Relax

Láttam a januári Galaktikában is írnak a FaceReading-ről. Úgy november tájékán láttam a sajtóanyagot (valami tudományos rendezvényről hozta a férjem), és azonnal fölment rajta az agyvizem, mert abban a munkahelyi alkalmazást emelték ki. Rögvest neki is álltam egy novinak, még az is lehet, hogy befejezem, ha már úgy is újra felbosszantottam magam.

Itt van a barátnőm, aki munkát keres, és elve hátrányokat él meg, mert 1. nő (műszaki pályán van), 2. két kölke van, 3. kövér. Megnéztem a fejét és jobb napjain is kiesne egy arcprogramos szűréskor, hiába van agya.

üdv szép, új világ…

Beiglisütés közben eltűnődtem rajta, mennyire más volt mindez a nagymamám korában. A díszeket, a szaloncukrot ők készítették, a gyerekeknek csemegeként alma és dió jutott.

Most, két nemzedékkel később már lehozom a padlásról a műfenyőt, a gyerek meglép a diótörés elől, és bizony kitörne a hiszti, ha meglepiként egy mosolygós almát adnék…

Két nemzedék múlva már csak átkapcsolják a szoba falán a holoképet, egy katt és kész az ünnepi hangulat… Legföljebb a milliárdosok engedhetik meg maguknak az igazi fenyőt, mely kihalófélben lesz és melynek kivágása hatalmas környezetvédelmi bírsággal jár majd. Habár… mint mindenre, erre is üzletág épül. Fólia alatt fogják termeszteni a fákat, teletömik növekedésgyorsítóval, ám az sose lesz olyan, mint az igazi, de a felső középrétegnek tán eladható.

Az unokám már nem szánkózik odakinn, míg a lányom süt, talán a havat se ismeri. Nem érti, miért nem rendelik meg a sütit a neten, minek pepecsel vele az anyja. Ám a lányom csak mosolyog és gyúrja a kalácstésztát, ahogy tette az anyja, nagyanyja, dédanyja…. ahogy tesszük már generációk óta, mi asszonyok. Mert az ünnep belőlünk fakad, a mi munkánkból és szeretetünkből, ami vén, mint az idő.

Boldog Karácsonyt!

Kinél van otthon tesztelhető kiskrapek? Az MTA pszichomókusai 3-12 hónapos bébik szüleit keresik kérdőíves válaszokhoz.

http://www.libria.hu/cikk.php?cikk=18

Szombaton összegyűltünk páran a pesti Csülök csárdában. Kadmonnak sajnos elfelejtettünk szájpeckeket hozni, így nagyon sokat tudhattunk meg a különböző szerepjátékos világokról és regényekről, valamint sajátos szellemi perverzióiról. Az elmúlt hetekben a minimumon volt az alvásidőm, szóval nem éreztem nagy motivációt, hogy az anyja legyek egy harmincéves hapsinak, se az egész körnek. Gondoltam, majd megoldják a kommunikációs zavart. Úgy a harmadik óra táján azért meguntam, elvégre két új tagunk is volt, Robi és Attila, akiről még alig tudtunk. Sajnos Gábor nem volt ott, így - bár felolvastuk a Metagalaktikás novelláját - csak érintőlegesen mentünk bele a logikai és stilisztikai bukfencekbe. 

Étkezés után (mely szintén Kadmon zsolozsmázása közepette zajlott ) Csilla lefordította az első fejezetet Frey írástechnikai könyvéből. Beszélgettünk erről is, meg János véleményéről, miszerint a nők plasztikusan írnak. (Nőgyűlölő a srác, szóval tőle nagy szó, hogy bármi pozitívat lát a másik nemben. Le voltam nyűgözve.)

Meg szó esett a mágus jogokról, a köv DM pályázatról (még mindig nincs meg a nagy ötlet) és még sok ehhez hasonló dologról. Az egyetlen lényeges kérdés, az új moderátor választását nyilván nem volt idő rendesen megbeszélni, mert a hatodik óra tájékán megváltunk egymástól.

Az évi egy tali helyett negyedévente fogunk összejönni. Így nagyobb az esély, hogy mindenki legalább egyre eljut.  (A mostanin volt: János, Anita, Máté, György, Csilla, Robi, Attila, Tibor meg én.)

Ma meghozta a posta az Új Galaxis 11-et. A végén vagy egy két oldalas szerkesztői közlemény, mely szerint a család tudatja, hogy Ambrus Attila életben van, ám még nem jöhet haza valamilyen katonai bázisról.

Peruban lezuhant pár meteor, a kráterben eltűnt pár búvár és a magyarok is részt vettek a mentésben. Ambrus is leereszkedett a sárba egy magyar eszközzel, majd megszakadt a kapcsolat velük. Mire sikerült kimenteni őket, négyük közül egy ember eltűnt, és eleve érthetetlen, miért nem fulladtak meg, hiszen órákkal korábban el kellett fogynia az oxigénnek. Furcsa jelenségek kísérték az egész ügyet.

Tömören ennyi. Nagyon kiváncsi vagyok azok véleményére, akik olvasták. Ha ez egy “novella”, akkor igen rossz vicc, ha viszont valós… akkor remélem, Ambrusék felfalták azt a negyedik tagot.

Valóra vált az egyik ismerős nagy álma, nyitott egy on-line boltot. A Tuan már a partnere, a többi kiadóval is fölvette a kapcsolatot. Mint vidéki, remélem, meg tudja oldani, hogy a posta helyett olcsóbb megoldást talál. Egyelőre ezek még csak a kezdetek…

www.szerepjatekbolt.hu

Sok sikert Ádám!