Vénülés
Egy ideje engem is foglalkoztat az írói fejődés kérdése, csak kissé másként. Írom át a Donos kéziratot, csak egy szereplőt raktam más helyszínre, de az egész borult. Teljesen másképp írok, mint pár éve. Nem a nyelvi vagy írástechnikai fejlődésről beszélek (bár az is feltűnő), hanem a hangulatról, ami sugárzik belőle. Egyszerűen elütnek egymástól a jelenetek, valamikor megkopott belőlem az a napfényes lelkület, amit érzek a régi sorokon. Szerintem az ember nem csak fejlődik, hanem vénül is, már más fontos két karakter ütközésében, vagy a világ kapcsán… ennyi.
Pampalini Said,
február 6, 2008 @ 11:10 pm
Nem vénülés ez, hanem érés…
Mint egy jó bor…
elkezdtél erjedni…
succubus Said,
február 7, 2008 @ 12:58 am
Inkább csak dárkulsz, de ez a korunk betegsége és nem a tiéd.
A világgal való kapcsolatod is változik ahogyan más és más szerepkörökben találod magadat az életben, a családodban és az írásban is.
Kitartást, vannak írók akiknek visszamenőleg is aranynak titulálták minden írásukát miután felfedezte őket a közönség.
sheenard Said,
február 7, 2008 @ 1:00 am
A jó bor nem erjed
Egyébként egyetértek: az élményanyag megváltoztat…
Pampalini Said,
február 7, 2008 @ 9:18 am
affene.. must lebuktam…
Hackett Said,
február 7, 2008 @ 11:19 am
Succubus:
Már szs blogján is olvastam, hogyan vélekedsz erről a kérdésről. Szerintem azonban tévutas a feltételezésed, hogy egy író az első könyve után sohasem fejlődik, és nem válik érettebb alkotóvá. Általánosságban elképzelhető, hogy igazad van, mert utánagondolva valóban nem sok ellenpéldát tudnék mondani, (sőt keveset, és ez érdekes), de azért tudok. Viszont sokan valóban nem mernek vagy nem is akarnak kilépni a sikeresnek vélt eszköztár és témák útvesztőjéből. Van, aki pedig valóban teljes fegyverzetben áll az olvasók elé, de ez is ritka.
Ez írótól függ, de az általánosítás mindig hamis összképhez vezet.
(Én pl. örülnék, ha csak egyetlen könyvem jelent volna meg eddig: a legutolsó, de hát ez van, az előző regényeim is én voltam, még akkor is, ha jobb lett volna, ha korai írásaimat a fiók mélyére süllyesztem .:-))
succubus Said,
február 7, 2008 @ 11:36 am
Bár Off lenne az onsai által felvetett témához képest kíváncsian várom milyen ellenpéldát, ellenpéldákat tudsz hozni.
sezlony Said,
február 7, 2008 @ 12:09 pm
Off: William Gibson szerintem fejlődött a pályája során. A Neurománc nagyot robbantott, de meglehetősen egyszerű, lineáris történetvezetéssel bírt, amiért kritikák is érték a szerzőt. A Mona Lisa Overdrive vagy a Számláló nullára részben ezen kritikák hatására vált több szálon futó, kidolgozottabb cselekményűvé.
Ez fejlődés.
succubus Said,
február 7, 2008 @ 12:59 pm
OFF:Tekintet nélkül arra, hogy a fentiek közül rám így is a Neurománc tette a legnagyobb hatást nem tudom kizárni azt a lehetőséget, hogy a későbbi Mona Lisa Overdrive és a Számláló nullára tervei már régen megfogantak a mester elméjében mire a kritikát elérték volna az agykérgét. Sajnos úgy éreztem, hogy nem tudta “emelni a tétet” a későbbi műveiben.
Nem vagyok biztos abban, hogy a többszálon futó cselekmény lenne a fejlődés egyértelmű jele (ld. Desperadó és Volt egyszer egy Mexikó filmek esetét). Az azonban biztos, hogyha a Mona Lisa vagy a számláló előbb kerül elolvasásra nálam akkor nem olvasom el a Neuromácot. De ez már inkább ízlés kérdése.
sezlony Said,
február 7, 2008 @ 1:27 pm
Igen, erre gondoltam szs blogjában, hogy maga az írói fejlődés megállapítása is szubjektív. Kérlek írd le, hogy a számodra mit jelent az írói fejlődés!
Nem kétlem, hogy a Sprawl trilógia későbbi részei is megfoganhattak már az író fejében, de tekintve, hogy egy interjúban Gibson maga is elismerte, hogy a Szárnyas fejvadász megnézése után újraépítette az akkor még csak íródó Neurománcot, még azt is elhinném, hogy a kritikáknak nagyobb részük is volt a dramaturgiai változtatásban. Ne feledjük, hogy a Count Zero két évvel követte a Neuromancert. Ennyi időbe bőven belefér a visszajelzések értékelése is.
Nem állítottam hogy nem lehet ellenpéldákat felhozni a lineáris sztorik mellett (pláne filmiparból, ami egyértelműen más dramaturgiát követel?)
Azt állítottam, hogy Gibsonnál az említett két regényt vizsgálva összetettebb képet mutat a Számláló nullára. Írástechnikailag nagyobb feladat több szálon végigvinni a történetet, mint egyetlenen, ez könnyen belátható.
(Természetesen ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy ha az eszébe jut, még nem is tudta volna így megírni a Neurománcot. Lehet, hogy az írói eszközök már a rendelkezésére álltak, de ezt nem tudhatjuk meg, mert nem használta fel őket. Felmerül a kérdés, hogy miért, ugye.)
Hackett Said,
február 7, 2008 @ 1:32 pm
succubus:
Akkor folytatva az offot:
Pl. Philip K. Dick. Persze ebből egyelőre idehaza semmi nem látszik, mert az Agave kerüli az 50-es évekbeli korai munkáit. Egyértelműen a 60-as, 70-es években teljesedett ki az Ember a fellegvárbannal, az Ubikkal, Valisszal, a Halál útvesztőjével, az Álmodnak-e az androidokkal, a Csordulj könnyem, mondta a rendőrrel és a többivel. (Vajon mi lett volna, ha a Zap Gunt olvasod el elsőként Dicktől pl., ami ráadásul 60-as évekbeli, de egy bűnrossz regény?)
Gibson pedig szerintem egyre komolyabb regényeket ír.
Vagy ott van Frank Herbert dűne ciklusa: oké, a Dűne elég populáris volt, hogy a legjobbnak mondják sokan a sorozatból, de a kései Dűnék szerintem minden tekintetben sokkal jobbak, mind filozófiailag, gondolatiság, mind karakteralkotás szempontjából, mind írástechnikailag.
Most hirtelen ennyi jutott eszembe.
Egyébként ha belegondolsz, szerintem majdnem minden SF-írónál tudsz Te is olyan regényt olvasni, ami után nem biztos, hogy másik regényét is kézbe vennéd, ha az lett volna az első, amit elolvasol tőle, és nem tudod, hogy világhírű.
Asimovtól pl. a Csillagok, akár a por és az Űr áramlatai. Én pl. Clarke-tól a Birodalmi Földet és az Idő szemét a mai napig képtelen vagyok végigolvasni.
succubus Said,
február 7, 2008 @ 1:53 pm
Off we are:Olyan írói fejlődésre kérsz tőlem példát ami szerintem nem is létezik publikált íróknál? Vagy hogy mi is az az írói fejlődés? Könyveket lehetne megtölteni ezzel. Na, akkor megpróbálkozom nem filmes példával (amire egyébként El Mariachit és Desperádót mondtam volna).
Van egy ország, ebben az országban van egy szubkultúra és ebben a szubkultúrában van egy író…Gáspár András, aki első publikálása nyomán megkapta a neves Galaktika díjat. Ennek az írónak megjelent egy novelláskötete amit senki sem vett észre (Maszkok-Ninive). Ebben a kötetben minden korábban ki nem adott sci-fi novellája benne van. Variációk a későbbi Kiálts Farkasra éppúgy, mint a Galaktikába végül be nem került írásai amiket még Kuczka Péter szerkesztett. A kötet egy őrülten tehetséges író korai műveit tárja elénk amelyekből szerintem még hiányzik az az írói látsámód ami megkülönbözteti a publikált írót, az amatőr írótól.
Ennél okosabbat nem tudok írni ehhez.
sezlony Said,
február 7, 2008 @ 2:19 pm
Off: köszönöm, így már jobban értelek.
A Ninivét én is szeretem.
Én vagyok a hülye, vagy aki mondja? » Blog Archive » Mán mögen levelek Said,
február 7, 2008 @ 8:35 pm
[…] Remélem sorajim lyó egésségben tanának mindenkit. Nemrég olvastam a Göre Gábort, ez még a kisregény hatásának utórezgései. Ezt a regényt Gárdonyi Géza irta, ezzel vált hiressé. Utánna kénytelen volt megtagadni, mert azzal vádolták, hogy kigúnyolja benne a magyar parasztot. Tipikus magyar kuriózum, előbb szétröhögik az agyukat, utánna elkezdenek fanyalogni, meg fikázni. Ez legalább nem újkeletű dolog, vigasztalódom. Utánna megirta Gárdonyi az Egri csillagokat, a Láthatatlan embert, stb… mintha egész más ember irta volna, nem? Fejlődött, vagy megért, mint a jó bor? Hm. Ma épp erről folyt az eszmecsergés onsai blogjában […]
onsai Said,
február 7, 2008 @ 10:39 pm
Szvsz az adott olvasóréteg is befolyásolja az írót. Pl a 80-as években másfajta sf, f könyvek voltak kelendők, mint idén. Nem úgy értem, hogy az író “eladta a lelkét”, hanem úgy, hogy egy témát többféle módon meg lehet írni, és ösztönös a hasonulás a korszellemhez.
sheenard Said,
február 8, 2008 @ 9:29 am
Hát, a korszellemhez nem nehéz - lévén, hogy benne élünk…
onsai Said,
február 8, 2008 @ 2:45 pm
csakhogy a korszellem bizony mostanság sűrűn változik…