Sülyi gyilkosság
Nagyon felkavarta a helyieket ez a csecsemőégetés. A kisbolttól kezdve mindenhol erről beszélnek. Ismerték Icát. Egy háromgyerekes családanya, ki közöttünk él.
Már sokszor tűnődtem rajta, hogy egyre jobban nő a kilátástalanság. Itt is a férj erős érzelmi nyomást gyakorolt, már a második gyerek után nem akart többet. A harmadik is úgy született, hogy a környezet nem is tudott róla, hogy a kissé dundi nő várandós. Már ez is jel, az eltitkolt babák ritkán lesznek felnőttek. Talán akkor még bírta Ica erővel, hogy kiharcolta a létét…
Ami még nehezebbé teszi mindezt, hogy a sógora a helyi rendőr, az ő kötelessége volt az eljárás elindítása. Nem tudom, mit érezhetett.
A helyi plébános - szokás szerint - megint az árral szemben úszik. Azt mondta, ő jobban megbotránkozik a megbotránkozókon. Milyen jogon érzik magukat erkölcsileg különbnek és mutogatnak ujjal azok, akik már megtették ugyanezt, legföljebb hat hónappal korábban? Nem csak a nők… az abortuszról a férfi is rendszeresen tud. Csak, mert nem volt holttest? Vagy mert a törvény megengedi? Ha a babaégetést is megengedi, attól az nem lesz gyilkosság?
Azt is mondta, hogy a házaspár személyes felelőssége mellett a társadalom is éppúgy hibás. Egy kor, amiben a gyerek nem érték, ráadásul a nyomor elindítója, az mégis mit vár? Egyre nagyobb a nihil.
Évek óta tűnődök az itteni tendenciákon. Sok a Pestről ideköltöző fiatal pár, rengeteg a gyerek. A nő végképp kiszad a régi környezetből és egyedüli társasága a bölcsiskorú. Senkit nem ismer, a férj meg este jön haza. Eddig nem voltak játszóterek (most adnak majd át egyet), és túl sok lehetőség sem találkozni, megismerkedni mással. A helyiek -akik ismernek mindenkit hetedíziglen - zárt közösséget alkotnak. Marha kedvesek, de baráti kapcsolatot nehéz velük kialakítani, hiszen megvannak az évtizedes köreik. És hát lássuk be, az ember harminc felett már nehezebben alakít ki mély kötődéseket. Pár napja hallottam valami játszóház indult….remélem, a közösségépítésen túl prevenciónak is jó lesz.
Chelloveck Said,
november 24, 2007 @ 4:10 pm
(Ú.
Épp akartam kérdezni tegnap, hogy ismerted-e, de aztán sietni kellett a kocsmába, és elfelejtettem.)
Jud Said,
november 24, 2007 @ 5:45 pm
valami nagyon nem működik rendben az olyan családokban, ahol egy édesanya ilyesmire kényszerül/vetemedik. az “erős érzelmi nyomásgyakorlás” szép eufemizmusa - adott esetben - a verésnek. ez természetesen nem mentség az ölésre; a közösség, a közvetlen környezet szerepe pedig itt juthatna jelentőséghez: sosem hunyni szemet a családon belüli erőszak felett.
Csak hát ezt mondani könnyű, tenni ellene - főleg annak, aki elszenvedi - már jóval nehezebb.
Skip Said,
november 24, 2007 @ 10:16 pm
Régen az ilyen hírekre legyintettem. Amióta megvan a baba, könnyes lesz a szemem a hasonlóktól. Kezdek érzelgős pöccsé válni.
Chelloveck Said,
november 24, 2007 @ 11:14 pm
Nagyjából én is így vagyok vele. El sem tudom képzelni, hogyan lehet elégetni egy ilyen picurka embert.
Az abortusz-vitába nem szoktam belemenni, mert lehurrognak, ugyanis én mellette vagyok, és az ilyen esetekben némileg igazolva érzem magam. (A témában viszont ellenem szól Philip K. Dick Az előszemélyek c. novellája, amelyben törvényileg kitolták 12 évre az abortuszt; az azért már elég durva.)
MailMan Said,
november 25, 2007 @ 12:34 pm
Én még nem láttam eleget, hogy bármi értelmeset szólhassak ehhez, úgyhogy inkább némán értetlenekedek tovább…
onsai Said,
november 25, 2007 @ 1:58 pm
marha fusztráló, hogy akit az ember lát, esetleg köszönőviszonyban is van vele, ilyesmit tesz….vajon hány ismerős ajtaja mögött zajlanak ekkoa bajok?