Potter
Hát megjött a Harry Potter, mivel gyorsabban olvasok, mint a gyerek (vicces is lenne, ha nem) már végeztem vele. Hát… szar volt. Fölösleges volt darkosítani. Pont azt szerettem benne , hogy egy kedves, bájos kamaszkönyv. Harry jellemfejlődése logikus, jól is van ábrázolva, de könyörgöm, a gyerek érzelmileg azonosul vele. Egy fásult, kétségbeesetten sodródó fiúval, akinek ellopták a gyerekkorát, aki már a csodált mesterből is kiábrándul és csak arra vár, hogy vége legyen ennek az egésznek.
Aztán ott van pár apró mozzanat. Csak én érzem úgy, hogy Dumbledore homokosságára célozgatnak? Pitonból is ki lehetett volna hozni valami lélekemelő dolgot; aztán az a megnyúzott, nyüszító csecsemőféle a szék alatt… hát nekem bölcselkedhetett közben D., bizony rohadtul nem érdekelt. Na meg D. öccse se áll össze jellemileg, de ezen már csak legyintettem.
Gondoltam, eldugom a gyerek elől a könyvet, aztán mégse tettem, mert úgy is megtalálná, kölcsönkérné, élelmes az istenadta. Valamit ő is érezhet, mert ma, ahogy hazajött a suliból ránézett a kötetre, aztán inkább előhúzta a Winnetou-t.
succubus Said,
február 13, 2008 @ 11:39 pm
Egyik tapasztaltabb és olvasottabb ismerősöm is hasonló kritikát fogalmazott meg a Haryy Potter sorozat utolsó köteteiről. Az oktalan és felesleges sötét stílus mellett felhoznám még talán azt, hogy Potternek és közvetlen környezetének nincsen jelleme az elejétől kezdve: vannak és aztán valahogy, valamiért együtt is maradnak. Rémálomnak tartottam, hogy milyen beltenyészet lett a végén a bandából. Nyílván azért kellett ez, mert más nevek nem is igen hangoztak el a kötetekben mint a főbb karaktereké vagy legalábbis nem lett úgy az arcunkba nyomva.
A Winnetou jó.
Gladia Said,
február 14, 2008 @ 8:40 am
Hello!
Úgy örülök, hogy nem vagyok egyedül a véleményemmel!
Még csak angolul olvastam, most kínlódok a magyarral, állandóan elalszom rajta , na.
Annyi lehetőség lett volna érdekesen, izgalmasan, sőt akár még katartikusan is lezárni ezt a történetet, de így?! Succubus jól mondja ezt a beltenyészet dolgot.
Onsai jól vetted a Dumbledore nemi identitására vonatkozó célozgatást, Rowling ezt később meg is erősítette. Semmi bajom a melegekkel, csak minek ez ide? Divatból? Ha legalább korábban valamivel felvezette volna ezt, de most is csak megmaradt a célozgatás szintjén, majd egy író-olvasó találkozón meg jól odamondta. Ez ma olyan trendi… nem vagyok biztos abban, hogy egy amúgy is bizonytalan világban, egy bizonytalan ifjúságnak erre van szüksége.
És a világ jelentős része, szokás szerint ájult a gyönyörtől… és nekem talán ez a legszomorúbb!
onsai Said,
február 14, 2008 @ 10:18 pm
Szóval “a nagy tanító” buzi? Rowling nem kap tőlem szülinapi levlapot, az már tuti.
A jellemek hiánya annyira nem zavart, amíg meseként kezeltem. Viszont ez a kötet már nem mese.
Kadmon Said,
február 17, 2008 @ 4:36 pm
A HP koncepciója valami olyasmire épített, hogy amikor 12-14 évesen elolvassa a gyerek az első kötetet, ahogy évente jönnek ki az újabb részek, úgy lesz egyre idősebb, és így “érettebb”, darkosabb történetekre vágyik.
Amivel nem biztos, hogy számoltak, hogy sokan csak 1-2 éve kezdték el olvasni, sokan fiatalok, és akiknek 12 évesen bejön az első rész, annak 14 évesen nem biztos, hogy fekszik az utolsó.
Szerintem valahol a 4. kötet környékén siklott ki az egész, jobb lett volna az eredeti stílusban folytatni, és nem mészárolgatni a főszereplőket.
A Dumbledore-os melegség meg arra jó volt, hogy sok fan-oldalon már számtalan ilyen jellegű fan-fiction jelent meg, amiben részletesen felvezetik a témát. (Az egyik DM-hez csatlakozni akaró lány is írt ilyesmiket.)
Amúgy Rowling utálja a világot, meg nem érdeklik a rajongók sem, úgyhogy nyugodtan szivathatja őket ilyesmikkel, akkor is dől a lé.
esőjáró Said,
február 18, 2008 @ 4:04 pm
Szerintem meg egyszerűen trendi lett fikázni a Harry Pottert, ahogy trendi lett fikázni a Gyűrűk Urát is. Annak ellenére ez a véleményem, hogy az utolsó rész nagyon nem tetszett, kétszer olvastam el az angolt, hogy hátha bennem van a hiba, de az sem használt. A magyar fordítás fantasztikus, sokat segített abban, hogy az itthoni verzióval is megküzdjek.
Harrynek hét részen keresztül az a hibája, hogy elragadják az indulatai, elhamarkodottan ítélkezik, és egyáltalán nem hajlandó hallgatni a józan paraszti észt képviselő Hermione észrevételeire. Ez egyáltalán nem a hetedik rész jellegzetessége.
onsai Said,
február 18, 2008 @ 5:40 pm
Nem tudom, mi a trendi. Én szeretem őket, pont ezért zavar az utolsó kötet.
succubus Said,
február 18, 2008 @ 9:11 pm
Annak a “fikázásnak” egy része jogos kritika, mégha nem is a köteteket önmagukban, hanem az újkori hisztériát méltatják.
Legalábbis az én korosztályom az olyan férfiakat és fiatal embereket akik nőies lényeknek képzelik magukat még meg tudta különböztetni az embertől…
Gladia Said,
február 18, 2008 @ 9:39 pm
Hello!
A HP abszolút megosztja a világot azokra akik szeretik, meg azokra, akik soha nem fogják a kezükbe venni. Általában ez utóbbiak szoktak “fikázni”. Az igazán ritkán fordul elő, hogy a rajongói tábor tegye ezt! Most sem nagyon megy ez… A Lumos című oldalon az olvasói közösség 2%-át adjuk. De, ami nem tetszik, az nem tetszik. Ettől még a többi kötetet, ugyan nem egyformán, de szeretni fogom.
Ez most akkor is csalódás, valahogy felőrölte a sztorit, többek között, pont a trendiség, és meg merem kockáztatni, hogy az alázat hiánya.
esőjáró Said,
február 20, 2008 @ 12:17 am
“Legalábbis az én korosztályom az olyan férfiakat és fiatal embereket akik nőies lényeknek képzelik magukat még meg tudta különböztetni az embertől…”
Ezt nem értem. Kifejtenéd?
esőjáró Said,
február 20, 2008 @ 12:25 am
Egyébként ezt a jellemfejlődés dolgot egyáltalán nem értem. Itt vannak irkáló emberek, elmagyarázhatnák. Miért kell egy könyvbe jellemfejlődés? Hány olyan embert ismertek, akinek élete során fejlődik a jelleme? Vagy a hősök azért hősök, mert igenis szembenéznek a saját hibáikkal és képesek megváltozni? Valahogy nekem az az érzésem, hogy az emberek semmiből nem tanulnak, hogy inkább a kezüket vágatják le, de akkor sem hajlandóak elgondolkozni a lehetőségen, hogy esetleg ők szúrják el a saját életüket, vagy ha felismerik a probléma okát, akkor sem tudnak / mernek rajta változtatni.
succubus Said,
február 20, 2008 @ 12:32 am
Egy regényben nem kell, hogy a karektereknek fejlődjön a jelleme, de itt egy többkötetes regényciklusról beszélünk, ami egy olyan fiúról és szűk baráti köréről szól akik az élet legjellemformálóbb időszakát élik meg együtt úgy, hogy körülöttük világformáló eseményektől, egészen közeli ismerősök haláláig minden megtörténik.
Azonban Harry és pajtásai jelleme nem hogy nem fejlődik, nincsen nekik olyan hét, egyre növekvő oldalszámú regényben.
esőjáró Said,
február 20, 2008 @ 11:23 am
“Azonban Harry és pajtásai jelleme nem hogy nem fejlődik, nincsen nekik olyan hét, egyre növekvő oldalszámú regényben.”
Hmmm… esetleg írnál egy korrekt jellemdefiníciót?
succubus Said,
február 20, 2008 @ 2:37 pm
“Az emberi jellemről
A legérdekesebb tünemény, mellyel az emberi életben találkozhatunk, az emberi jellem. Semmi nem olyan érdekes, meglepő, kiszámíthatatlan, mint a folyamat, melynek során egy ember elárulja jellembeli sajátságait. Bármit mutat is a világ: tájakat és természeti csodákat, a földi flóra és fauna beláthatatlan változatait, semmi nem olyan sajátos, mint egy-egy ember jelleme. Mikor érdeklődésünk eljut a világ dolgainak szemlélése közben az emberi jellem ismeretéhez, egyszerre úgy érezzük, ez volt igazi feladatunk az életben. Minden más, amit megismertünk, csak ismereteinket gazdagította. De lelkünk csak a jellemek ismeretétől lesz gazdagabb. Mert ez a legközvetlenebb emberi tapasztalás, igen a jellem maga az ember.
S mert a jellem maga az ember, hasztalan iparkodunk eltitkolni azt: jellemét éppen olyan kevéssé rejtegetheti az ember, mint ahogy testi lényét nem tudja elrejteni semmiféle ködsapka. Ideig-óráig viselhetünk az életben álszakállt és álruhákat, de egy pillanatban lehull rólunk minden jelmez és megmutatkozik a valóság. Egy mozdulat, egy szó, egy cselekedet végül is elárulja igazi jellemünket: az álarcosbál csak alkalmi lehet. S a találkozás egy jellem valódi sajátságaival a legnagyobb emberi élmény, melyben részünk lehet.
- Márai Sándor -”
Nálam sokkal okosabb emberek megtették már.
onsai Said,
február 20, 2008 @ 6:23 pm
Succubus, azt hiszem, Esőjáró valami gyakorlatibb megfogalmazásra gondolt.
Ezt a nőies lények kontra ember dolgot én se értem.
Esőjáró, szerintem is csak Harrynek és Pitonnak van kidolgozott karaktere, de mivel ez egy gyerektörténet, én nem rovom föl. A hétfejű sárkány politikai meggyőződésére sem vagyok kiváncsi.
A lektűr általában azért az, mert a cselekményre koncentrál, de a szereplőt nem formálják a történtek (meg esetleg ócska nyelvileg, de ez most mellékvágány). A sima változásnál szvsz egy szinttel feljebb áll mikor lelki értelemben fejlődik a figura.
Szerintem az életben is van fejlődés. Marha nehéz és lassú, de van.