Relax

Ma megejtettük a baba-mama kör második alkalmát. Örülök, hogy beindul, a csecsemőgyilkosság nagy sokk volt a községnek. A helyi gyerekorvos is csinál egy kört, némi egészségügyi felvilágosítással fűszerezve, így a mienk valószínűleg lelki sík felé fog elmozdulni. Ma minden anyukát meséltettem ki ő, mi ő. Eddig is gyanítottam, hogy a beköltözők mennyire magányosak. Idejönnek Pestről, legtöbbször apró gyerekkel, a férj egész nap távol, se rokon, se ismerős… de azért a személyes beszámolók meghökkentettek.

Fura volt az is, hogy zártnak és távolságtartónak érezték a helyieket. Nekem ellenkező tapasztalatom van, bár talán azért, mert könnyen mosolygok vagy köszönök rá másra. Még az Undok Alkoholista Tata is visszaköszön, pedig az utcából senkinek sem szokott. Bár, jobban belegondolva, három évig jónapotoztam nagy vidáman. Mindegy.

Az anyucik prevenciója elindult. Minél kevésbé depressziósak, annál harmonikusabb a családi élet, annál szivesebben van otthon a férj, és annál kevesebb válás és egyéb balhé lesz. Mivel a plébánia közösségi termében vagyunk, és akik eljöttek, azok katolikusok, vagy reformátusok, úgy tűnik valami lelki vezetés lesz a dologból. Nagyon úgy áll, hogy tőlem várnák, ami meglepetésként ért. Persze én vagyok a hülye, gondolhattam volna rá, hogy nem csak a magány, hanem egyfajta lelki éhség is kialakul. Kicsit kísértésbe estem, hogy felvállaljam, hiszen az adottságom megvan hozzá, de azért ez mégis a vak vezet világtalant esete lenne. Hm, úgy tűnik, öregszem, már nem hiszem tévedhetetlennek magam. Inkább keresek egy megfelelőbb embert.

Hogy mi ebben a Sf? Semmi. Csak őket hallgatva rájöttem, hogy én - aki ugyanígy beköltöző anyuka voltam -, saját prevencióm miatt kezdtem anno blogolni.