Önző holtak
Nem érem föl ésszel ezt a pesti szórás temetkezési divatot. Eddig azt hittem, hogy akinek nincs hozzátartozója vagy nagyon szegény a család, ott az önkormi támogatja a legolcsóbb temetésfajtát, és azért van ez a mód. Pedig nem, rengetegen választják ezt, olyannyira, hogy a két-három hónappal később tudnak adni temetési időpontot. Mellesleg nem sokkal olcsóbb, mint pl egy urnás, szóval ez sem érv.
Igazából aki meghalt, annak oly mindegy, ez főleg az élőnek számít. Annyira rohanó világban élünk, az értékek szertefoszlanak, kell nem csak lelkileg, de az anyagi világban is egy pont, ahol megállhatunk, emlékezhetünk. Főleg, ha hirtelen a haláleset.
Most vonatkoztassunk el az esetleges vallási oldalról. A régi időkben az élet minden nagyobb eseményét valamiféle konkrétcselekedet kísérte. Keresztelő (ma már alig), esküvő (ma már együttélés), vagy a felnőtté válást valami konkrét változás. Ez utóbbi még halványan, de megvan pl érettségi, jogsi, szavazójog. A külső cselekedet pszichésen megkönnyíti az egyénnek, hogy egy-egy korszakot helyére tegyen, de ez a szórásos dolog már a temetés lényegét is elveszi.
Most kezd meghalni az a generáció, akik a másod világháború alatt született. Mennyi özvegy rángathatta ki a gyereket a temetőbe, akár évekig… értem, hogy van, aki ezért gyűlöli a sírokat. A helyzet amúgy romlani fog, utána az a generáció ballag a sírba, akik a szocializmusban nőttek föl. Az egyik eszme kisöpörte a másikat, de annak a hiteltelenségét bizony megélték. Szóval sem stabil elvi, sem stabil érzelmi hátterük nincs. (Mennyi válás… ) Ők már meg se értik, mire jó egy sír, csak a külsőséget látják. És nem hiszik, hogy az unokák törődni fognak a hellyel, tulajdonképpen már nem hisznek semmiben, és még önzetlennek is tartják magukat, hogy ilyen fajta temetést akarnak, pedig a legfontosabbat veszik el, a segítséget, hogy a gyász apránként feloldódjon.
MailMan Said,
március 31, 2008 @ 10:06 pm
És vajon hogy végzi majd a mi generációnk…?
onsai Said,
március 31, 2008 @ 11:41 pm
Újrahasznosítva… (csak kérdezd Bellamariát
)
Chelloveck Said,
április 1, 2008 @ 11:08 pm
Most akkor le leszek baszva, de én simán szét fogom szóratni magamat. A legjobb lenne valami romantikus módon, például ki az űrbe, mint Roddenberry, de erre nem nagyon lesz esélyem, úgyhogy felőlem szórhatják a ház sarkába vagy a szemétdombra is. Utálom a temetőket, és nem vagyok hajlandó annak kitenni magamat, hogy a leszármazottaim fogcsikorgatva, magukban szitkozódva járjanak ki kötelességből a síromhoz. Nem akarok nekik semmiféle pluszprogramot szervezni a halálommal. Tartsák meg a könyveimet és a lemezeimet, megtarthatnak egy-két fényképet is, de például ne tartogassanak ezeréves határidőnaplókat, foszladozó rongydarabokat meg minden szirszart, amit felhalmoztam, csak azért, mert “emlék”. Nekem például a tököm tele van a lakásban tornyosuló emlékekkel, eg kurva tűt nem lehet már leejteni tőlük. Ha utálták a pofámat, ne csak amiatt emlékezzenek rám, mert ott egy sír, amin muszáj cserélgetni a virágokat. Ha szerettek, úgyis megőriznek az emlékezetükben akkor is, ha hamu sem marad belőlem. Engem szórjanak csak szét a francba.
Zaphira Said,
április 2, 2008 @ 6:33 am
Egyetértek…
Zaphira Said,
április 2, 2008 @ 6:36 am
Bár én lehet, h ahhoz tartom majd magam, hogy egy kicsit ide, egy kicsit oda… Milyen morbid is lenne
onsai Said,
április 2, 2008 @ 12:24 pm
Zaphire, a Dunába is lehet, van egy kijelölt szakasz erre.
Chelloveck, lám te is önző vagy. Ha a gyerek sírba akar tetetni, és te csakazértisszemétdombraszóratodmagad, szerinted az jó lesz neki? Neked már mindegy, miért ne csinálja az a szegény kölyök, ami jó neki.
Nem a kacathalmozásról van szó, én is kivágtam a férjem babakori ruháit, nehogy már múzeumba éljek. Itt a döntés a lényeg, vagyis annak hiánya. Csinálja az utód, ahogy akarja, miért kell a sírból kinyúlni és tökön ragadni őt?
Na, mindegy, nem rád vagyok mérges. Most szórattuk az apósom hamvait és élőben látom ezt a helyzetet.
bellamaria Said,
április 2, 2008 @ 2:39 pm
(majd felszólalok a témában, de a derékfájás a torkomra forrasztotta az össz mondanivalót)
Ajánlott olvasmányként addig is tessék elolvasni Csáth Géza : Apa és fiú c. noviját a “Mesék amelyek rosszul végződnek” ciklusból.
Én pedig mászok vissza az ágyba agonizálni.
Jud Said,
április 2, 2008 @ 2:55 pm
onsai: nem is tudom, könnyen lehet, hogy van olyan leszármazó, hozzátartozó, akit éppen az nyugtat meg, hogy eleget tett az elhunyt kérésének, miszerint szórják szét a hamvait.
ahhoz, hogy valakire emlékezzenek, nem feltétlenül van szükség sírra.
enahma Said,
április 2, 2008 @ 5:51 pm
Mint félig “szakértő” hadd szóljak közbe (eddig kb. 100-120 temetéssel a hátam mögött). Onsainak tökéletesen igaza van: azoknál a családoknál sokkal jobban megy az elgyászolás, ahol a testet tették a sírba, sőt, a ravatalozónál lehetőségük volt még egyszer megnézni, aztán látták, ahogy földbe teszik, és rászórják a földet. Ezek segítenek elhinni, hogy tényleg meghalt, és egyfajta lezárást is adnak. Arról nem is szólva, hogy ahogy öregszik az ember egyre inkább szükségét érzi annak, hogy legyenek konkrét helyek, ahol megállhat emlékezni.
adeptus Said,
április 2, 2008 @ 7:44 pm
Engem az szokott kiakasztani, amikor elfogadható egészségi állapotú ötvenesek legyártatják a saját sírukat, épp csak a halálozási évet nem vésetik bele, halottak napján még gyertyát is gyújtanak rajta (kiért?) meg virágot visznek rá.
onsai Said,
április 2, 2008 @ 9:11 pm
Köszönöm, Enahma, végre valaki! Bele se gondoltam, hogy neked mekkora “rutinod” lehet már… Mostanság mindenben a lezárás hiányát érzem. Ilyenek az élettársi kapcsolatok is, de a 25-27 ifjak otthonlakása is.
Adeptus, lassan én is így járok… most, hogy meghalt az apósom, az anyósom és a mostani férje is bejelentette, hogy szórást szeretne. Apám már évekkel ezelőtt közölte (ő nem csoda, volt sírásó és hamvasztó is…), már csak az anyám az egyetlen kérdéses. Egy kicsit kibuktam rajtuk.
Jud, én is eleget fogok tenni. Érdekes, hogy az egyik fő érv mindig az, hogy ez így nekünk, utódoknak könnyebb. De gyakorlatilag a két utcára lévő temető helyett egy órát fogok utazni egy szökőkúthoz, ahová még virágot se tudok letenni.
Mindenesetre új értelmet nyert az “eggyek vagytok” kifejezés.
esőjáró Said,
április 5, 2008 @ 6:01 pm
Nem tudom, engem kiborítanak a temetők. Nem a halottaimat látom, hanem azokat, akik üzletet csinálnak a halálból. El kell temetni, ez eddig rendben van, közegészségügy hajrá. De minek a sírkő, minek a mécses, minek a virág? Az apámnál egyszer voltam, amikor ürügy kellett, hogy miért nem vagyok otthon Karácsonykor. Többet nem megyek. Az a kő nekem nem az apám, a virágárusok meg élősködjenek máson. Viszont ültettünk az öreg emlékére egy fát, ami kihajt minden tavasszal. A páromat is arra kértem, hogy szórasson szét, és ültessen fát. Megígérte.