Relax

Idán nyáron is megnyitottuk a műhely kapuit a zsenik előtt. Jelentkezni lehet egy max. 25.000 karakteres novellával nálam. Mindegy, milyen e-mail címről, a többieknek úgy is csak az írásokat továbbítom, így teljesen anoním a dolog. A teljes kiírás a http://irokor.hu -n olvasható.

Egy ideig gyötörtem az agyam, aztán feladtam, hogyan kerüljön bele finoman: csalódni fog, aki nem a fejlődés miatt jön, hanem a műhelytagság által publikációs lehetőséget remél a DV-től. Nincs a kiadóval ilyen kapcsolat, nyugodtan kopogtasson be az utcáról, ugyanannyi figyelmet kap.

Gondolkoztunk azon, hogy kifejezetten SF/F novellákat kérünk, de aztán mégis maradt a kötetlen téma. Van köztünk is mindenféle gyanús versíró figura, meg műveljük a non-fiction prózát is. (Hm, reál-próza? Hogy lehet ezt magyarul mondani?) Legföljebb kritkát kevesebben írnak rá. Én pl a haikukra nem tudok mit mondani, egyszerűen túl rövidek.

Most épp három lány van a műhelyben, és a srácok bizony nagyon szeretnének többet. Érdekes jelenség, hogy mennyivel több férfiíró van, mind profi, mind amatőr szinten. Pedig a nők sokkal jobbak a nyelvhasználatot illetően.    

Kevesen tudják, hogy az Avana közgyűlései nyilvánosak, vagyis bármilyen szemtelen érdeklődő benézhet. No, persze szavazni nem szavazhat. A következő kgy. május 31-én lesz 10 órakor a salgótajáni Civil Házban (a művház tövében a Fő téren).
Főbb napirendi pontok:

-a közhasznúsági jelentés (sok papír és az ember intelligensen néz a számokra)

- az elnökség beszámolója (hát nem 24 óra egy nap?!)

- az Új Galaxis tematikája és szerkesztősége (mi a jobb: Balfrász vagy Eve Rigel főszerkesztői programja?)

- Az Arcképcsarnok és a Hírlevél (összevonás?) 

- a HungaroCon (átlátni a tucatnyi szálat, és kiszúrni, mi maradt még ki)

- a Zsoldos-díj (új zsűritag, magánkiadások stb)

Részemről még az elavult weblapok kérdése, bár ahhoz nem kell hivatalos szavazás.

Szóval hosszú szombat lesz, bárkit szivesen lát az egyesület, akinek bírják az ülőgumói.

Vasárnap volt a lányom elsőáldozása, és legnagyobb megdöbbenésemre az atya egy sci-fi prédikációt adott elő. Biztos sokat gyötörte az agyát rajta, hogy milyen nyelven szóljon a kis krapekokhoz, hogy azokban megmaradjon valami. Ehhez tudni kell, hogy a pap hetvenen túl van, és emészhetetlenül bölcs. (Próbált valaki egy kiló sót tenni egy liternyi levesbe? Na, ilyen érzés, mikor lelki vagy isteni fejtegetésbe kezd.)

A prédikáció úgy kezdődött, hogy volt egyszer egy csapat kisiskolás, akik nem most, hanem kétezer év múlva élnek, és minden gyereknek saját űrhajója van bicikli helyett. Történelmet, hittant nem tanulnak (figyeltem, fölcsillantak a szemek! ), mert van egy időgépük, és egyszerűen megnézik, mi történt régen. Elmennek egy vacsorára is, ahol egy férfi olyan furcsa dolgot mond, hogy egy kenyér az ő teste. Aztán másnap is meglátogatják, de látják, hogy megkínozzák, és megölik ezt az ember. Hát ki akarna a csapatába tartozni? Ugye, senki? (Na, itt már a felnőttek is feszülten figyeltek.)

Azon tűnődtem közben, hogy mennyire igaz, hogy a minden kornak más nyelvezete van. A mi korunké a sci-fi és fantasy mesék, az a csatorna, ami könnyen befogadóra talál. Szvsz kevés író fogja föl, hogy ez mekkora felelősség.

A történet közben olyasmivel folytatódott, hogy valami csapat érkezik a faluba, és a tagjai rossz dolgokat tesznek (a világ kísértése), de pár egyszerű ember is jön, aki viszont látja a helyes ösvényt, és segít a gyerekeknek (tanítványok). Mindenkinek döntenie kell.

A beszéd vége nem maradt meg teljesen, mert már megint elálmodoztam azon, hogy mi lenne, ha az oltár fölött lógó kétméteres fafeszület lezuhanna. (Két vasláncon lóg, és pont agyon csapná az atyát. Szerintem már ahhoz is nagy hit kell, hogy az ember aláálljon. Egyszerűen muszáj belőle novellát írnom, ez annyira bizarr.) De mindenki más lelkesen figyelt, azon rokonok is, akik életükben először jártak misén, pedig általában az udvarias arcok mögül mindig kicsillan a nemtetszés.

Muszáj elkapnom az atyát (amíg még él ), és kiszedni belőle, honnan jött ez az ötlet, hiszen életében egy SF, F könyvet nem vett a kezébe, még a HP könyvekről is én világosítottam föl. Majd jó alaposan megdícsérem, hátha mély nyomokat hagy benne. Hú, de jó lenne Sf stílusú prédikációt hallani, csak épp felnőtt témában. Az egyháznak dolga volna az is, hogy segítsen az embereknek elgondolkozni a hit szempontjából olyan társadalmi, etikai kérdéseken melyek már az a küszöbön toporognak.   

No, gondoltam nyitok egy postot a májusi Galaktikában megjelent novellámnak, sokkal kényelmesebb egyből értesülni róla, ha szídják…

Trethon Juditot nem ismertem, de a halála elgondolkoztatott. Főleg a hirtelensége. Vannak emberek, akik annyira kulcsfigurák, hogy a haláluk nem csak baráti hiányt hagy, hanem a munkásságuk annyira fontos, hogy beláthatatlan űr keletkezik. Ha abban a kocsiban pl Bódi Ildi ült volna, szétesne az Avana. De ugyanezt el lehet mondani pár weboldalról is. Nem becsüljük, nem is fogjuk fel a másik munkáját, tetteit, amíg a hiánya rá nem ébreszt az űrre.