Csak futtatom az eszmét…
Azt hiszem, nagyon fontos az életben a helyes arányérzék, és ez nem csak az életkor/miniszoknya belátásra vonatkozik, hanem az írásra is. Aki közepes szinten ír, elsajátít pár technikai alapot, meg némileg kitartó, az pár novellát tud publikálni itt-ott. Ettől még nem lesz író, legföljebb elindult a becsületes iparosok útján. Ami nem kevés, de nem is sok. Valahogy az utóbbi időben nagyon hiányolom a szakmai alázatot. Talán az a baj, hogy mint szervező túl sok amatőr íróval kerültem kapcsolatba, nem tudom. Fonyódi azt mondta Karcos író-olvasó találkozón, hogy mikor Nemes közölte, hogy kiadja az első regényét, olyasmit felelt, ne add ki, nem áll rá készen…
Szeretném érezni azt a katartikus élményt, hogy olvasom valaki novelláját, felnézek, és azt mondom, hogy “baszki”. A minap megvolt ez az élményem, és talán az összehasonlítás miatt lett hirtelen éles a különbség. Sokszor érzem azt is, hogy a legtöbb szerző nem teszi föl magának a kérdést: mit kap az olvasó a történetem által? Miért jó neki, hogy elolvasta? Nem muszáj minden novellával megváltani a világot, de mint olvasó úgy vélem, a sci-fi pont az a zsáner, mely könyörög legalább minimális mondanivaló után.
No, mindegy, csak futtatom az eszmét. Kötőszáron. Még a végén elszabadul.
Gladia Said,
május 29, 2009 @ 7:10 am
Én, mint olvasó (illetve közönség) köszönöm, hogy ezt leírtad. Számomra ez általános probléma, mert az élet sok területéről - a magánszférát is beleértve - hiányolom az alázatot. Örülök, hogy más is így van ezzel.
onsai Said,
május 30, 2009 @ 8:52 am
A legnagyobb baj, hogy alázat nélkül nincs fejlődés. Hiszen aki mindent tud, az miért érezné szükségesnek, hogy tanuljon?
Dzs.T.Á. Said,
június 1, 2009 @ 7:51 am
Kedves onsai!
Szerintem mindegy milyen irodalmi műfajban írsz, az alkotásodban lennie kell minimális mondanivalónak!
A Tieidben van is bőven!!
Hanna Said,
június 2, 2009 @ 9:30 am
Minden sorod mellé egy bólintás. Sokszor futott már végig az én agyamban is ez a gondolatmenet. Azt hiszem, az írásban is, mint az élet annyi területén, szintén fontos az, hogy az ember képes legyen keresztüllépni a saját árnyékát.
zaphira Said,
június 6, 2009 @ 11:36 am
Így igaz… Én tudom, hogy jelenlegi írói tudásom a béka segge alatt van. Szeretném fejleszteni. Megkérdezheted ricut is, folyamatosan nyomtatom az írástechnikai anyagokat, azzal járok suliba és ha van időm, előveszem, tanulmányozni. Tudom, hogy ezek nélkül soha nem lenne megfelelő színvonalú az irományom, s az igazat megvallva, ami kevés novellácskát eddig írtam, azzal sem vagyok megelégedve. A nagy, mondanivalós sztorik bennem vannak, már szinte szétrobbanok, de még nem tudom úgy leírni, ahogy szeretném.
onsai Said,
június 7, 2009 @ 5:17 pm
Zaphira, majd letisztul ez, a bölcsek szerint sok-sok gyakorlás kell.
Hm, meg simán öregedni kell, harminc fölött sok dolgot simán csak másképp lát (és ír meg) az ember.