Relax

Vasárnap volt a lányom elsőáldozása, és legnagyobb megdöbbenésemre az atya egy sci-fi prédikációt adott elő. Biztos sokat gyötörte az agyát rajta, hogy milyen nyelven szóljon a kis krapekokhoz, hogy azokban megmaradjon valami. Ehhez tudni kell, hogy a pap hetvenen túl van, és emészhetetlenül bölcs. (Próbált valaki egy kiló sót tenni egy liternyi levesbe? Na, ilyen érzés, mikor lelki vagy isteni fejtegetésbe kezd.)

A prédikáció úgy kezdődött, hogy volt egyszer egy csapat kisiskolás, akik nem most, hanem kétezer év múlva élnek, és minden gyereknek saját űrhajója van bicikli helyett. Történelmet, hittant nem tanulnak (figyeltem, fölcsillantak a szemek! ), mert van egy időgépük, és egyszerűen megnézik, mi történt régen. Elmennek egy vacsorára is, ahol egy férfi olyan furcsa dolgot mond, hogy egy kenyér az ő teste. Aztán másnap is meglátogatják, de látják, hogy megkínozzák, és megölik ezt az ember. Hát ki akarna a csapatába tartozni? Ugye, senki? (Na, itt már a felnőttek is feszülten figyeltek.)

Azon tűnődtem közben, hogy mennyire igaz, hogy a minden kornak más nyelvezete van. A mi korunké a sci-fi és fantasy mesék, az a csatorna, ami könnyen befogadóra talál. Szvsz kevés író fogja föl, hogy ez mekkora felelősség.

A történet közben olyasmivel folytatódott, hogy valami csapat érkezik a faluba, és a tagjai rossz dolgokat tesznek (a világ kísértése), de pár egyszerű ember is jön, aki viszont látja a helyes ösvényt, és segít a gyerekeknek (tanítványok). Mindenkinek döntenie kell.

A beszéd vége nem maradt meg teljesen, mert már megint elálmodoztam azon, hogy mi lenne, ha az oltár fölött lógó kétméteres fafeszület lezuhanna. (Két vasláncon lóg, és pont agyon csapná az atyát. Szerintem már ahhoz is nagy hit kell, hogy az ember aláálljon. Egyszerűen muszáj belőle novellát írnom, ez annyira bizarr.) De mindenki más lelkesen figyelt, azon rokonok is, akik életükben először jártak misén, pedig általában az udvarias arcok mögül mindig kicsillan a nemtetszés.

Muszáj elkapnom az atyát (amíg még él ), és kiszedni belőle, honnan jött ez az ötlet, hiszen életében egy SF, F könyvet nem vett a kezébe, még a HP könyvekről is én világosítottam föl. Majd jó alaposan megdícsérem, hátha mély nyomokat hagy benne. Hú, de jó lenne Sf stílusú prédikációt hallani, csak épp felnőtt témában. Az egyháznak dolga volna az is, hogy segítsen az embereknek elgondolkozni a hit szempontjából olyan társadalmi, etikai kérdéseken melyek már az a küszöbön toporognak.