said,
június 19, 2009 @ 9:09 pm
Akiben mocorog az igazság, az kommenteljen Jud-nál. Maradjon egyben a téma, hátha kisül belőle valami épkézláb…
digitalisbuaképulovag Said,
június 19, 2009 @ 9:46 pm
A dologhoz csak annyit, hogy aki olvasta a Sötétség balkeze című Ursula Le Guin sci-fit, az többet nem fogja azt mondani, hogy a nők nem tudnak ilyet írni… Az egyik legremekebb írott alkotás, amit ebben a műfajban olvastam.
Le Guint különben is imádom, mert csodás szellemi tisztaságú művei vannak.
Majd folytatom a védőbeszédet…
bellamaria Said,
június 19, 2009 @ 10:13 pm
elolvasom Jud blogját, de csak azért, mert kíváncsi vagyok, hogy balfrászon kívül gondolkodik e más ennyire szélsőséges módon.
Hanna Said,
június 20, 2009 @ 8:05 am
Á, Bea, nálam a fiúk is várnak éveket, kivéve, ha nagyon rosszak, mert akkor elég két bekezdést elolvasni. nem nemi kérdés, hanem idő, idő. Most még egy éven belül vagyok, az jó?
szs Said,
június 20, 2009 @ 8:14 am
Van női SF, de azt Balfrasz írja nektek, nőknek, és ti meg bizony zabáljátok aztat. Ha valaki nem hiszi, szintén olvassa el a blogját.
(Mert a nők még saját maguknak sem tudnak SF-t írni, ahhoz is külső segítség kell, még szerencse, hogy akad.)
Hanna Said,
június 20, 2009 @ 8:23 am
Szs: Még jó, hogy van férfi SF író, aki annyira ismeri, megérti és empátiával kezeli a női lelkeket, hogy képes számunkra nemre szabott regényt írni.
Tudod mit? Elolvasom, bár őszintén szólva kifejezetten nőknek alkotó férfi SF íróink hagyománya nem túl… kecsegtető.
corpus Said,
június 20, 2009 @ 8:56 am
“Ezeket azért írom le, mert a “nincs női SF” téma onnan indul, hogy el se jut egy szerkesztőig az írás. Az amatőr körökben azt is látom, hogy általában a lányok jobban írnak - de a fiúknak lesz több publikációjuk. Iszonyú könnyű elbátortalanítani egy lányt, és hát többet görcsölnek, hogy jól írnak-e vagy sem. Pedig gyakran csak írni kell… gyakorolni, pályázgatni. Kikopnak a lányok, nincs bennük elég kitartás. Vagy becsvágy?”
No, azért ennek is van ellenpólusa !
onsai Said,
június 20, 2009 @ 9:08 am
Hanna, az istenes…
Szs, kötekszel, kötekszel?
A konyhaabalakos nézetekben - de a férfi nem tud nőt ábrázolni témában is - azt gondolom, hogy csak jó és rossz író van. És a két nem egyszerűen a legmélyebb dolgokban azonos, vagyis önmagukból merítve képesek ábrázolni a másik nemet is.
Már megvan a Justitia, ha elolvastam, majd írok róla.
adeptus Said,
június 20, 2009 @ 9:56 am
Onsai, te félreértetted Józsit. Szerinte nem csak SF-et nem tudnak írni a nők, hanem úgy általában semmi értékelhetőt.
szs Said,
június 20, 2009 @ 10:05 am
Dehogy kötexem, ténymegállapítok. Szoktam én kötekedni?
Jud Said,
június 20, 2009 @ 10:08 am
szélsőséges álláspontot képviselnék?
digitalisbuaképulovag Said,
június 20, 2009 @ 11:18 am
Drága férfitársaim. Ezen a felületen eddig mellébeszéltetek…
Kezdhetünk akkor a lényegre sorolni?
Írtam egy csodálatos sci-fi írónőről.
Tudnék örülni, ha akkor beszélnénk magáról a vitatémáról..
ricu Said,
június 20, 2009 @ 11:35 am
Ilyenkor nem tudom eldönteni, hogy a fenti mondatokat ironikus évődésnek vegyem-e, vagy elutasító tényeknek, ahol a mosolyikon csak félrevezetésnek van kitéve.
Így felemás érzéssel olvasom a hozzászólásokat…
corpus Said,
június 20, 2009 @ 11:42 am
Nos! Úgy gondolom, a “zseniális” nemtől, kortól és minden mástól független. Csak sajnos, ritka. Ugyanígy az ellenpólus is. Ez sajnos nem annyira ritka.
fairylona Said,
június 20, 2009 @ 11:46 am
Sajnos én is ismerem ezeket a véleményeket, amiket Onsai és Jud említ. Személyesen is hallottam már néhányszor. Meglepődnék, ha hirtelen tolongani kezdenének itt a férfi kollégák, hogy jó példákat hozzanak föl vagy hogy megcáfolják, amit Józsi írt.
Azzal is egyetértek, hogy a lányokat könnyebb elbizonytalanítani. Onsai: Remélem, hogy majd jól megmutatod nekik, és várom, hogy könyv formájában is elolvashassam egyszer a tudodmit.
Creideiki Said,
június 20, 2009 @ 1:39 pm
Amiről tudom, hogy nő írta és olvastam, és SF(szerű):
1, Bujold - Barrayar könyvek - sima ponyva sf, azon belülnem rossz, de semmikép sem Hugo-Nebula díjas anyag
2. Slonczewski - A Génszimfóniát nem tudtam végigolvasni, Elyizium lánya dettó, az Ajtó Óceánba tetszett. Mindenesetre nem vagyok elájulva tőle
3. Szepes Mária könyvei - A Vörös Oroszlánt képtelen voltam végigolvasni, a Surayan élő szobrai tetszett
4. Le Guin - Soha nem olvastam tőle semmi rosszat, egyik abszolút kedvencem, sokkal többre tartom mint az istenített Clarke-Asimov-Heinlein triót.
Szégyen, más nem jut eszembe…mindenesetre ebből is látszik, hogy a spektrum széles, akárcsak férfiaknál, és ez teljesen normális.
Elég sekélyes a témával kapcsolatos tudásom, de a probléma sokkal inkább ott lehet, hogy a lányok kevésbé akarnak SF-t írni, mint a férfiak. Nyilván ezen blog közönsége esetében ez ennek pont az ellentéte, de attól még így lehet.
Tegyük fel van a Galaktikánál, Deltánál vagy akárhol 1000 kézirat ebből szerintem 200 nőé 800 férfié. Tehát az arányok már itt torzulnak és a nagy számok alapján cet.par. a megjelenések tekintetében is megmaradnak vagy még rosszabbak lesznek.
(Ezeket a számokat én csak sejtem, és lehet, hogy valójában teljesen mások, ha igen világosítsatok fel.)
Az szerintem hülyeség, hogy nők nem tudnak jó SF-t írni, legalább akkora, minthogy a férfiak nem tudnak jó romantikus könyveket produkálni. (
javori Said,
június 20, 2009 @ 2:14 pm
Itt az idő egy női SF-magazin elindulásának…
Címlap-ötletem: “Anya, csak egy van!”
acélpatkány Said,
június 20, 2009 @ 2:35 pm
A nők is tudnak jó SF-et írni, ez miért lenne vita tárgya? Mindenki tudja rólam, hogy az SF fogalmát elég szellősen értelmezem, és ha valami nem túl tudományos, üsse kavics. Ezzel persze nem azt mondom, hogy a nők nem érthetnek a technikához, sőt, én magam is ismerek olyan nőt aki vonzódik az ilyesmihez, és mellesleg nagyon jól ír.
A “feminizmus” nálam pejoratív értelmű: az olyan nőket jelöli, akik szerint minden férfi eredendően elnyomó és zsarnok. Nem szeretem a végletes gondolkodást.
És ige, egyetértek Jud-dal és onsaival, sajnos a női szerzők hátrányt élveznek. Én egyébként eddig csak jó női SF-et olvastam (egy kivétellel, de az mindenki szerint szörnyű volt). Szóval a női SF jó. Sőt, egyik kedvencem, a Mélyállomás nem is tekinthető “női SF-nek”, és én nem is teszek ilyen megkülönböztetéseket.
rhewa Said,
június 20, 2009 @ 2:39 pm
Ne már Javori, ez durva.
Nem minden nő anya. Pláne, írás közben a legutolsó dolog, ami eszünkbe jut, az az anyaság, hacsak pont nem arról írunk sci-fit vagy horrort. Ez igen érzékeny téma, egy esetben én is írtam erről. ( lásd: Születés ) Nagyon kevés női hozzászólást kaptam. ( az IG-n ) Az anyaság - eléggé el nem ítélhető módon - bazi nagy tabu, pedig rengeteg lehetőséget rejt magában. Amúgy miért is nem lehet elvonatkoztatni az anyaságtól? Elsősorban emberek vagyunk, s ki-ki választott szerepe szerint él az anyaság lehetőségével, vagy nem. A sci-fi magazinoknak sem az a címük, hogy Fater a köbön! még ha zömmel férfiak publikálnak is bennük.
digitalisbuaképulovag Said,
június 20, 2009 @ 5:12 pm
Leonard Bernsteintől egyszer megkérdezték, hogy szerinte mi a különbség a komoly és könnyűzene között. Azt mondta: semmi, mert olyan nincs.
Csak jó és rossz zene van.
No, kérem. Férfitársaim közül Crei és AP hozzászólása volt eddig érdemleges, mert nem viccelték, vagy sumákolták el a dolgot, hanem megpróbáltak választ adni a feltett kérdésre.
AP esetében nincs mit mondanom, mert teljesen egyetértek vele.
Crei-el is, de ott van hozzáfűznivalóm…
A Slonczewski könyvekkel még nem végeztem, ezért nem tudok érdemben beszélni róluk, a férfikritikusok véleményének idevezetése pedig pont a téma felvetése miatt lenne sportszerűtlen.
Szepes Mária. Tudni kell, hogy egy irgalmatlanul materialista szemléletű ember vagyok (nem marxista értelemben, inkább a tudományba vetett hitem miatt….). Ha volt író, akinél megfogott az ember és a körülöttünk levő emberfeletti viszonya, akkor ő az. A Vörös Oroszlán nem sci-fi egy cseppig sem. Ezotéria, a szó legszebb irodalmi formájában.
A Surayana viszont egy ízig vérig sci-fi, de abból a legjobb fajta, mert pontosan azt taglalja, ami a sci-fi feladata. Az ember cselekedetei és annak hatása magára az emberre. Persze a tudományos-technikai változások szemszögéből nézve.
De neki van más is. A Tükörajtó a tengerfenéken (párhuzamos világok) és a Napszél, valamint novellák sokasága, sci-fik, és természetesen ezotéria. Az utóbbi nem ide való.
Le Guin. Itt és más fórumon írtam már, hogy egyik nagy-nagy kedvencem. Olvasása közben soha nem azzal foglalkoztam, hogy ezt nő írta. Viszont a belső értékelésem során mindig megállapítottam, hogy ennyire tiszta szellemiségű, meleg és bensőséges írásmű csak egy nőé lehet.
Az Earthsee ugyan inkább fantasy és ifjúsági, de számomra letehetetlen volt (csináltak belőle egy gyenge minisorozatot tv-re).
Mágus főhőse egy remek, bonyolult karakter, akinek fejlődését élvezet végigkísérni élete során. És a női főszereplő Tenar itt nem sematikus dúskeblű cicababa, hanem egy öntudatos ember, aki megküzd mindennel és mindenért. Köztük a szerelméért. Neki köszönhető, hogy az óriási mágikus ereje ellenére is sebezhető férfit a szerelem erejével védi meg.
Milyen érdekes…
Aztán A sötétség balkeze. Kevés nagyobb sci-fi remekművet írtak mint ez. Írtam már róla.
De ott van még az Égi eszterga, vagy a Kisemmizettek. Ne mondja már nekem valaki, hogy ezek nem csodás sci-fi művek.
Cherryh, André Norton szóba került, remek képességű sci-fi írók.
Azt, hogy a szűklátókörű és soviniszta gondolkodás (szándékosan nem teszem eléjük bármelyik nemi jelzőt) miért tud minőségi különbséget tenni emberi alkotások között, azt a következő részben…
rhewa Said,
június 20, 2009 @ 6:06 pm
DBL!
De jó lesz téged élőben hallgatni,az IG találkozón.
Mert ugye jössz?
Üdv. Főboszi.
( Bár manapság inkább fölbosszantó ).
javori Said,
június 20, 2009 @ 6:52 pm
Az “Anya, csak egy van” név, utalhat arra, hogy ilyen sci-fi-magazin nem terem minden bokorban…
Nem a szerzőgárdára gondoltam a névadáskor, csak áttételesen…
Vicc:
Anyák napján az a feladat az iskolában, hogy a gyerekek mondjanak egy történetet, amiben szerepel, hogy “anya csak egy van!”
Pistike jelentkezik, mondja, hogy a múltkor költöztek, amikor baleset érte, ráborult a szekrény, de az anyukája kiszabadította alóla, és egy hétig ápolta. Ez azért történhetett így, mert “anya csak egy van!”
- Nagyon jó, Pistike! - mondja a tanító néni. - Leülhetsz!
Ekkor Juliska is jelentkezik.
- A múltkor csónakázás közben beleestem a tóba. Anyukám - függetlenül attól, hogy nem tud úszni - utánam vetette magát, és kimentett. Ez is mutatja, hogy “anya csak egy van!”
- Nagyszerű, Juliska!
Erre már a Sanyika is nagyon jelentkezik.
- A múltkor az anyukám beküldött a spájzba, és azt kérdezte, hogy mennyi szilvalekvárunk van. Mire én mondtam, hogy “anya, csak egy van!”
onsai Said,
június 20, 2009 @ 7:05 pm
DBL, köszönjük a felsorolást!
Közben elgondolkoztam, hogy Szepesen kívül milyen magyar neveket lehet felhozni. Még a Csodaidők szerzője nő. Segítsetek, milyen magyar női regényszerzőnk van még?
szbsndr Said,
június 20, 2009 @ 7:32 pm
Kyra Potter, Eve Rigel (SF-ben regénye még nincs, de úgy tudom, ír egyet), Philip Messier, most így első nekifutásra.
Na, ez már érdemleges volt?
szbsndr Said,
június 20, 2009 @ 7:32 pm
igazából szs voltam, csak most valahogy meghosszultam
ricu Said,
június 20, 2009 @ 8:01 pm
Hannának van akár részben is SF-jellegű írása? Egy testből-testbe menekülőset olvastam tőle, de az nem tudom, publikus volt-e vagy másként jutottam hozzá…? Rigelnek van önálló könyve: http://rpg.hu/kiadok/showbook.php?id=342 Gránitszív címmel.
onsai Said,
június 20, 2009 @ 8:02 pm
Nem megy ez az álnevezés neked…
Messiernek mi a böcsületes neve?
onsai Said,
június 20, 2009 @ 8:05 pm
Hannától a Város két fül között-et olvastad Ricu. Azt egy időben le lehetett tölteni a DV honlapjáról. Na most, hogy az milyen zsáner… ööö…
adeptus Said,
június 20, 2009 @ 8:06 pm
Most úgy csináltok itt, mintha tényleg kérdéses lenne, hogy a nemen múlik-e, hogy valaki tud-e írni. Persze, hogy nem.
Arról már lehetne vitatkozni, hogy a szerkesztőségekben tesznek-e különbséget férfiak és nők között, de ahhoz meg belülről kéne látni a szerkesztőségeket.
onsai Said,
június 20, 2009 @ 8:10 pm
Most kapcsolok… a Gránitszív az fantasy, nem SF.
onsai Said,
június 20, 2009 @ 8:12 pm
Adeptus, kérdéses… ugyanis megkérdőjelezik. Föl se jött volna a téma enélkül.
adeptus Said,
június 20, 2009 @ 8:27 pm
Viszont hiába tesz itt ötven látogató hitet amellett, hogy ellenzi a nemi előítéleteket, azt a pár embert, aki tényleg előítéletes, nem győzzük ezzel meg. És nem is vagyok biztos benne, hogy érdemes ezzel kísérletezni.
Hanna Said,
június 20, 2009 @ 8:27 pm
Ricu, “tiszta” SF talán csak egy novella van, a Fehér sivatag (Roham). Az, hogy egyes egyéb novelláim SF-nek mondhatók-e, azt döntse el az, aki fel tudja osztani Bradbury munkásságát Sf, fantasy és mágikus realista dobozokra.
Nem zsánerben gondolkozom, amikor írok.
De SF regényem tuti nincsen.
(A testből testbe menekülős megjelent az rpg.hu-n, de szerintem te közös ismerősön keresztül kaptad. :))
No de nem hiszem, hogy elsősorban rólam szólna a kérdés, én, bár ütköztem már előítéletbe (szakmán belül is), nem érzem úgy, hogy szörnyen el lennék nyomva vagy nem tudnám érvényesíteni az ambícióimat, esetleg nő mivoltom miatt estem volna el publikációtól. Ami nem azt jelenti, hogy nem láttam már olyat, amikor szerintem nemi alapon bántak másként X-szel vagy Y-nal, és igen, szembejött már olyan pletyka is, hogy a DV-nél azért jelentek meg írónők, mert én is nő vagyok.
digitalisbuaképulovag Said,
június 20, 2009 @ 8:39 pm
Adeptus. Nézzük csak ezt a két mondatod….
“Viszont hiába tesz itt ötven látogató hitet amellett, hogy ellenzi a nemi előítéleteket, azt a pár embert, aki tényleg előítéletes, nem győzzük ezzel meg. És nem is vagyok biztos benne, hogy érdemes ezzel kísérletezni.”
Az első. Persze, hogy nem. Nem is meggyőzésnek szántam én sem. Aki soviniszta, az az. Akár hím- akár nő. Itt most páran megpróbálunk a mi egyszerű gondolkodásmódunkat felhasználva valamiféle módon (mi is a sci-fi fogalmak alapján) tisztázni, hogy van-e női SF. Van, mert vannak női SF írók, meg persze fantasy, meg horror…meg úgy általában csodálatos női írók vannak a világban. Az írás, a tudás, a művészet nem férfi vagy női képesség. Emberi képesség.
A második. De kell. Amit az ember nem kezd el, az soha nem is fog megvalósulni.
Majd folytatom, ahogy ígértem a sovinizmus mikéntjéről a gondolataimat, de ehhez kérek egy kis időt. A téma nem enged meg semmilyen pongyolaságot a megfogalmazásban.
Hanna Said,
június 20, 2009 @ 8:48 pm
Egyébként szerintem a blogbejegyzés célja nem az, hogy olyan megnyilvánulásokat sajtoljon ki az olvasókból, miszerint ők nem előítéletesek (bár ez pozitív) – javíts ki, Onsai, ha tévedek –, hanem hogy fölvesse: valóban létezik-e diszkrimináció SF/F berkekben, és erről kinek mi a tapasztalata, mi az oka.
Részemről nagyon röviden: van, különböző mértékű kiadónként, magazinonként, szerkesztőnként és írónként, bár muszáj kiemelnem, hogy messze nem mindenhol tapasztalható; az oka túl a SF/F berkeken a szélesebb társadalomban és elsősorban a neveltetésben keresendő. Ami érdekes: írónők is simán gáncsolják egymást, bár inkább irigységből, féltékenységből (de itt is belép az alapkérdés: vajon gáncsolnának-e férfi írókat is, vagy csak a vetélytársnőkre pöccennek be?).
Creideiki Said,
június 20, 2009 @ 8:58 pm
Na nem mintha annyi magyar ffi író jelenne meg…
digitalisbuaképulovag Said,
június 20, 2009 @ 9:15 pm
Egy ilyen beszélgetés során általában emlékezetből írom le az írókat, műveket. Most megtettem, hogy (itt van mögöttem) odamentem a sci-fi könyvfalamhoz, és kicsit körülnéztem.
Vonda Mc Intyre: Köd, fő, homok (regényváltozatban Dreamsnake)
Írt a Star Trek sorozathoz regényeket, forgatókönyveket.
Marion Z. Bradley: Világok háza (fantasy, de remek), Darkover (sci-fi)
Avalon ködbe vész
Leigh Brackett: A rőt csillag, Rhiannon kardja
Aztán még ott van Tanith Lee novelláival, Gromova a Fénykör című regénnyel, Nagy Zsuzsanna a régi Galaktikákban legalább tucatnyi különös hangulatú sci-fi novellájával
A köd, fű, homokról csak annyit, hogy mai szuper magyar sci-fi férfiíróink megnyalhatnák mind a tíz ujjukat, ha ilyen sztorit ki tudnának találni (és így megírni).
szs Said,
június 20, 2009 @ 9:17 pm
Adeptus, neked az a mániád, hogy kinyírd a szépen pörgő eszmecseréket.
Hanna Said,
június 21, 2009 @ 4:41 am
Digitálisbúsképűlovag: Itt most off, de a Dreamsnake-ről érdekesség, hogy egy Clarionos írásgyakorlatból nőtte ki magát az egész, amikor két találomra kiválasztott szó alapján (dream, snake) kellett valami sztorit fabrikálni.
ricu Said,
június 21, 2009 @ 7:42 am
Onsai, nem a könyvet olvastam
Hanna, a közös ismerős felvetés lehet a valós, mert jóval később jött a könyvformátum.
sheenard Said,
június 21, 2009 @ 10:48 am
onsai: Messier igazi neve Zelenák Anikó
adeptus: nekem az Átjáró szerkesztése (vagy bármely más kötet szerkesztése közben eszembe se jutott ilyen különbségtétel). Szerintem értelmes szerkesztő a minőség után ítél, nem a nemek után.
onsai Said,
június 21, 2009 @ 11:30 am
Sheenard, kösz az infót.
Hanna, nem azt várom, hogy valaki ne legyen előítéletes. Mind azok vagyunk, tetszik, nem tetszik. Ezek ugyanis automatizmusok, és nem a személytől függenek. Az viszont igen, hogy az illető belássa, hogy igenis az, és adott helyzetben ne legyen diszkriminatív, noha zsigerből így tenne.
Chelloveck Said,
június 22, 2009 @ 7:53 am
Az azért tény (természetesen egyáltalán nem bizonyító erejű), hogy az ezzel a témával foglalkozó fórumokon mindig ugyanaz a három név kerül elő…
Ami engem illet, elismerem, hogy a Frankenstein megismételhetetlen, toptízes novelláim közt pedig megtalálható egy Le Guin és egy Pap Viola is! mégsem igazán hiszek én sem a női sf-szerzőkben. Én mindenesetre nem állok előítéletesen hozzájuk, a feleségem szerint viszont nemcsak sf-írónak, de általában írónak, sőt zeneszerzőnek vagy festőnek is gyengécskék, és én a lelkem mélyén kényelmesnek érzem, hogy így vélekedik 
Hanna Said,
június 22, 2009 @ 8:24 am
Chelloveck: Ez részben annak is köszönhető, hogy magyar nyelven messze nem adtak ki annyi nő által írt sci-fit, mint férfi által írtat, holott a merített közegben kicsit kiegyenlítettebb volt a nemek aránya. Ha pedig az olvasók nem találkoztak egy szerzővel, mert mondjuk nem olvasnak angolul, akkor nyilván nem is hivatkozhatnak rá. Tudni valakiről meg olvasni tőle az nem ugyanaz, én se hivatkozhatok pl. Connie Willisre meg Kate Wilhelmre, mert még nem olvastam tőlük (szegíny szerkesztőknek nincsen pínze annyi könyvre, amennyit venni szeretne, brühühühü), illetve igen, de az non-fiction volt.
adeptus Said,
június 22, 2009 @ 8:45 am
szs:
Hm, van benne valami.
Bár ez esetben sokáig szinte mindenki ugyanúgy vélekedett, úgy meg nehéz vitázni.
szs Said,
június 22, 2009 @ 8:53 am
adeptus: Nem is vitát írtam. A vitát a Gáspáros bulinál lőtted agyon.
acélpatkány Said,
június 22, 2009 @ 11:01 am
Mondjuk ez igaz: attól hogy nekem nincs bajom a női SF-írókkal, meg úgy a nőkkel általában (szépen is néznénk ki, ha bajom lenne velük
), attól még a probléma áll. Legalább is szerény véleményem szerint.
onsai Said,
június 22, 2009 @ 3:16 pm
Chello, a párod véleménye egy általános nézet - nők körében is. Emlékszem, mikor először hallottam, hogy felment tőle az agyam. Könnyű úgy zenét szerezni, festeni, írni, hogy valaki nőtlen vagy “apa hazahozta a munkát, mindenkinek psszt”. Minden a férfi keze alá van téve, és a háttérben van egy nő, aki odafigyel a gyereknépre, számlákra, eltávolítja a kotnyeles szomszédokat stb… (Lehet, hogy velem van baj, mert alapből a patriarchális családmodell a kedvencem. Nem tudom, nálatok mi van.)
Tudod, mi van, mikor én írok/dolgozok/tanulok?
Még mindig tartom a bejegyzésben írt gondolatokat. Sarkítva: a magyar női SF olyan, mint a jeti. Állítólag van, csak még senki sem látta…
ricu Said,
június 22, 2009 @ 8:17 pm
Jah. Tégy mindent eléjük, legyél anya, nő és szerető, aztán ha marad 2 perced leülsz a gép elé, mert írni szeretnél, akkor - hogy ne unatkozz - rögtön mindenki hozzád kezd beszélni.
Nálunk legalábbis ez van. Én most is hallgatom a Vadnyugat történetét, költői kérdésekkel együtt…
Ezért írtam én éjfél és hajnal három között, természetesen “kipihenten”. És én voltam a lusta, ha délután eldőltem…
Szeretnénk mi is elzárkózni a többiektől, kiiktatni minden zavaró tényezőt - lehetséges? Esetleg egyedülállóként.
Egészen más körülmények között kell alkotnunk, mint a férfiaknak…
Hanna Said,
június 23, 2009 @ 4:30 am
Hm, akkor én szerencsés vagyok, mert már az elején kialakult az, hogy ha szóltam, hogy kell két óra írni, akkor az idő alatt nemhogy nem zavart a férjem, de még házimunkákkal is elfoglalta magát.
Baromi sokat tud számítani a háttérország.
raves Said,
június 23, 2009 @ 7:18 am
Nálunk úgy megy, hogyha szeretnék két órát írni, akkor előtte elvégzem a házimunka egy részét
Chelloveck Said,
június 23, 2009 @ 7:42 am
Én is olyan vagyok, mint Hanna férje meg mint Raves, és működik. (Mi nem írunk, de mondjuk nekem fordításnál, zasszonnak pl. tanulásnál.) Meg a gyereket is el lehet vinni otthonról pár órára, mikor ki, addig meg a másiknak nyugi van. Ha valaki annyira emancipáltnak érzi magát, hogy még írni is akar, akkor nem lehet megerőltető beidomítani egy férjet sem, szerintem.
Hanna Said,
június 23, 2009 @ 8:44 am
Mondjuk szerintem írástól függetlenül is az a normális, ha a házastársaknak külön-külön is van “saját ideje”, amit a másik tiszteleteben tart és igyekszik biztosítani -, hogy ezt aztán ki mire használja el, az ő dolga. Ha meccset akar nézni, az is jó, ha írni akar, az is.
ricu Said,
június 23, 2009 @ 9:26 am
Az én párom beszél. Mindig. Volt, hogy elment aludni, én maradtam írni. Egy idő után kijött olvasni, mert nélkülem nem mindig tud elaludni… Csendben volt ő, csak egy idő után elkezdett részeket felolvasni a könyvből. Nem zavar ő, csak beszélnie kell
De Zaphira is ilyen. Mindkettő szétrobbanna, ha nem szólalhatna meg…
Azért van különbség: ti mondhatjátok, hogy dolgoztok írás/fordítás/szerkesztés közben, én olyankor csak a “hobbimat helyezem előtérbe”, nem végzek vele “termelő munkát”. És amíg nincs belőle bevételem, addig ez csak “időpocsékolás” - bár így még nem hangzott el.
Sokan lehetnek így vele.
Hanna Said,
június 23, 2009 @ 9:28 am
Ricu: Az olvasás, tévénézés, pókerezés szintén nem termelő munka, sőt, “időposékolás”, mégis általában békén hagyjuk azt, aki ezeket a tevékenységeket űzi éppen rekreációs célból.
Hanna Said,
június 23, 2009 @ 9:28 am
Hopp, megszökött egy “c” betű.
ricu Said,
június 23, 2009 @ 9:52 am
Általában.
sezlony Said,
június 23, 2009 @ 10:48 am
Szerintem előítélet csak annyi van a nőkkel szemben itt is, mint bárhol a társadalomban. Kinél több, kinél kevesebb, ki pedig tudatosan kompenzá
De az sf fiús szórakozás. Sokkal több fiú olvas sf-t gyerekkorában és akar maga is író lenni*, mint lány, így már csak az arányok miatt is több lesz a férfi sf-író. A dolog aztán vissza is csatolódik, mert a férfiak hajlamosak inkább fiús témákról írni.
A már alkotó férfi és női sf-írók között szerintem arányosítva nem lehet nagy különbség, hogy melyikük közt van több jó vagy rossz író.
*Tud valaki nemi arányokat egyéb művészeti ágakban? Mert lehet, hogy a késztetés az ilyen önkifejezésre nagy átlagban összefügghet a nemmel. (A nagy művek viszont nem az átlagból születnek.)
ricu Said,
június 23, 2009 @ 12:31 pm
Sezlony, a férfiak aránya mindenhol hatalmas. Autóversenyzők, Nobel-díjasok, “szimpla” tudósok, újságírók és műsorvezetők, államFÉRFIAK, honATYÁK, festők, költők, vállalkozók, sorozatgyilkosok és piti tolvajok… Mindeközben ők vannak kevesebben város-, megye-, ország-, világszerte.
Ebből milyen következtetést lehet levonni?
Anyám olvasottabb volt, mint apám. A kisebbik bátyám csak szakkönyveket olvasott, mást fölöslegesnek ítélt. A nagyobbik bátyám majdnem mindenevő, kivéve a SF/fantasy… A párom tényleg mindent elolvas, szakkönyvet és történelmi könyvet írna, SF-t nem (ő a múltban él). A két fiam szinte semmit nem hajlandó olvasni. A lányom viszont ír is. A sógorom és a kisebbik sógornőm nem olvas semmit, az idősebbik sógornőm viszont szintén mindenevő. Errefelé a női ág az olvasottabb
Nem a késztetés nagyobb a férfiaknál, hanem a lehetőség! Ha egy férfi életművész, akkor az szuper, ha egy nő életművész, akkor krva.
Ez van.
Mondj egy mai, híres női táncost! Férfinak ott van Markó Iván… A legjobb arányt a filmiparban találhatod, szerintem.
ricu Said,
június 23, 2009 @ 12:37 pm
http://hu.wikipedia.org/wiki/Kateg%C3%B3ria:Magyar_t%C3%A1ncm%C5%B1v%C3%A9szek
Itt azért 9:8 a nők javára… Elvileg. De Markó Ivánt fel sem tüntették benne pl.
Hanna Said,
június 23, 2009 @ 12:52 pm
Ricu: nem vagyok modern táncban annyira művelt, de Bozsik Yvette azért beugrott.
onsai Said,
június 23, 2009 @ 1:07 pm
Sezlony, az írás azért érdekes kérdés, mert a nők jobbak verbálisan. Tegyük fel zenében, festészetben mindenhol készség szerint egy férfi jobb… de a szavak biztos, hogy nőpártiak. Ez mégsem tükröződik a kultúrán.
Road Lee Said,
június 23, 2009 @ 1:10 pm
“Nem a késztetés nagyobb a férfiaknál, hanem a lehetőség! Ha egy férfi életművész, akkor az szuper, ha egy nő életművész, akkor krva.
Ez van.”
Ez aztán egy kellemes odavágott, feminista sarkítás volt… Nem éppen az efféle (nemi alapon történő) általánosítás és beskatulyázásmiatt született ez blogbejegyzés, és a Judé is? Vagy így lesznek a dolgok egálban?
Na mindegy…
A magam részéről családi női oldalról rengeteg “visszahúzást” kaptam sf/f írás/olvasás terén. Mintha mocsár lettek volna körülöttem, akik küldetéstudatot tápláltak aziránt, hogy visszahúzzanak, hogy ne hagyjam el a realitás talaját, és ne foglalkozzak “mesékkel”.
Férfiként legfontosabb kötelessége az embernek, hogy megfelelő életkörülményeket, biztos fészket teremtsen a családnak - és a “mesékkel” való foglalatoskodás nem éppen ez a kategória. Sosem éreztem magam emiatt “életművésznek” - de a lekezelő gúnnyal telített “művészúr” megszólítást gyakran kiérdemeltem, ami megfelelő helyen és időben elsütve mindig csak épp annyira vette el a kedvemet, amennyire kellett.
Érdekes, ismerettségi körömben mindenki számára első a civil, polgári foglalkozás (a megélhetés) és utána, a család, a ház körüli munkák mögött, olykor-olykor tudnak egy-egy “lopott” órát szentelni kedvenc hobbijuknak.
És van, amikor ez egy teljes hónapig nem jön össze…
De nyilván vannak olyanok is, akik “életműveszetként” élik meg a sf/f terhes, dolgos hétköznapjaikat. Nem ismerhetek mindenkit.
onsai Said,
június 23, 2009 @ 2:02 pm
Road Lee, részemről nem kicsinylem le azt a nyomást, ami a férfinépen van. Ahogy romlik a gazdasági helyzet, egyre jobban nő a frusztráció, és ez első körben a családfenntartó férfiakon csapódik le. Nem véletlenül él az erősebbik nem 8-10 évvel kevesebbet.
A SF/F mifelénk is mocsárnak számít. Egy időben azt mondogattam, hogy alkoholista is lehetnék. Hát nem jobb, ha írok?
Ricu, ismerek életművész férfi írót… de gyanítom, hogy a könnyedség csak az érem egyik oldala. Mögötte ugyanúgy ott vannak a napi megélhetési gondok, és ott figyel a magány is, ahogy a legtöbb egyedülállónál. (Egy csinos nőről meg mindig feltételezik a szexuális aktivitást, volt egy ilyen vizsgálat az usában
Úgyhogy ehhez még írni sem kell. Legjobb módszer ellene a csokievés.)
onsai Said,
június 23, 2009 @ 2:04 pm
(raves, chello, és minden “időhagyós” srác - irigyeljük a párotokat̷
ricu Said,
június 23, 2009 @ 7:13 pm
Az életművészes szöveg az eltérő el/megítélésre vonatkozott.
rhewa Said,
június 24, 2009 @ 11:06 am
Végigolvastam a hozzászólásokat, közben nagyon sokszor éreztem, hogy na, ehhez vagy ahhoz is hozzá tudnék fűzni valamit. De végül valaki mindig elmondta, amit akartam. Valóban le a kalappal azon férjek, társak előtt, akik tiszteletben tartják párjaik, asszonykáik, barátnőik önmegvalósítási törekvéseit.
Azt hiszem valahol itt van a lényeg. Igen, valószínűleg sokkal több nő vetemedne írásra, ha nem zargatná a családja állandóan az ügyes-bajos dolgaival. Persze itt megint férfiúi felhördülés, hogy az az asszony dolga. Ilyenkor nekünk eldurran az agyunk, és kész is a vita. Tudjátok hányszor elképzeltem már egy-egy sikeres férfi írót, ahogy belemerülve a sztoriba pötyög a gépén, és hirtelen felcsipog mögötte egy hang, apa éhes vagyok. És nincs kinek lepasszolni a kölyköt!
Az írás előtt elvégzendő házimunkáról csak annyit, hogy ha egyszer belefogunk, akkor az egyik dolog gerjeszti a másikat, és órákba telik mire végzünk. Aztán mire végzünk vele, jön a szülői értekezlet, meg tanulni a gyerkőccel, nem ártana játszani is vele egy kicsit, s ha több is van belőlük, akkor a családanyai teendők hatványozódnak. Így esik meg, hogy mire sem anyai, sem házitündéri minőségben nem tart ránk igényt a család, már csak egy vágyunk marad, eldőlni egy kád meleg vízben, egy jó könyvvel. Mert hogy már este van, és ha másnap újra el akarjuk végezni a házimunkát “írás” előtt, nem árt, ha kipihenjük magunkat. Amiből persze nem lesz semmi, mert a kisdedek éjszaka is anya ágyát keresik fel, ha pisilhetnékjük van, vagy csupán az álomszörnyek zaklatják őket.
Próbáltam én is házitündérkedni írás előtt. Mire mindennel végzek, hazaérnek a “nagyok” a suliból és lőttek a terveimnek. Ahogy Ricu is írta, marad a hajnali írás, és a másnapi vérhálós szemű fáradtság, fásultság, három óra alvás után a reggeli készítés, a gyereksereg ellátása után az “írás előtti házimunka” S mire észbe kapsz azt veszed észre, hogy egy mókuskerékben szaladgálsz, s csupán hitegeted magad azzal, hogy haladsz is előre akár az írással, akár más munkával. Így megy ez. Ha szerencsénk van, van mellettünk valaki aki segít. Ha nincs, hát akkor ahhoz kell alkalmazkodni. Így megy ez.
Creideiki Said,
június 24, 2009 @ 12:00 pm
Andrea, te Vonnegut rajongó vagy?
rhewa Said,
június 24, 2009 @ 1:55 pm
Így megy ez?
Hát nincs igaza?
Nem kimondottan rajongok érte, de nyomot hagyott bennem. Nem mondhatnám, hogy szeretem, mert nyomaszt, de elgondolkodtat, megdolgoztatja az agytekervényeimet, és azt hiszem, akár sci-fi, akár más műfaj, az írásnak pont ez a lényege. Persze nem árt, ha szórakoztat is közben, de bevallom, Vonneguton csak nagy ritkán mosolygok, akkor inkább azért, nehogy elbőgjem magam. Van egy mondata, ami nagyon megmaradt bennem, és ezzel az egy mondattal oldalnyi érzést közvetít:
” Bűzlött a lelkem, mint az égett macskaszőr.” ( Macskabölcső ) Hát, nem egy “keep smieling”- érzés, de markáns, az biztos.
Sci-firől a neten at Fairylona blog Said,
június 24, 2009 @ 3:17 pm
[…] Néhány hete SF insider blogján a hazai sf helyzetéről olvashattunk egy érdekes cikket, amely sok érdekes hozzászólást is generált. A sci-fit iró magyar nők megítéléséről olvashatunk véleményeket Onsai és Jud blogján. […]
sheenard Said,
június 28, 2009 @ 10:29 am
“A SF/F mifelénk is mocsárnak számít. Egy időben azt mondogattam, hogy alkoholista is lehetnék. Hát nem jobb, ha írok?”
Onsai: a kettőt együtt nem lehet?
Vagy ha nem itallal mérgezi magát az ember, mint Dick…
Road Lee-nek abban igaza van, hogy a férfiaknak is megvannak a maguk élethurkai. Családfenntartóként dolgozni sem kis teher, életemben számos dolgot csináltam, hogy meglegyünk, ami az írástól vett el időt. Az újságírás mellett például alig lehetett írni. A napi rohangálás, agyalás, vitázás a szerkesztőkkel kiszívta az erőimet. Amikor az Excalibur 2-t írtam, ki kellett vennem fizetésnélküli szabit (akkor még nem volt gyerek). De mire visszamentem az újsághoz utána, közölték, már nem dolgozom ott.
Ezt egy családos férfi nem teheti meg, ha van lelkiismerete… A regénybevételek ugyanis esetlegesek… Akár némely kiadó.
Mellékesen most olvastam egy rövid életrajzot Oriana Fallacciról Bár nem sci-fi, de tiszteletreméltó harcosa a női jogoknak, és életével példázza azt is, hogy egy nő is megtehet olyanokat, mint egy férfi.
http://multikult.transindex.ro/?hir=1395
Annatar Said,
június 28, 2009 @ 3:08 pm
A Ha meghal a Nap c. könyve már majdnem sci-fi, már egy ideje tervezek róla ajánlót írni.
DAnna Said,
július 9, 2009 @ 8:59 am
Az ilyen témáktól megy fel a vérnyomásom, ami pedig legendásan alacsony. A témáról máshol is olvastam írást, és alatta hsz-eket, s most ide összegezném a mondanivalómat.
1. A nők közül kevesen tudnak sci-fit írni.
Nekem az a megfigyelésem, hogy a férfiak közül is. Vagy esetleg minden második hímnemű emberpéldány rendelkezik egy-egy kiadott sci-fi regénnyel?
2. A nők rosszabbak a természettudományokban, ezért nem tudnak sci-fit írni.
A jelenleg megjelenő sci-fi írok igen nagy része, csak azt hiszi, hogy ért a természettudományokhoz, ezt mint végzett mérnök bátran állíthatom. Ha kivételt akarok említeni, akkor a cserék megalkotóját tudnám felemlegetni, ő pedig egész véletlenül nőnemű.
Ezen kívül a mennyiség és a minőség között párhuzamot vonni …
Attól, hogy kevesebb nő ír sci-fit semmilyen módon nem következik, hogy abból kevesebb is jó. Mivel eleve van egy társadalmi ellenszél a nők ezen irányú elfoglaltságaival szemben, a legtöbb nő igen jól meggondolja, hogy nekiinduljon-e. S akkor jön még az ellenszél. Aki ezen át is révbe tud hajózni, az annyira rossz már nem lehet!