A kis élelmes…
Kicsiny lánykám ma mindenáron könyvtárba akart menni, amire furán néztem, lévén vasárnap. Mikor később csalódottan visszajött, rájöttem, nem kihozni, hanem visszacsempészni akart valamit. A Tuan Kiadó elkezdte megjelentetni az idős svéd írónő, Margit Sandemo Varázsjelek sorozatát. Az első kötetet olvastam, meg persze Anna is elorozta, de zord anyaként rögvest be is tiltottam. Közöltem, ha megfelelően vén és bölcs lesz ( értsd: 12 éves), akkor kaphatja meg a többit. Hát látom, két Sandemo van nála. Össze is vontam a szemöldökömet. A helyzet egyértelmű volt, a gyerek lebukott.
Már épp fontolgattam, hogy milyen pedagógiai magaslatokba emelkedek (”ha még egyszer olvasni mersz, eltiltalak a tévétől” és hasonlók), amikor a szervezői rutin megmoccant bennem. Csodálkozva kérdeztem, hogy-hogy van Sandemo-ja a miniatűr községi könyvtárnak? Egy rágóra se futja nekik. A kicsiny magzat büszkén vigyorgott. ” Hát elmagyaráztam a könyvtáros néninek, hogy ezt olvassák a mai fiatalok. Megrendeli mind a 11-et… ”
Mit mondjak? Megúszta a büntit.
ricu Said,
június 14, 2009 @ 9:38 pm
Lám, ide vezet a szervezkedés. A gyerek ezt látja otthon…
onsai Said,
június 15, 2009 @ 5:36 am
Elvileg nem, a család védett, sose hozom haza a külső dolgokat.
A probléma-megoldás hökkentett meg. Na meg, hogy milyen profin kijátszott. Kezd jönni ez a korszak… De én még nem vagyok fekészülve rá.
Azért majd beugrok a könyvtárba… bár valszeg a könyvtáros sem vette “reprezentatív felmérésnek” egy kis kölök szavát. Öööö…. remélem
esőjáró Said,
június 15, 2009 @ 4:33 pm
”ha még egyszer olvasni mersz, eltiltalak a tévétől”
Itt hangosan felnevettem. :DDD
rhewa Said,
június 18, 2009 @ 1:45 pm
Na igen, ez a “fenyegetés”?
Ja, hogy kijátszott? Szerintem nincs az a gyerek, aki legalább egyszer ne próbálná meg hülyére venni a szüleit. A határokat ki kell tapasztalni nemde? Egyszer én is megpróbáltam, úgy kilencévesen. beleszaladtam egy baromi erejű pofonba. Muszáj volt visszavennem. A húgom viszont tanult a kudarcomból, ő eleve intrikusra veszi a figurát.Oszd meg és uralkodj volt a mottója. Nem volt olyan helyzet, amiből ne győztesen került volna ki, apuci kicsi lányaként. 
A boszorkány! 
Most babát vár. Kíváncsi vagyok, ő mit fog tenni, ha a pici fia örökli tőle a problémamegoldó technikáját.
Nálunk fordítva megy:
“Ha nem olvasol el napi tíz oldalt, eltiltalak a tévétől!”
Állítólag az a kölyök, akinek a szülei is olvasnak nagyobb eséllyel ragad könyvet a kezébe, mint a tévénézős szülők kölyke. Ezzel az erővel a srácaimnak még a wc-re is vaskos kötetekkel kéne járniuk. Persze az is lehet, hogy - mivel fiúk- az apjukat utánozzák. Akkor viszont örülnöm kell, hogy legalább a tankönyveket olvassák.
Ami a problémamegoldást illeti, ügyes, leleményes kislány. Gratula.
onsai Said,
június 19, 2009 @ 9:06 pm
Tudod Rhewa… “az idegbaj öröklődik. Én is a gyerektől kaptam.”
ricu Said,
június 25, 2009 @ 6:49 am
A kijátszós technika működhet a gigászi házakban, de az enyéim simán lebuktak az egyszobás, össz. 38 négyzetméteresen. Hallottam, ahogy megkérdezik az apjukat, majd a nemleges választ is. Néhány pillanattal később már előttem volt a gyermek ugyanazzal a kérdéssel. Néha átvettük a stílusukat és visszapasszolgattuk őket a másiknak (Kérdezd meg apádat!), néha csak azt kapták vissza, hogy “apád már nemet mondott”.
Igaz, már osztottabb a tananyag, mint volt, de pszihóból talán ők is eljutnak idáig.
Unokaöcsémnek jó közeg volt, akkortájt pont ezt tanulták a suliban… Oda jár most a lányom is, oda megy a fiam is szeptembertől, ugyanarra a szakra
Ilyenkor sajnálom, hogy a suliban nem oktatják, hogyan is kell szülőnek lenni…