Relax

Beiglisütés közben eltűnődtem rajta, mennyire más volt mindez a nagymamám korában. A díszeket, a szaloncukrot ők készítették, a gyerekeknek csemegeként alma és dió jutott.

Most, két nemzedékkel később már lehozom a padlásról a műfenyőt, a gyerek meglép a diótörés elől, és bizony kitörne a hiszti, ha meglepiként egy mosolygós almát adnék…

Két nemzedék múlva már csak átkapcsolják a szoba falán a holoképet, egy katt és kész az ünnepi hangulat… Legföljebb a milliárdosok engedhetik meg maguknak az igazi fenyőt, mely kihalófélben lesz és melynek kivágása hatalmas környezetvédelmi bírsággal jár majd. Habár… mint mindenre, erre is üzletág épül. Fólia alatt fogják termeszteni a fákat, teletömik növekedésgyorsítóval, ám az sose lesz olyan, mint az igazi, de a felső középrétegnek tán eladható.

Az unokám már nem szánkózik odakinn, míg a lányom süt, talán a havat se ismeri. Nem érti, miért nem rendelik meg a sütit a neten, minek pepecsel vele az anyja. Ám a lányom csak mosolyog és gyúrja a kalácstésztát, ahogy tette az anyja, nagyanyja, dédanyja…. ahogy tesszük már generációk óta, mi asszonyok. Mert az ünnep belőlünk fakad, a mi munkánkból és szeretetünkből, ami vén, mint az idő.

Boldog Karácsonyt!