Avana kgy képei
Mivel az avanás oldalra Corpus még nem rakta ki az átküldött képeket, itt dokumentálom IRL létünket. Bocs a bloggerelvtársaktól, hogy bő lére eresztem, de van pár kezdő író ismerős, aki nem tudja a neveket hova tenni.
Balról Bódi Ildi (Avana elnöke), Maruzs Éva (nemrég adatta ki a Lilivel az Emberek és idegenek novelláskötetet), Antal József (Balfrász néven blogger, Diagnózis írója, ő lesz az Új Galaxis főszerkesztője), Csupor Béla (író, Corpus néven blogger, elnökhelyettes az Avanában, meg az Abyss Magazin is az ő lelkén szárad) , Vankó András (diák, írásai pl. ÚG 12, Terra)Csák Tamás (Ildi férje, Zsoldos és Preyer pályázatok zsűritagja)
Balról Pócsai Laci (Avana titkár) és Sánta Gyula (egy hallgatag, izgalmas ember. Róla alig tudok valamit, de azok is magándolgok.)
Nyilván ez csak egy töredéke a tevékenységeiknek, de most címkének megteszi. 
Szó esett - sok-sok más dolog mellett - a magánkiadás problémájáról is. A következő közgyűlésre utaltuk a döntést. Már most vannak érdeklődő szerzők, szóval jövőre biztosan lesz pár lilli-s stb jelölt.
(Szerintem még a lángelméknek is kell a szerkesztő, nem beszélve a többiekről. Itt van szerencsétlen R. Norbert és a Shrayen, ami a Solárián olyan sok hsz-t generált… Novella kategóriában esélyes győzelemre egy magánkiadásos szerző is (regényben kétlem), de vajon hogyan hatna az sf életre hosszútávon egy ilyen győzelem? Gyanítom még jobban felbátorítja az eddig se félénk ifjú titánok hadát̷ 
Az Avana tagok között is már három lilli-s szerző van. Évát meg is kérdeztem, miért ezt az utat választotta, több dolgot említett. Kicsit az volt az érzésem, hogy ideje, energiája sem volt a kiadóknál kilincselni, és ez volt az egyszerűbb út. Majd a Hungaroconon árulni fog Galaktikás kiadványokat, meg avanás újságokat pl Új Galaxist. Mondtam, hozzon a saját kötetéből is. Ha beleolvasás után tetszik, előítéleteimtől függetlenül megveszem. Könyvet árusítani még a Tuan is levonul. A Delta nem tud jönni, szombat estig egy másik programon vannak. Remélem, azért a kerekasztalra befutnak.
A vasárnapi (júl.27.) hungaroconos program lesz a Zsoldos-megemlékezés és a kerekasztal. Az utóbbit kávéházas jellegűre szervezzük, hogy a félénkebb írók se érezzék kellemetlenül magukat annyi ember előtt. Majd a moderátor fog sétálni az asztalok között.
Jönnek a makettezők is, lehet majd venni miniűrhajókat meg ezer egyéb dolgot. Még jó, hogy kocsival leszek…
corpus Said,
június 5, 2008 @ 7:33 pm
(Abszameg! A képek! :-|)
Jud Said,
június 6, 2008 @ 1:25 pm
“Szó esett - sok-sok más dolog mellett - a magánkiadás problémájáról is. A következő közgyűlésre utaltuk a döntést. Már most vannak érdeklődő szerzők, szóval jövőre biztosan lesz pár lilli-s stb jelölt.”
ezzel azt akarod mondani, hogy magánkiadású regényeket is jelölhetnének a díjra? szerintem ez elég kellemetlen lavinát indíthat el (és nem feltétlenül az elolvasandó “kéziratok” számának megugrására gondolok̷
de ti tudjáto
corpus Said,
június 6, 2008 @ 4:55 pm
Elolvasandó helyett talán az elolvasható lenne a legjobb kifejezés. Ez egyesületi döntés lesz, ha lesz. De akkor garanciákat kell beépíteni a rendszerbe. Még a nyomtatás sem garancia, lsd. “nemíromidedetudjamindenki”
onsai Said,
június 8, 2008 @ 3:58 pm
Jud, kizárni se lenne etikus a magánkiadásos szerzőket.
Hackett Said,
június 8, 2008 @ 5:35 pm
Az 500 megjelent példány, mint szabály például egy részüket kapásból kizárja, mert valószínűsíthető, hogy ennyi példányt nem fognak neten megrendelni. A fizetős kiadatást (Novum) persze ez nem érinti. Mindenesetre nem tudom, a zsűri mit szól hozzá…
onsai Said,
június 8, 2008 @ 5:58 pm
Én se tudom, de kétlem, hogy pezsgőt bontanának örömükben.
Az 500 pld tényleg kizáró ok, viszont nehéz ellenőrizni a valós adatokat. Pl az Amonsoniánál is mintha cégen belül oldották volna meg a nyomtatást. A Lillinél gondolom, lehet valami igazolást kérni.
Vszont a szerzőkkel szemben nem tisztességes, ha pl egy hónappal a határidő előtt jelenik meg a könyv, hiszen akkor csak ennyi ideje van az eladásra.
szs Said,
június 8, 2008 @ 6:43 pm
Lehet úgy is, hogy abban az évben jelölhető, amelyikben eléri az 500-at a kinyomtatott példányszám. Ráadásul az már jelent is valamit, mert szerintem nem nagyon jellemző ekkor példányszám PoD könyvekre.
onsai Said,
június 8, 2008 @ 7:56 pm
Igen, ez logikus megoldás, szs. Viszont kéne majd valami intervallum, mert pl egykét év, mert 20 év alatt nem kunszt eladni azt az ötszázat.
Bár, ha a pod-os szerzők oldaláról nézem, ez is tisztességtelen, hiszen, ha egy hagyományos kiadó megjelentet egy művet 500 pld-ban, de annyira rossz, hogy csak 20 fogy, az jelölhető, míg egy pod-os zseni a maga 490-vel nem.
Nyilván, ezek szélsőséges esetek, de pont ezek az érdekesek, mert ilyenkor látszik, hogy egy rendszer mekkora hibahatárral működik.
Nem ártana úgy kitalálni a kgy-n a dolgot, hogy később se kelljen módosítani.
szs Said,
június 8, 2008 @ 9:49 pm
(Bár igazából mindegy, mert van egy olyan érzésem, hogy egy esetleges Lilli-jellegű jelölt épp úgy nem nyerne soha az életben, mint pl. most is mindig a futottak-még tábort gyarapítják az ÚG-s novellák̷
Hidasi Said,
június 9, 2008 @ 4:01 pm
Sziasztok!
Bocs, hogy beleszólok, de szerintem abszolút inkorrekt lenne kizárni a magánkiadásos szerzőket vagy mondjuk csak ezért nem odaítélni nekik a díjat (az nem ok, hogy nincs szerkesztő, meg korrektor az ilyen köteteknél, mert tudtommal ez se minden esetben igaz, sőt, az igényesebb könyveknél igenis van!). Pláne, hogy némelyik ilyen író simán lepipálja mondjuk az olyan befutott, “rendes” kiadónál, több ezer, tízezer példányban publikáló szerzőket/nagyágyúkat, mint Nemere vagy… de inkább nem írok több nevet. Egyébként azt hiszem, ezzel a véleményemmel nem vagyok egyedül. Szerintem minden esetben az adott írást kellene nézni, annak színvonalát, nem pedig azt, hogy hol jelent meg, ki jelentette meg - sőt, én még a példányszámot se tartom ebből a szempontból mérvadónak, ami sok ezer példányban jelenik meg (vagyis “eladhatóbb”), az mondjuk nem egy-és nem két esetben egyébként is “kommerszebb”, igénytelenebb (na ezzel vitába lehet szállni, tudom). Egyébként pedig: bőven ráfér egy vérfrissítés a hazai SF-re, de mondhatnék fantasyt is vagy bármi effélét - a magánkiadás pedig elősegítheti ezt.
sheenard Said,
június 9, 2008 @ 9:10 pm
Nem biztos, hogy a lilli-hu-n az ad ki könyvet, aki rosszat írt, lehet, hogy csak nem bírja kivárni a kiadók valamelyikének igenjét. Ez már nem az az idő, amikor egy szerző nyugodtan vár 6-8 évet a megjelenésre, mindenki szinte azonnal kint szeretné látni a művét. Viszont ez nem jelenti azt, hogy ott nem jelenhet meg zseniális alkotás.
Nos, igen, a szélsőséges eseteket is kezelni kell - de azért ne feledjük el, hogy a példányszám minimalizálása egyfajta előzetes szűrő, amely a zsűri munkáját könnyíti meg.
onsai Said,
június 9, 2008 @ 9:36 pm
Hidasi, üdv a fedélzeten! Igazad van abban, hogy nem lehet előítélet miatt kizárni a magánkiadást. Viszont eddig jogosak az előítéletek, nagyon rossz könyvek jelentek meg, legalábbis melyeket láttam. Nyilván van, aki tíz-húsz év munkáját gyűjtötte egybe (konkrétan tudok is ilyet), de a legtöbben éretlenek még a kiadáshoz.
Talán, ha sokszor, sok helyen elhangzik, hogy keressen szerkesztőt az ifjú titán, akkor javul a színvonal.
onsai Said,
június 9, 2008 @ 9:37 pm
Sheenard, nem csak a lilli van… az még a jobbak közé tartozik. :s Mint a gomba, úgy szaporodnak.
Hidasi Said,
június 10, 2008 @ 12:28 pm
Én nem tartom azért ENNYIRE lényegesnek a szerkesztőt. Nem hiszem, hogy ahol nincs szerkesztő, az a könyv már automatikusan rossz. Maga a szerkesztő nem garancia semmire: lásd a Cherubionos-novelláskönyveket, regényeket, az Új Galaxis antológiákat és még sorolhatnám… azokban is találhatunk időnként igen rossz írásokat (ezt szerintem nem csak én gondolom így), pedig ott van szerkesztő is. Egyébként pedig nem lehet csodát várni a szerkesztőtől. Ami vacak, azzal ő se tud igazából mit csinálni, ami meg jó, az meg nélküle is jó, annyi, hogy ez utóbbi kategória írásait fel tudja javítani kicsit, a hibákra való rámutatással. De erre szerintem egy-két tapasztaltabb, rutinosabb, az adott írásokat objektíven látó író-barát is képes: és akikkel én beszéltem magánkiadás-ügyben, azok a kiadás előtt mind megmutatták a műveiket náluk hozzáértőbb szerzőknek (mondjuk ez különösebben nem is meglepő: elég logikus, hogy ha meg akarok jelentetni valamit, akkor azt előtte odaadom egy lehetőleg nálam profibb embernek, aki mondjuk nem feltétlenül rokon vagy haver), és szerintem a végeredmény így nem lényegesen, vagy egyáltalán nem rosszabb az ilyen esetekben, mint mondjuk egy olyan kötet esetében, ami „hagyományos” kiadónál jelent meg. Sőt. Persze, most nem a Shayrenre és társaira gondolok, akik csak anyuka/apuka/haverok véleményére támaszkodnak, és tényleg mindenféle szűrés nélkül megjelentetik a “műveiket”…
Hidasi Said,
június 10, 2008 @ 1:03 pm
Annak pedig számtalan oka lehet, hogy miért választja valaki a magánkiadást, vagy miért KÉNYSZERÜL RÁ: elég csak a kapcsolatok hiányát, az ismeretlenséget mondani… de persze az is kizáró ok lehet egy „hagyományos” kiadónál, ha az adott mű túl kis rétegnek szól. Ilyen esetben nem igazán marad más, mint a magánkiadás. Ez azonban (mint már utaltam rá), egyáltalán nem egyenlő az igénytelenséggel. Attól, mert valaki a saját pénzén ad ki valamit, még törekedhet a színvonalra, sőt: lehet, hogy pont ezért még inkább odafigyel arra, hogy igényes dologgal rukkoljon elő, hiszen itt mégis csak a saját pénzét kockáztatja – nyilván elemi érdeke, hogy ne bukjon meg a kötet!
Különben sajnálom, hogy eddig csak „nagyon rossz” könyvekkel találkoztál magánkiadás-ügyben: nekem szerencsére nincsenek ilyen rossz tapasztalataim, sőt, mint már utaltam rá, némelyik ilyen szerzőt határozottan erősebbnek érzem, mint a „már befutott” vagy éppen csak szárnyait bontogató, mondjuk Cherubionos kötetekben felbukkanó írókat… Az ilyen, vagyis hagyományos kiadóknál megjelentetett, lektorált, szerkesztett kötetekben helyet kapó „műveknél” egyébként sokszor még a neten, az amatőr írói oldalakon publikáló fiatal tehetségektől is jobb (de legalább egyenrangú) novellákat olvastam, ami szintén sokat elárul, bár ezzel lehet, hogy csak én vagyok így.
sezlony Said,
június 10, 2008 @ 1:36 pm
Hidasi: Az, hogy egy szerkesztőt-korrektort-tördelőt látott, “hivatalos” kiadónál megjelent könyv is lehet gyenge, még nem bizonyítja hogy a magánkiadású regények nem indul(hat)nak hátrányból. Hiszen utóbbinál tényleg kizárólag a szerző igényességén múlik a minőség, aki ugyebár alapvetően érdekelt a megjelenésben. Elveszik a külső kontroll lehetősége*.
A helyzet furcsaságát mutatja, hogy akár tovább is mehetünk a gondolati ösvényeden: miért kell egyáltalán nyomtatásban megjelennie a műnek? Hiszen ugyebár a nyomtatott művek is lehetnek rosszak, és az igényes szerző az otthoni gépére is írhat olyan minőségű művet, ami kenterbe veri az előbbieket. A megragadható különbség a magánkiadás és pl. a netre feltett regények között, hogy az előbbibe pénz is kell fektetni. Minőségi kritérium volna, hogy egy szerző hajlandó pénzt is kockáztatni a saját műve nyomtatására? És ha csak nem futja neki?
*Ettől persze még születhetnek ezen a terepen is gyöngyszemek, ezért valóban nem szabad kizárni a lehetőséget, hogy az ilyen kötetek is megmérettessenek.
Hidasi Said,
június 10, 2008 @ 2:36 pm
Nem, az csak azt bizonyítja, hogy a szerkesztő sok esetben egyáltalán nem garancia semmire - vagyis ugyanúgy lehet vacak valami akkor is, ha kifizetünk xx ezret a szerkesztésért. Ezt csak azért írtam, mert úgy tűnt, hogy Onsai szerint (illetve ez az általános vélekedés is) a szerkesztő a lényeg, ettől másabbak ezek a könyvek, és ha ez nincs, akkor csak rossz lehet az adott mű = elvileg a magánkiadóknál megjelent dolgok is.
Nyilván teljesen más egy könyv, mint egy halom digitális betű a gépen. (Konkrétan a netre feltett regény pedig amúgy sem “divat”, ha jól tudom.) És amíg mindenféle vacak megjelenik hagyományos kiadóknál a “nagy nevektől”, addig engedtessék meg, hogy a kevésbé ismert, de sokszor valóban tehetségesebb, így vagy úgy háttérbe szorított
Ez különben általánosítás, hogy sosincs “külső kontroll” a magánkiadásoknál. Nem a Shayrenből és a hasonlókból kell kiindulni (ott tényleg nem volt, meg nyilván vannak ilyenek). Tapasztalatom szerint valamiféle “kontroll” szokott lenni (persze, szerzője válogatja, hogy szükségét látja-e), csak, mint írtam, nem “szerkesztőnek” hívják.
Hogy miért kell nyomtatásban megjelennie valaminek, azt szerintem nem nagyon kell magyarázni.
szerzők is megméretessék magukat nyomtatásban is. A tehetségtelenek előbb-utóbb úgyis lemorzsolódnak.
De egyébként véleményem szerint felesleges erről vitatkozni. A lényeg az, hogy nyitottan kell hozzáállni a témához, nem úgy, hogy “ez már eleve ***, mert a Lillinél jött ki” például. Ahogy már az elején is írtam: “Szerintem minden esetben az adott írást kellene nézni, annak színvonalát, nem pedig azt, hogy hol jelent meg, ki jelentette meg”.
Ennél sokkal többet nem tudok mondani.
sheenard Said,
június 10, 2008 @ 3:06 pm
Hidasi: amit a szerkesztőről mondasz, az egyszerűen hülyeség.
Az is hülyeség, hogy ami menthetetlen, annak felesleges a szerkesztő, ami meg jó, azt lehet csiszolni a barátok segítségével is. ez olyan, mintha a fából széket akarnál csinálni, és azt mondanád, ha rossz a fa, az ács sem tud vele mit kezdeni, ha jó a fa, minek az ács, én is meg tudom csinálni a haverom segítségével.
Bocs, de nem akarok szépíteni. Mindenkinek elkél a jó szerkesztő. Még a milliós példányszámban kiadótt íróknál is találkozhatsz egy-egy könyv előtt azzal, hogy “köszönettel tartozom X.Y. szerkesztőnek…”
Nem véletlen. A Cherubionnál egyébként nem volt szerkesztés. A példa rossz. Az Új Galaxis pedig egy olyan kezdeményezés volt, amit az írók tartottak fönt az elején.
És még valami: a rossz szerkesztő nem szerkesztő.
onsai Said,
június 10, 2008 @ 3:06 pm
Hidasi, a szerkesztő léte tényleg nem csodaszer, viszont szűrő. Én is kaptam már véleményezésre kéziratot, megmondtam, hogy itt meg itt rossz, a szerző rácsodálkozott, hogy jé, igazam van, majd közölte, hogy nagy munka lenne átírni, és most megjelenik magánkiadásként. Ha ez egy szerkesztő kezébe kerülne, esetleg azt mondaná, hogy bocs, de így nem jelenik meg.
Innét rögvest a következő kérdéskör, hogy meddig tart az író szabadsága, és hol kezdődik a szerkesztő “diktatúrája”. A Ch. sok szerepjátékos kiadványánál valószínűleg nem a karakterábrázolás a lényeg, hanem hogy illeszkedjen a háttérvilágba és játszható kaland legyen. Az ÚG meg az amatőrök újságja volt. Nem tudom, hogy előtte milyen mértékű szerkesztés folyt, de a 12.számnál már valamennyit csinált Eve Rigel (még mindig nem olvastam, csak a polcomon áll, bocs), most meg újabb váltás lesz.
Sok író amúgy a jogok megnyírbálásának érzi az átírást.
Sezlony, sheenard, szs volt már olyan, hogy nem írtatok át valamit, amit a szerkesztő szeretett volna?
Hidasi, annyian szeretnek a “kapcsolatok”-ra hivatkozni. Ez legföljebb annyiban segít, hogy az adott kiadó elolvassa a kéziratot, és ne vesszen el a sok beküldött között. De mivel madarat tolláról, az sf életben ha egy kicsit is részt vesz az ember, ki se tudja kerülni, hogy ne ismerkedjen meg szerzőkkel, kiadókkal. Vannak rendezvények, sörözések, no meg a net is demokratikus.
onsai Said,
június 10, 2008 @ 3:12 pm
Hidasi, írtad feljebb, hogy van jó magánkiadásos regény. Kiváncsivá tettél, kérhetek linket?
Hackett Said,
június 10, 2008 @ 4:36 pm
Hidasi:
Ha jó a szerkesztő, akkor a szerkesztési folyamat egy hosszú és kellemes beszélgetéssé, vitává változik. A Poszthumán döntés szerkesztése közben Járdán Csabival órákat beszélgettünk a háttérről, jelenetekről, a leglényegtelenebbnek tűnő apróságoktól kezdve a globális kérdésekig. Volt, amit azonnal elfogadtam, volt, amiről meggyőzőtt, és volt, amiről én győztem meg, hogy ez úgy van jól.
Természetesen itt senki nem fog lebeszélni senkit a magánkiadásokról, Téged sem, Hidasi, viszont érdeklődve várom a javaslataidat a magyar SF vérfrissítése kapcsán. Remélem, ez a “szokásos megalapozott” megjegyzés volt, és bizonyára minden magyar SF-regényt elolvstál az utóbbi 1-2 évben.
Egyébként meg, mint olvasó, engedtessék már meg, hogy erőteljes gyanakvással és óvatossággal álljak a magánkiadású könyvekhez. A 90-es években eleget szívtam mindenféle vacak megvételével, és azt hiszem, mint olvasó, én döntöm el, hogy a magánkiadás milyen minőséget képvisel a szememben. Én személy szerint, továbbra is mint olvasó, azon az állásponton vagyok, hogy ami jó, az előbb-utóbb megtalálja az útját a normál úton történő megjelenéshez, a magánkiadású könyvek pedig nem érdekelnek. Emellett persze az is teljesen igaz, hogy nem minden írás minősíthető, ami megjelenik.
A kapcsolatokról, ismeretségről a többiek már elmondták a véleményüket, de a lehetőség a kapcsolatépítésre mindenki előtt ott áll. És attól, hogy ismersz egy kiadóvezetőt, vagy akárkit, ha nem jó az írásod, attól még nem fog megjelenni. (Kivéve, ahol mégis.)
Üdv,
Hackett
sheenard Said,
június 10, 2008 @ 5:41 pm
Hidasi: gyere el SFblogs-talira
Most is lesz egy szombaton 13 órától a kiscelli parkban 
Jót lehet vitatkozni… néha még szerkesztőkkel is 
szs Said,
június 10, 2008 @ 7:39 pm
Mint a negatív etalonná minősített Ch. írója csak annyit kérdeznék, hogy a közgyűlésről csak ennyi kép lesz? Onsai pl. nem látszik, és ezen a blogon rá vagyunk kíváncsiak.
(Amúgy szerkesztőbe, mármint olyanba, aki interaktív kapcsolatot létesített velem, csak a Paraklestosnál futottam bele, de mivel lusta vagyok, és ő meg egy nagyon profi ember, mindent ráhagytam.)
onsai Said,
június 11, 2008 @ 1:22 pm
Mivel én fényképeztem a kgy-n, ezért érthető, hogy nem vagyok a képen.
Lencsevégre kaptam többször is Bódi Ildit, de azt csakis az utókornak adhatom ki. 