Magánszivatás… izé… kiadás
Mostanság egyre több ismerősömnek a magánkiadás a mániája. (El is küldöm őket Sanawad blogjára :)) Hívtak már engem is szépirodalmi antológiába, de nemet mondtam. Fura, hogy a fontos kérdés mindenkinek a kiadás költsége, a terjesztés stb, pedig ez mind-mind szervezési ügy, és mint ilyen megoldható. Engem sokkal jobban izgat, vajon jó-e a kézirat? Mert ha igen, akkor igenis el kell tudnia adni önmagát. Ha nem jó, akkor meg minek kiadni? Örüljön az ember otthon neki vagy adjon pár példányt a barátainak.
Bármily furcsa, a kiadók abból élnek, hogy könyvet vesznek tőlük. Érdekük, hogy ha kapnak egy jó kéziratot, az megjelenjen. Vagyis, amit visszautasítanak az vagy szar vagy nem a profiluk. Ennyi. Hogy miért van ennyi rossz könyv a piacon? Hja kérem, lehet, még ezek voltak a beérkező legjobbak… 
Persze, kapcsolati tőke, meg bla…bla… a szar díszcsomagolásban és szupemaretinggel is szar marad. Ha a kiadó meg akar élni, márpedig meg akar, előnyben fogja részesíteni az idegen zsenit a béna havernál. Már csak zsenik kellenének…
Kezdő írócskaként gyakran úgy érzem, csak bennem van meg az egészséges kételkedés, hogy rosszul írok. Itt mindenki lángelme és súlyos százezreket szán ennek bizonyítására.
merras Said,
január 16, 2008 @ 2:31 pm
“Mert ha igen, akkor igenis el kell tudnia adni önmagát.”
Ez azért nem így van. Jól hangzó mondás “a jó bornak nem kell cégér”, de a mai világban egész egyszerűen nem igaz. Akkor, amikor pl. könyvpiacon is túltermelés van Magyarországon, akkor egész egyszerűen a mennyiségi verseny miatt kell valamiféle szervezés, terjesztés, marketing.
bigbadwolf Said,
január 16, 2008 @ 5:27 pm
“Kezdő írócskaként gyakran úgy érzem, csak bennem van meg az egészséges kételkedés, hogy rosszul írok. Itt mindenki lángelme és súlyos százezreket szán ennek bizonyítására.”
Gyakran érzem azt, hogy sokat beszélsz, aminek kevés az alja (sry) - de a fentiekben nagyon igazad van.
Talán annyiban egészíteném ki a verdiktet: “Itt mindenki _meg nem értett , el nem ismert, és igazságtalanul háttérbe szorított_ lángelme (…)”.
Például a Sanawad blogjában feltűnt VZ -től a jóisten mentsen meg minden olvasót - nem véletlen, hogy 10 éve nem talál magának kiadót.
onsai Said,
január 16, 2008 @ 6:19 pm
Merras, arra gondoltam, az írásnak a kiadó felé kell tudnia “eladni önmagát”. Nyilván utána nem árt tudatni a világgal a könyv létét. A legjobb reklám persze, ha az olvasónak tetszik.
Sok könyvet vettem már haverok ajánlására.
bbwolf, én meg úgy látom, felszínesen ítélsz
de lángelme ügyben egyetértünk.
VZ egyik írásába én is beleakadtam a neten, nem sokat bírtam belőle. Persze lehet, hogy az 57. könyve már jobb - az íráskészség egy bizonyos fokig fejleszthető, meg az átélt traumák is hatnak rá. De valszínűbb, hogy még egy kínos kötet lesz belőle.
merras Said,
január 16, 2008 @ 8:47 pm
Az mondjuk más.
Az a baj, hogy a kiadók felé meg annyira áramlik mindenféle cucc, hogy ember legyen a talpán, aki abból ki bírja válogatni a csiszolatlan gyémántot. Meg hát ugye külföldön sem mindig ismerik fel az értékesíthető terméket - lásd, J.K. Rowlink, aki mondjuk szvsz túl van hypeolva, vagy tíz kiadónál kilincselt a kézirattal. Az a 10 kiadóvezető szerintem azóta felkötötte magát, akik elutasították anno a csajt.
sheenard Said,
január 17, 2008 @ 10:42 am
Jó nevű kiadók is megcsinálják azt, hogy egyszeri, kb 20 ezer forintos bírálati díjat kérnek a kézirat mellé. Csak akkor olvassák el…
onsai Said,
január 17, 2008 @ 11:05 am
Én még két elutasítás hallottam, bár csak urbán legendaként.
sheenard, valószínűleg kiadják a kéziratot külsős szerkesztőknek, annak meg ára van. Ha öregebb napjaimon ráérek, lehet, hogy nyitok egy irodalmi ügynökséget. Sokkal egyszerűbb volna az élete mind a kiadóknak, mind a szerzőknek.
Jud Said,
január 17, 2008 @ 11:30 am
aki messianisztikus hittel ír, az nem bírja elviselni a kritikát, nem bírja elviselni azt sem, ha nem adják ki, így lesz belőle “meg nem értett művész”.
ha valami tényleg jó, van benne fantázia, akkor előbb-utóbb kiadják, de ahhoz építkezni kell: kapcsolati tőke sosem árt, ahogy a tehetség sem.
van olyan, aki sietteti a megjelenést, túl fontos neki, hogy a nevét lássa egy könyv borítóján; tehetség híján, de nagyon jó önmenedzseléssel (=törtetéssel) hamarább eljut a kiadásig, míg azok, akik nála jobban megérdemelnék, még évekig várnak, vagy sosem jelennek meg. nincs igazság
MailMan Said,
január 18, 2008 @ 12:02 am
“2000 példányt csak elbír a magyar könyvpiac.” - VZ
Szerintem külföldre is juthatna belőle.
onsai Said,
január 18, 2008 @ 11:58 am
Ez így van, Jud. Az a baj, hogy sokan visszajelzés vagy önkritika hiányában nem tudják, milyen szinten állnak, vagy nem fogják föl, hogy az író álma nem maga a könyv, hanem, hogy az olvasókból kiváltson valami erőteljeset.
Máté, én is nagyot csuklottam azon a kétezren…
Ha jól emlékszem a DV pl a Körbe ég-et ötszáz pld adta ki.
Jud Said,
január 18, 2008 @ 1:27 pm
sokan meg visszajelzés ellenére sem gyakorolnak önkritikát
szs Said,
január 18, 2008 @ 3:32 pm
500-ban adta ki? Megéri annyiért?
Amúgy van valamiféle lenézés az ilyen “magánkiadások” felé, de a rendes “nagy” kiadóknál is sokszor van átfedés a szerzők és a szerkesztők/tulajok között. Ami nem baj egyáltalán, max. annyit mutat, hogy több kockázatot vállal a művéért a nagyobb anyagi befektetéssel.
sezlony Said,
január 18, 2008 @ 3:45 pm
Azért a “nagy” kiadó mégis szűrő valamilyen szinten. Főleg, ha még szerkesztéssel, netán lektorálással is foglalkoznak.
szs Said,
január 18, 2008 @ 3:53 pm
Ha foglalkoznak, akkor persze.
Hanna Said,
január 24, 2008 @ 1:30 pm
Onsai: rosszul emlékszel, kétezer volt az is.
onsai Said,
január 25, 2008 @ 12:12 am
Kösz Hanna! Anno biztos félreértettem T.Csillát. (Lehet, hogy az aktuálisan eladott pld-ról beszélt?)
enahma Said,
január 27, 2008 @ 2:47 pm
Azért azt is hozzá kell tenni, hogy rengeteg kiadó anélkül utasít el egy-egy kéziratot, hogy egyáltalán látta volna. Nyilván azért, mert túlterheltek, rengeteg kézirat érkezik be hozzájuk…
Ezt a húszezres dolgot, ha jól tudom, egyedül az Ulpius-ház csinálja - talán ez a lektor “fájdalomdíja” - vagy hívjuk inkább munkabérnek?
merras Said,
január 27, 2008 @ 3:06 pm
enahma: nem tudom, hogy az Ulpius-e itthon, mindenesetre külföldön (Ny-Eu és USA) ez a bevált gyakorlat. Kiadók, magazinok, mindenki.
Chelloveck Said,
május 7, 2008 @ 12:11 pm
Na, Bea még csak ma tudtam megvenni a Galaktikát, de a te írásod volt az első, amit elolvastam benne; így is terveztem.
Mivel előre tudtam, ugye, mi lesz a témája, és mivel említettem, hogy ugyanúgy érzek az arcolvasóval kapcsolatosan, mint te, igazából ilyesmire számítottam és emiatt - sajnos - nem lepődtem meg a csattanón, de erről én tehetek: ha megpróbálom mit sem sejtően olvasni, akkor bizony faszajó kis novella lett ez. Különösen tetszett benne az a rész, amikor leírja, hogy a nő vonásai milyen személyiségjegyekre utalnak. és kellőképp hatásos volt a vége is azzal az ellopás-érzéssel.
Na, most már tényleg megnézem én azt a nyolc négyzetméteres írásodat is mosmá.
Nita Said,
május 7, 2008 @ 3:36 pm
Most látom csak Chellovecknek köszönhetően, hogy te írtad a Mimikri című novellát. Pont tegnap este olvastam, és nagyon megfogott! Remélem idáig soha nem jutunk el…
Chelloveck Said,
május 7, 2008 @ 4:06 pm
Már eljutottunk.
nita Said,
május 7, 2008 @ 8:02 pm
Akkor én le vagyok maradva…. Bele se gondolok, milyen következtetéseket vonnak le a nagy orromból..