A rendőrök elveszik a jogsit, ha alkoholt észlelnek a vezetőnél. De mi van, ha az ivás “munkaköri kötelesség”? 
Tegnap mesélte egy akolitus, hogy a püspöki kar levelet írt emiatt a döntéshozóknak, mivel a vidéki papok akár napi hat-nyolc misét, temetést is végeznek, egymástól távol eső falvakban. Legalább fél decit bort kéne inniuk egy-egy átváltoztatás során…
Nem tudom, mi a fenét képzel a herripotteres kiadó. 1300 példány nekik rossz fogyás?! Pár hazai sf/f szerző boldogan megbékélne vele. Egyrészt ez csak az, amiről kaptak visszajelentést, másrészt egy elsőkönyves négykötetesének első részéről beszélünk, amit minden reklám nélkül dobtak piacra, ráadásul magas áron. Talán nem a csodát kéne várni, hanem egy kis hírverést csapni, tv-s, rádiós riportot szervezni, van olyan, ami nem pénzfüggő. Meg a köv. kötetek el tudnák adni az elsőt később.
Érdekes, hogy míg a szerzőnek a februári kiadás helyett nyarat mondanak, addig az olvasónak azt, hogy tán-tán meg se jelenik.
Mostanság egyre több ismerősömnek a magánkiadás a mániája. (El is küldöm őket Sanawad blogjára :)) Hívtak már engem is szépirodalmi antológiába, de nemet mondtam. Fura, hogy a fontos kérdés mindenkinek a kiadás költsége, a terjesztés stb, pedig ez mind-mind szervezési ügy, és mint ilyen megoldható. Engem sokkal jobban izgat, vajon jó-e a kézirat? Mert ha igen, akkor igenis el kell tudnia adni önmagát. Ha nem jó, akkor meg minek kiadni? Örüljön az ember otthon neki vagy adjon pár példányt a barátainak.
Bármily furcsa, a kiadók abból élnek, hogy könyvet vesznek tőlük. Érdekük, hogy ha kapnak egy jó kéziratot, az megjelenjen. Vagyis, amit visszautasítanak az vagy szar vagy nem a profiluk. Ennyi. Hogy miért van ennyi rossz könyv a piacon? Hja kérem, lehet, még ezek voltak a beérkező legjobbak… Persze, kapcsolati tőke, meg bla…bla… a szar díszcsomagolásban és szupemaretinggel is szar marad. Ha a kiadó meg akar élni, márpedig meg akar, előnyben fogja részesíteni az idegen zsenit a béna havernál. Már csak zsenik kellenének…
Kezdő írócskaként gyakran úgy érzem, csak bennem van meg az egészséges kételkedés, hogy rosszul írok. Itt mindenki lángelme és súlyos százezreket szán ennek bizonyítására.
Megkaptam az ismerőseimtől az Eratos novik véleményezését. Az ember ilyesmit kéretlenül is kap, elvégre az írás olyan, mint a gyógyászat, mindenki ért hozzá. 
Nagyon vicces volt hogy a lányok - egy kivételével - mind imádták az Esővágyat. Nagyon ül a hangulata, tök szimpi a kiscsaj benne stb, ám a fiúk szerint olvashatatlan szar. A Nyolc négyzetméterre a lányok legyintettek, hogy közepes, ám a fiúk szerint “tök király”
Megdöbbentem, hogy ennyire nemek szerint oszlanak meg a vélemények, de persze ez nem gátolt abban, hogy jókat röhögjek minden visszajelzés után.