Múzeumok éjjele
Hétvégén a kölkökkel Pesten voltunk. Szombaton a várban harci játékok voltak. Elég ijesztőek azok a csattanások, mikor két nagydarab fickó karddal püföli egymás páncélját és fejét. Tisztességesen odasóztak a másiknak, amitől fiam annyira fellelkesedett, hogy mindenáron kardot akart vetetni. Vagy legalább egy sodronyinget, esetleg egy számszeríjat… Mondtam neki, hogy inkább befizetem a felcsernél egy akciós érvágásra. Végül kiegyeztünk egy otthoni rpg-ben. A Matthias Rex csoportból az egyikük gyerekkori haver volt, szóval fölpróbálhatták a láncingét, a könnyebbet, ami 15 kiló körüli. Voltak kint kovácsok és egyéb mesteremberek is. A lányom úgy elvonta a nyeregkészítő srác figyelmét, hogy az keresztülszúrta az ujját. 
Este hazavittük a kölköket a barátnőm férjének (jól bírta, nem mondom), mi meg az Iparművészetibe mentünk perzsaszőnyegeket és dervistáncot nézni. Volt valami divatbemutató is, rengeteg anorexiásnak látszó csajszi illegett a kifutón. Sokkoló volt. Értem, miért vezették be külföldön az alsó súlyhatárt.
Utána átmentünk a holokausztos emlékházba, mivel ott sokféle néptánc-műsor volt, meg tánctanítás stb. Bár a szervezők ezt nem gondolták végig, aki ugyanis bement a múzeumba, az biztos nem akart táncra kélni utána. Úgyhogy zene volt, és sok üldögélő jóember. Mi is jártunk bent, tényleg nyomasztó. És kiváló hely az írásra, bár nem tudom, ha néha bevonulnék a kis laptopommal, mit szólnának hozzá… Amúgy a hely különös atmoszférájához hozzájárult a figyelés. Végig éreztem, hogy a dekorációs falak mögül szemmel tartanak minket.
Éjfél után már nem volt értelme máshová átmenni, így kocsmáztunk, ötkor keveredtünk haza. Még sose voltam részeg, szóval a barátnőm úgy döntött, hogy leitat, mert abnormálisan nyugodtan kezelem a válást. Utólag belegondolva szó se esett a hapsikról, hanem arról, mi mindkettőnknek a legfontosabb: Istenről. A pincér lelkesen hozta az újabb köröket (sör + next), mi meg asztaltcsapkodva vitáztunk Isten fanyar humoráról, terveiről, a vele kapcsolatos tapasztalatainkról, kríziseinkről stb. Furcsa éjszaka volt, sok dolgot másképp látok tőle. A barátnőm amúgy ötször többet ivott, és még mindig tudta, hogy merre kell hazamennünk. Megtartom a csajt…
corpus Said,
június 23, 2008 @ 7:16 pm
Két nő, aki sörözik! Izgalmas! Izgalmas! (Meccs? Néztetek meccset is?)
succubbus Said,
június 25, 2008 @ 10:21 am
Vannak olyan lyányok, akik alattomban felkelnek éjszaka barátjuk mellől meccset nézni. Bizony ám.
Isten és fanyar humora? Ajánlom a Donnie Darko c. filemt megtekintsére. Az úgyis sci-fi.
MailMan Said,
június 25, 2008 @ 4:44 pm
Bea, egyszer el kell mennem veled berúgni
onsai Said,
június 25, 2008 @ 7:36 pm
Corpus, nem, nem a kivetítőket nagy ívben elkerültük.
Mondtam már, hogy anyám női focista volt? Elég meccset láttam a pálya széléről.
Succubus, köszi, utánanézek!
MailMan, te olyan nagy alkoholista vagy?
Hiszi a piszi…
MailMan Said,
június 26, 2008 @ 11:58 am
Nem, én csak “szociális piás” vagyok
Vagyis csak társaságban, és ha olyan a hangulatom, de akkor néha nincs megállás 
succubbus Said,
június 26, 2008 @ 8:42 pm
mailman képzelen te olyan nagy ivós lehetsz, boros ha jól gondolom
MailMan Said,
június 26, 2008 @ 11:10 pm
Egyik se
Szerintem átlagos a szesztűrő képességem.
Bort leginkább vbk (leó, vadász) formájában kedvelem, önmagában nem annyira. Inkább az édes italokat szeretem, Martini, Hubertus… sör+Jägerről is lehet szó, de nagy sörfogyasztó se vagyok (néha nem bírja az ízét a gyomrom). Barátomnak volt abszintja egy darabig, azt is fogyasztottuk mértékkel
Na, most hogy kitárgyaltuk az italozási szokásaimat, mesélj te is egy kicsit, succubbus
succubbus Said,
június 30, 2008 @ 11:57 am
mailman: csak könnyű de mégis fajsúlyos italokat tudok magamévá tenni, sokszor a műélvezethet is hozzájárul, erőteljesen
ricu Said,
július 16, 2008 @ 9:58 pm
Összecsattanó fegyverek? Április-Májusban a mi kertünkben sem eper termett ám, hanem “vitéz”! Nálunk voltak az edzések. És hogy kik?
http://youtube.com/watch?v=b0Gdl5o1wlc és a többi föltett apró videó a Sajóvölgyi Szabadcsapattól… Ők vagyunk mi