Esőjáró, szerintem is csak Harrynek és Pitonnak van kidolgozott karaktere, de mivel ez egy gyerektörténet, én nem rovom föl. A hétfejű sárkány politikai meggyőződésére sem vagyok kiváncsi.

A lektűr általában azért az, mert a cselekményre koncentrál, de a szereplőt nem formálják a történtek (meg esetleg ócska nyelvileg, de ez most mellékvágány). A sima változásnál szvsz egy szinttel feljebb áll mikor lelki értelemben fejlődik a figura.

Szerintem az életben is van fejlődés. Marha nehéz és lassú, de van.

A legérdekesebb tünemény, mellyel az emberi életben találkozhatunk, az emberi jellem. Semmi nem olyan érdekes, meglepő, kiszámíthatatlan, mint a folyamat, melynek során egy ember elárulja jellembeli sajátságait. Bármit mutat is a világ: tájakat és természeti csodákat, a földi flóra és fauna beláthatatlan változatait, semmi nem olyan sajátos, mint egy-egy ember jelleme. Mikor érdeklődésünk eljut a világ dolgainak szemlélése közben az emberi jellem ismeretéhez, egyszerre úgy érezzük, ez volt igazi feladatunk az életben. Minden más, amit megismertünk, csak ismereteinket gazdagította. De lelkünk csak a jellemek ismeretétől lesz gazdagabb. Mert ez a legközvetlenebb emberi tapasztalás, igen a jellem maga az ember.

S mert a jellem maga az ember, hasztalan iparkodunk eltitkolni azt: jellemét éppen olyan kevéssé rejtegetheti az ember, mint ahogy testi lényét nem tudja elrejteni semmiféle ködsapka. Ideig-óráig viselhetünk az életben álszakállt és álruhákat, de egy pillanatban lehull rólunk minden jelmez és megmutatkozik a valóság. Egy mozdulat, egy szó, egy cselekedet végül is elárulja igazi jellemünket: az álarcosbál csak alkalmi lehet. S a találkozás egy jellem valódi sajátságaival a legnagyobb emberi élmény, melyben részünk lehet.

- Márai Sándor -”

Nálam sokkal okosabb emberek megtették már.

Hmmm… esetleg írnál egy korrekt jellemdefiníciót?

Ezt nem értem. Kifejtenéd?

A HP abszolút megosztja a világot azokra akik szeretik, meg azokra, akik soha nem fogják a kezükbe venni. Általában ez utóbbiak szoktak “fikázni”. Az igazán ritkán fordul elő, hogy a rajongói tábor tegye ezt! Most sem nagyon megy ez… A Lumos című oldalon az olvasói közösség 2%-át adjuk. De, ami nem tetszik, az nem tetszik. Ettől még a többi kötetet, ugyan nem egyformán, de szeretni fogom.

Ez most akkor is csalódás, valahogy felőrölte a sztorit, többek között, pont a trendiség, és meg merem kockáztatni, hogy az alázat hiánya.

Harrynek hét részen keresztül az a hibája, hogy elragadják az indulatai, elhamarkodottan ítélkezik, és egyáltalán nem hajlandó hallgatni a józan paraszti észt képviselő Hermione észrevételeire. Ez egyáltalán nem a hetedik rész jellegzetessége.