A salgótarjáni Hungaroconon az egyik párhuzamos program a Literátorműhely lesz. Aki nem tudja, mi ez, hol, hogyan stb, de írogat, és szeretne jönni és fejlődni, az kérdezhet itt a blogon is (mivel én vagyok a háttérszervező). Vásárhelyi Lajos műhelyeztet, Kleinheincz Csilla, a Delta Vision főszerkesztője meg interaktív előadást tart.
E héten voltam az Írószövetség SF szakosztályának könyvbemutatóján (Justitia és Új Galaxis). Eredetileg arról akartam írni, de most néztem Jud blogját, ahol a női SF és a szűklátókörűség van terítéken. Az Írószövetségben az idő fele részében szintén erről esett szó - csak Balfrász szemszögéből. Úgy véli, a nők nem tudnak sci-fit írni, és csak nagyon ritka kivétel van (a jelenlevők).
Balfrász konyhaablakos nézeteit ismerjük, aki nem, az tévedjen el a blogjára. A lényeg, hogy minden szélsőség egyben kiváltja az ellenpólusát is. Emlékszem, az első konyházás felbaszta az agyam, és írtam egy igazi vérbeli női SF egypercest. El is küldtem a kedves múzsának (azóta se nézett bele), később valahogy úgy esett, hogy a Galaktikának is elküdtem (azóta se néztek bele), és itt elaludt a dolog. Bevallom, el is felejtettem, de ez most mellékes. A lényeg, hogy tipikusan női viselkedést folytatok… volt olyan regénykéziratom, aminél 3 évet vártam a visszajelzésre, volt, ahol másfelet, és még ismertem is a szerkesztőt. A sörözéseken, rendezvényeken rendszeresen hallom, ahogy férfi írók zavar nélkül “önérvényesítenek”.
Ezeket azért írom le, mert a “nincs női SF” téma onnan indul, hogy el se jut egy szerkesztőig az írás. Az amatőr körökben azt is látom, hogy általában a lányok jobban írnak - de a fiúknak lesz több publikációjuk. Iszonyú könnyű elbátortalanítani egy lányt, és hát többet görcsölnek, hogy jól írnak-e vagy sem. Pedig gyakran csak írni kell… gyakorolni, pályázgatni. Kikopnak a lányok, nincs bennük elég kitartás. Vagy becsvágy?
A szélsőségek kiváltják az ellenpólusukat. Lám, már Jud is… Balfrász amúgy megint múzsa volt. Vettem egy Nők Lapját, ez alapján írom a következő - naná, hogy SF - novellát. Én mondom, az utókor még hálás lesz ennek az embernek.
Kicsiny lánykám ma mindenáron könyvtárba akart menni, amire furán néztem, lévén vasárnap. Mikor később csalódottan visszajött, rájöttem, nem kihozni, hanem visszacsempészni akart valamit. A Tuan Kiadó elkezdte megjelentetni az idős svéd írónő, Margit Sandemo Varázsjelek sorozatát. Az első kötetet olvastam, meg persze Anna is elorozta, de zord anyaként rögvest be is tiltottam. Közöltem, ha megfelelően vén és bölcs lesz ( értsd: 12 éves), akkor kaphatja meg a többit. Hát látom, két Sandemo van nála. Össze is vontam a szemöldökömet. A helyzet egyértelmű volt, a gyerek lebukott.
Már épp fontolgattam, hogy milyen pedagógiai magaslatokba emelkedek (”ha még egyszer olvasni mersz, eltiltalak a tévétől” és hasonlók), amikor a szervezői rutin megmoccant bennem. Csodálkozva kérdeztem, hogy-hogy van Sandemo-ja a miniatűr községi könyvtárnak? Egy rágóra se futja nekik. A kicsiny magzat büszkén vigyorgott. ” Hát elmagyaráztam a könyvtáros néninek, hogy ezt olvassák a mai fiatalok. Megrendeli mind a 11-et… ”
Mit mondjak? Megúszta a büntit.
Érdekes volt a Könyvhét szombati napja. Szerencsére az eső csak néha nézett be dedikálni. Elsőként Csepregi Tamással irattam alá a Szintetikus álom c. novellás-kötetet. Beleolvastam, nagyon ígéretes. A 2010. évi Zsoldos nevezésbe kerül bele, pár szót váltottunk a lehetőségekről, aztán átadtam őt az érkezőknek. Utána Dörnyei Kálmánnal és mosolygós szerkesztőnőjével ültem le egy órára. Az Athenaeum Kiadónak ez az első kalandozása az SF felé, ha beválik A 26-szor klónozott Nordy Fox, remélem, sok jó magyar sci-fit olvashatunk általuk. Megbeszéltük a lehetőségeket, a Zsoldos-nevezést, a hazai oktatás helyzetét. Közben a Szíriusz Klub meghívta író-olvasó találkozóra Kálmánt, aki húzódozott, de Brigi (a klub vezetője) meggyőzte, ne aggódjon, majd ő beszél helyette is, ha kell. 
Valószínűleg a Hungaroconra is jön a szerző, úgyhogy, aki nem ismeri, majd ott is találkozhat vele.
Antal Józsinak megjelent a Justitia című könyve, amit női olvasóknak is ajánl (sőt első aláírását is egy nőszemélynek juttatta!). Nagyon meghatódtam, hogy leereszkedett a szintünkre, így megsúgtam neki, mit látok a konyhaablakból. Míg dedikált, Sárdi Margittal beszélgettem. Jól halad a zsűrizéssel, meg is mutatta, hogy a táskájában épp Új Galaxist hord. Tetszettek neki az írások. Szó esett a kis példányszámú magánkiadásos szerzőkről; pár dolgot mondott, ami elgondolkoztatott. Szóba került Ricu vagyis ERIC ASVAK Vér/vonal című kötete is. Margit nagyon kedvesen felajánlotta, hogy a sci-fi szeminárium keretében írnak majd a könyvről a diákjai. Szaván is fogtam, mivel épp megjött Ricu és párja a múzeumból. :) Át is adták nagy örömmel a recenziós példányt. (Ma megnéztem a szeptemberi órákat, és felvettem a Margit kurzusát, úgyhogy rettegjetek….) Udvari Mátéval , az egyik Arcképcsarnokos pályázóval is összefutottam, örültem neki nagyon. Sayeddel meg egyszer le kéne ülnünk kibeszélni a férfinépet…
Azután a Tuan Kiadó standjánál felébredt a Főnix, vagyis elindult útjára Gere Richard Dreamworld világa Sheenard első kötetével. Sokan voltak rá kiváncsiak, és persze sok író is jelen volt. Még szerda tájékán megvettem a könyvet, pihentető volt olvasni két vizsga között. Ricsivel beszélgetve sikerült Hematithnak lelőni a regény végét (sorry). Megnéztem ám, ki a titokzatos Szabó Zoltán, akiről azt lehetett eddig tudni, hogy rendőr, és úgy került a DW környékére, hogy Tündének ellopták a pénztárcáját. Úgy hírlik, nagyon jól ír, kiváncsi vagyok rá.
A Galaktikánál dedikáltattam Kasztovszky Bélával a Grint, mert eddig mindig elfelejtettem elhozni. És László Zolival a Keringést is. Hackettel leteszteltük, hallgat ám a Lacira is… 
Estére jól elfáradtam, és ez nagy szerencséje volt Howardnak, aki így megúszta az autizmus és az amigdala-sérülés közti különbséget. Az egyik írása kapcsán került elő a téma. Aztán lassan elbúcsúztam a Tuanosoktól, hogy elinduljak rossz irányba. Szerencsére a Galaktikások és Sheenard szemfülesek voltak, és levadásztak (kösz, fiúk!). De ha már ott volt egy fiatal írólány, Moskát Anita (Botond barátnője), akkor kihagytam az utolsó előtti vonatot, és csak az éjfélivel mentem (és igen, még tanultam is rajta ).
Jó nap volt. :)