Feldmár mesél c. könyv
Az elmúlt pár évben nehéz dolga volt annak, aki ki akarta kerülni Feldmárt, Osho-t, Csernust, hisz a csapból is ők folynak. Biztos kamaszkori maradvány, de bennem mindig ellenszenvet vált ki, ha valakit nem nagy gondolkodónak tartanak, hanem istenítenek.
Feldmár viszont érdekes hapsi. Először ugyan idegesített a kb kétszázas szókincs, amivel a könyv íródott. Azt hittem, valami házifordítás, de nem. Feldmár kamaszként disszidált és az előadásokat magyarul tartotta, ami becsületére legyen mondva.
Érdekes esettanulmányok voltak, aki nem tudja, milyen egy terapeuta élete, az nézzen bele. Ám leginkább a személyiségét élveztem, a passzivitást, tűnődést, no és a finom humort.
Örültem annak is, hogy visszaköszönt egy régi véleményem, miszerint mindenki szenvedélybeteg, kivétel nélkül.
Az alkoholistáknál a függést nem tolerálja a társadalom, de ezer más, rejtettebb dolog van, ami életünk középpontjává válhat és lássuk be, válik is.
bellamaria Said,
november 26, 2007 @ 10:58 pm
Feldmár nekem is a kedvenceim közé tartozik, ezt a könyvet még nem olvastam, node!