A salgótarjáni Hungaroconon az egyik párhuzamos program a Literátorműhely lesz. Aki nem tudja, mi ez, hol, hogyan stb, de írogat, és szeretne jönni és fejlődni, az kérdezhet itt a blogon is (mivel én vagyok a háttérszervező). Vásárhelyi Lajos műhelyeztet, Kleinheincz Csilla, a Delta Vision főszerkesztője meg interaktív előadást tart.
E héten voltam az Írószövetség SF szakosztályának könyvbemutatóján (Justitia és Új Galaxis). Eredetileg arról akartam írni, de most néztem Jud blogját, ahol a női SF és a szűklátókörűség van terítéken. Az Írószövetségben az idő fele részében szintén erről esett szó - csak Balfrász szemszögéből. Úgy véli, a nők nem tudnak sci-fit írni, és csak nagyon ritka kivétel van (a jelenlevők).
Balfrász konyhaablakos nézeteit ismerjük, aki nem, az tévedjen el a blogjára. A lényeg, hogy minden szélsőség egyben kiváltja az ellenpólusát is. Emlékszem, az első konyházás felbaszta az agyam, és írtam egy igazi vérbeli női SF egypercest. El is küldtem a kedves múzsának (azóta se nézett bele), később valahogy úgy esett, hogy a Galaktikának is elküdtem (azóta se néztek bele), és itt elaludt a dolog. Bevallom, el is felejtettem, de ez most mellékes. A lényeg, hogy tipikusan női viselkedést folytatok… volt olyan regénykéziratom, aminél 3 évet vártam a visszajelzésre, volt, ahol másfelet, és még ismertem is a szerkesztőt. A sörözéseken, rendezvényeken rendszeresen hallom, ahogy férfi írók zavar nélkül “önérvényesítenek”.
Ezeket azért írom le, mert a “nincs női SF” téma onnan indul, hogy el se jut egy szerkesztőig az írás. Az amatőr körökben azt is látom, hogy általában a lányok jobban írnak - de a fiúknak lesz több publikációjuk. Iszonyú könnyű elbátortalanítani egy lányt, és hát többet görcsölnek, hogy jól írnak-e vagy sem. Pedig gyakran csak írni kell… gyakorolni, pályázgatni. Kikopnak a lányok, nincs bennük elég kitartás. Vagy becsvágy?
A szélsőségek kiváltják az ellenpólusukat. Lám, már Jud is… Balfrász amúgy megint múzsa volt. Vettem egy Nők Lapját, ez alapján írom a következő - naná, hogy SF - novellát. Én mondom, az utókor még hálás lesz ennek az embernek.
Kicsiny lánykám ma mindenáron könyvtárba akart menni, amire furán néztem, lévén vasárnap. Mikor később csalódottan visszajött, rájöttem, nem kihozni, hanem visszacsempészni akart valamit. A Tuan Kiadó elkezdte megjelentetni az idős svéd írónő, Margit Sandemo Varázsjelek sorozatát. Az első kötetet olvastam, meg persze Anna is elorozta, de zord anyaként rögvest be is tiltottam. Közöltem, ha megfelelően vén és bölcs lesz ( értsd: 12 éves), akkor kaphatja meg a többit. Hát látom, két Sandemo van nála. Össze is vontam a szemöldökömet. A helyzet egyértelmű volt, a gyerek lebukott.
Már épp fontolgattam, hogy milyen pedagógiai magaslatokba emelkedek (”ha még egyszer olvasni mersz, eltiltalak a tévétől” és hasonlók), amikor a szervezői rutin megmoccant bennem. Csodálkozva kérdeztem, hogy-hogy van Sandemo-ja a miniatűr községi könyvtárnak? Egy rágóra se futja nekik. A kicsiny magzat büszkén vigyorgott. ” Hát elmagyaráztam a könyvtáros néninek, hogy ezt olvassák a mai fiatalok. Megrendeli mind a 11-et… ”
Mit mondjak? Megúszta a büntit.
Érdekes volt a Könyvhét szombati napja. Szerencsére az eső csak néha nézett be dedikálni. Elsőként Csepregi Tamással irattam alá a Szintetikus álom c. novellás-kötetet. Beleolvastam, nagyon ígéretes. A 2010. évi Zsoldos nevezésbe kerül bele, pár szót váltottunk a lehetőségekről, aztán átadtam őt az érkezőknek. Utána Dörnyei Kálmánnal és mosolygós szerkesztőnőjével ültem le egy órára. Az Athenaeum Kiadónak ez az első kalandozása az SF felé, ha beválik A 26-szor klónozott Nordy Fox, remélem, sok jó magyar sci-fit olvashatunk általuk. Megbeszéltük a lehetőségeket, a Zsoldos-nevezést, a hazai oktatás helyzetét. Közben a Szíriusz Klub meghívta író-olvasó találkozóra Kálmánt, aki húzódozott, de Brigi (a klub vezetője) meggyőzte, ne aggódjon, majd ő beszél helyette is, ha kell. 
Valószínűleg a Hungaroconra is jön a szerző, úgyhogy, aki nem ismeri, majd ott is találkozhat vele.
Antal Józsinak megjelent a Justitia című könyve, amit női olvasóknak is ajánl (sőt első aláírását is egy nőszemélynek juttatta!). Nagyon meghatódtam, hogy leereszkedett a szintünkre, így megsúgtam neki, mit látok a konyhaablakból. Míg dedikált, Sárdi Margittal beszélgettem. Jól halad a zsűrizéssel, meg is mutatta, hogy a táskájában épp Új Galaxist hord. Tetszettek neki az írások. Szó esett a kis példányszámú magánkiadásos szerzőkről; pár dolgot mondott, ami elgondolkoztatott. Szóba került Ricu vagyis ERIC ASVAK Vér/vonal című kötete is. Margit nagyon kedvesen felajánlotta, hogy a sci-fi szeminárium keretében írnak majd a könyvről a diákjai. Szaván is fogtam, mivel épp megjött Ricu és párja a múzeumból. :) Át is adták nagy örömmel a recenziós példányt. (Ma megnéztem a szeptemberi órákat, és felvettem a Margit kurzusát, úgyhogy rettegjetek….) Udvari Mátéval , az egyik Arcképcsarnokos pályázóval is összefutottam, örültem neki nagyon. Sayeddel meg egyszer le kéne ülnünk kibeszélni a férfinépet…
Azután a Tuan Kiadó standjánál felébredt a Főnix, vagyis elindult útjára Gere Richard Dreamworld világa Sheenard első kötetével. Sokan voltak rá kiváncsiak, és persze sok író is jelen volt. Még szerda tájékán megvettem a könyvet, pihentető volt olvasni két vizsga között. Ricsivel beszélgetve sikerült Hematithnak lelőni a regény végét (sorry). Megnéztem ám, ki a titokzatos Szabó Zoltán, akiről azt lehetett eddig tudni, hogy rendőr, és úgy került a DW környékére, hogy Tündének ellopták a pénztárcáját. Úgy hírlik, nagyon jól ír, kiváncsi vagyok rá.
A Galaktikánál dedikáltattam Kasztovszky Bélával a Grint, mert eddig mindig elfelejtettem elhozni. És László Zolival a Keringést is. Hackettel leteszteltük, hallgat ám a Lacira is… 
Estére jól elfáradtam, és ez nagy szerencséje volt Howardnak, aki így megúszta az autizmus és az amigdala-sérülés közti különbséget. Az egyik írása kapcsán került elő a téma. Aztán lassan elbúcsúztam a Tuanosoktól, hogy elinduljak rossz irányba. Szerencsére a Galaktikások és Sheenard szemfülesek voltak, és levadásztak (kösz, fiúk!). De ha már ott volt egy fiatal írólány, Moskát Anita (Botond barátnője), akkor kihagytam az utolsó előtti vonatot, és csak az éjfélivel mentem (és igen, még tanultam is rajta ).
Jó nap volt. :)
Azt hiszem, nagyon fontos az életben a helyes arányérzék, és ez nem csak az életkor/miniszoknya belátásra vonatkozik, hanem az írásra is. Aki közepes szinten ír, elsajátít pár technikai alapot, meg némileg kitartó, az pár novellát tud publikálni itt-ott. Ettől még nem lesz író, legföljebb elindult a becsületes iparosok útján. Ami nem kevés, de nem is sok. Valahogy az utóbbi időben nagyon hiányolom a szakmai alázatot. Talán az a baj, hogy mint szervező túl sok amatőr íróval kerültem kapcsolatba, nem tudom. Fonyódi azt mondta Karcos író-olvasó találkozón, hogy mikor Nemes közölte, hogy kiadja az első regényét, olyasmit felelt, ne add ki, nem áll rá készen…
Szeretném érezni azt a katartikus élményt, hogy olvasom valaki novelláját, felnézek, és azt mondom, hogy “baszki”. A minap megvolt ez az élményem, és talán az összehasonlítás miatt lett hirtelen éles a különbség. Sokszor érzem azt is, hogy a legtöbb szerző nem teszi föl magának a kérdést: mit kap az olvasó a történetem által? Miért jó neki, hogy elolvasta? Nem muszáj minden novellával megváltani a világot, de mint olvasó úgy vélem, a sci-fi pont az a zsáner, mely könyörög legalább minimális mondanivaló után.
No, mindegy, csak futtatom az eszmét. Kötőszáron. Még a végén elszabadul.
Máj 25-én kéretik Adams tiszteletére törülközővel, és az sfbloggerek örömére fényképezőgéppel járni. 
“Törülköző: A lehető leghasznosabb dolog, amit csak magával vihet a csillagközi stoppos. Egyrészt komoly gyakorlati értéke van: beletakarózhatunk, hogy meleghez jussunk, míg átugrándozunk a Jaglan-Béta hideg holdjain; heverhetünk rajta, míg a Santagrinus-V ragyogó, márványhomokos tengerpartjain szívjuk a sűrű tengeri levegőt; felvitorlázhatjuk vele minitutajunkat, míg lefelé sodródunk a lassú, lomha Moth folyón; takarózhatunk vele, miközben Kakrafoon sivatagainak vörös csillagai ragyognak ránk; megnedvesíthetjük és fegyverként használhatjuk kézitusában; fejünkre tekerhetjük, hogy távol tartsuk a mérges gőzöket, vagy hogy elkerüljük a Traal bolygó Mohó Poloskapattintó Fenevadjának pillantását (észvesztően ostoba állat, azt hiszi, ha te nem látod őt, ő sem lát téged – annyi esze van mint egy cipőtalpnak, de nagyon-nagyon mohó); veszély esetén vészjelzéseket adhatunk vele, és természetesen beletörölközhetünk, ha még elég tiszta hozzá…” (Galaxis útikalauz stopposoknak)
Mivel semmiről nincs időm rendes posztot írni, így mindenről írok egy kicsit, csak úgy, szubjektíven
Kész az ACS-s zsűrizés, négy novella jelenik meg az oktatásos pályázat kapcsán. Már kész vagyok a korrektúrával, csak egy szerzőt elő kell kerítenem. Június elején kijön az újság. Jók az írások, de fogadni mertem volna, hogy a többség agyi implantokkal képzeli a jövőt… ééééés bingó…
A múltkori avanás közgyűlésen nem voltam, de a beadványomat elfogadták. A 2010-es Zsoldos-díj csak 3/4 év terméséből lesz, mert áttér az Egyesület 2011-től a naptári évre. Ez azért jó mert a nevezők is megjegyzik, a zsűrinek meg több ideje van az értékelésre. Nekem meg egyszerűbb a szervezés. Amiatt nem kell aggódni, hogy kevés sf regény lesz jövőre, mert már most 5 megjelent. A magánkiadásos döntést a conon tartandó kgy-re napolták. Gondolom, jó vita lesz.
Beestem csütörtökön a 2. sfportal meetupra. Nem veszem el adeptus kenyerét (ígérte, hogy ír róla), csak annyit hogy jó előadások voltak. Az egyik hozzászólás kapcsán (a Halálcsillagot a saját gravitációja roppantaná össze) rá kellett jönnöm, hogy mennyire nem gondolkozok “férfiaggyal”. Ilyesmi az életben nem jutna eszembe. Chelloveck filmes előadásakor memorizáltam magamban, hogy a 13.emeletet mindenképp meg kell néznem. A poén az, hogy elfelejtettem, miért…
Péntek este benéztem Jun szülinapjára a Trombitásba. Így tanusíthatom, hogy az ünnepelt végül megbirkózott Angee kekszes túrótortájának a feltrancsírozásával. Jövőre fel kell bújtatnom a leányzót, hogy dobost küldjön, majd emlékeztessetek…
A háttérben alakul a nyári Literátorműhely programja. Vásárhelyi stílusgyakorlatokat tart, Hannának is lesz egy interaktív előadása. Erősen gondolkozom a regényszerkezetek témáján, de gyanítom ez már csak jövőre fér bele.
Hm, asszem más sf körüli dolog nem volt nálam mostanában. Egy kis pszichós áthallás annyi, hogy a házidogámban összevetettem az általam felvett Cloninger-teszteket a nemzetközi mintával, és meglepő módon az jött ki, hogy nagyságrendekkel jobban (két szórás) önérvényesítőbbek vagyunk. Meg képeztem egy alcsoportot azokból, akikről tudtam, hogy amatőr sf írók. Ahogy vártam, valamelyest magasabb a transzcendens meg a világmindenség iránti nyitottság. Viszont érdekes módon a kitartás faktor alacsonyabb. De ennek az oka lehet az is, hogy ez egy önbevallós teszt, és csak elégedetlenek magukkal.
Segítsetek! Le kell adnom egy 20 fővel elkészített személyiségtesztet. Akinek van kedve kitölteni (és 18 elmúlt), az jelezze, és elküldöm mélben.
Kb 30-40 perces munka. Az adatokat abszolúte bizalmasan és névtelenül kezelik, főleg hogy tőlem már számozva kapják. Aki szeretne visszajelzést, az szóljon, és akkor belenézek az övébe, bár én kis kezdő nyilván csak a nagyon egyértelmű dolgokat veszem észre. Négy temperamot és három karakterdimenziót mér a hosszabb teszt, az egyoldalas meg a társas készségeket. Nincsenek jó vagy rossz válaszok, csak másféle emberek.
Sf bloggerei egyesüljetek és mentsétek meg a seggem!
Még nem is meséltem, de elugrottam a Főnix klub megnyitására. Itt lesz az SFportal Meetup. A klub a Deáknál a Paulay Ede elején van (5), és simán el lehet mellette menni. Ha az ember megugrotta ezt az IQ próbát, akkor egyenest az udvaron át és szemben megtalálja. Ha addig nem táblázzák ki, akkor tökéletes hely lesz titkos, földalatti szervezeteknek. De föl a fejjel, mi, bősz sf hívők már az AKKUba is bejutottunk a múltkor, pedig két zár alatt őrizték.
A klub nagyon hangulatos. A földszinten van egy büfé - ez nem jött be - pár csomagolt szendviccsel és céges kávéfőzővel. Viszont rögtön ott sf/f könyveket is vehet az ember és a helyiek szivesen elcsevegnek az olvasási szokásaikról. De kapható póker, társasjáték és pálinkáspoharakból álló sakk-készlet is. Van egy fedett, kikövezett belső udvar, melyen kényelmesen le lehet ülni dohányozni. Az alagsorba csigalépcső vezet. A legjobban az alatta lévő teázó-társasozó jött be a helyiségek közül. Egy Star Warsos játék hevert az asztalon, aki nem ismeri, kipróbálhatja itt. A folyosóról nyílt egy pókerszoba - kérésre osztót is tudnak biztosítani a helyiek -, egy kis, padlószőnyeges szoba asztali rpg-hez (mögötte is egy, de azt még felújítják), és egy kövezett helyiség, mely a legnagyobb volt. Utóbbiban lesz majd a sci-fi klub csütörtökön.
A Meetup érdekes rendszer. Nem tudom, a sci-fi klubban hogy lehet egy előadót 5 percre korlátozni, úgyhogy kiváncsian várom. Bár belegondolva, most egyetemista vagyok, és a legtöbb tanár másfél órás előadása 10 percben leadható… szóval elvileg el lehet mondani sok infót zanzásítva. Kérdés, képesek-e erre? No, majd elmesélem. Úgy számolom, héttől nyolcig lemennek az előadások, és jön a társasági élet, az előadók kifaggatása és persze a szokott merengés a hazai sf helyzete felett. Van élet a neten túl…
No, mivel lusta vagyok folytatni a húsvéti takarítást, ezért mesélek. Megdöbbentő, hogy mire jó egy egyetem. Lenyűgözve szemlélem a mostani huszonéveseket. Gyönyörűek, okosak, és olyan szinten frusztráltak, hogy csak bámulok. A büfé előtt hallottam ezt a mondatot: “jaj, úgy ennék egy kis szénhidrátot, de olyan bűntudatom van”. Egy pogácsáról beszélt a csaj.
Marhára félnek a párkapcsolatoktól. Csak elváltak vannak körülöttük. Hogy merjenek belemenni egy házasságba, mikor egyet se (!) ismernek, ami megmaradt. Félnek a férfival közös számlát csinálni, mert nem bíznak benne annyira, hogy “feladják az önállóságot”. Rettegnek, hogy nem elég szépek, és lepattan a srác EMIATT mellőlük. Arcfestés nélkül meg se mernek jelenni. Komolyan… csak állok és bámulok. (Ja, megtudtam pl hogy a szemöldököt fésülni szokták ám, nem szedni vagy gyantázni. Van egy kis kefe, ami tök úgy néz ki, mint a szempillaspirál, és olyan hajzselé-szerű izé van benne. :)) Van egy lány, aki ezüst és csillogó kiegészítőkkel jár, melyek abszolút nem nappalra illenek, olyan “jobb-prosti-vagyok” hatást keltve maga körül. Ahogy bejött az első melegebb fuvallat, azonnal megjelentek a kis trikócskák, hiszen akinek nem lóg ki a hasa vagy melle, azon nem látszik, hogy jó nő. Bele is fagytak.
Időnként kipucolom az agyakat körülöttem, próbálom megértetni velük, hogy a lényük, az egyéniségük számít. Egy pasi amúgy felöltözve is látja rajtuk, hogy jó nők. Arról is győzködöm őket, hogy van “örökké”, de nem a nagy, hasraesős szerelem a titka, hanem a humor és a felek közti kommunikáció. Persze én is tanulok tőlük, a külsőség meg nekem nem erős oldalam, bevallom, előbb veszek könyvet, mint ruhát vagy kencét, ez meg a ló másik oldala.
Vannak érdekes jelenetek. Múltkor egy metrós újságba lapozott bele az egyik lány, rápillantott egy dekorációnak betett műszaki rajzra, “jé, egy szennyvíztelep”. A csodálkozásomra aztán nevetve mondta, hogy két mérnök szülője van. Gyanús volt a dolog, és később rákérdeztem. Kiderült, hogy szennyvíztelepekre vitték nyaralni. Apukája elmagyarázta, ha beleesik a keverőkarok közé, akkor nem jut a felszínre soha, mert túl sűrű…. Baszki, és nem értik, miért egy rock-kocsmában tölti a fél életét. Ja, én se…
Aztán volt egy srác is, aki máshol tanul, de bejár a karra - azt hittem, csajozni. Leültünk dumálni. Az első öt percben rendkívül szimpatikus volt, okos, empatikus, jóképű… de aztán olyan szinten bekapcsolta nálam a vészcsengőt, hogy fölmarkoltam a leányzót, aki velem volt, és elhúztam a büfébe. El is tiltottam a sráctól, a büfés (negyvenes pasi) hallotta, és elfordult vigyorogni. Látszott rajta, hogy egyetért. Ritkán kapcsol be ez a vészjelzés. Nem is a dilisektől, hanem a veszélyesektől szokott. Hm.
Egyik héten sírásnaplót kellett vezetnünk. Bármilyen könnybe lábadt szem, sírás, zokogás stb feljegyzése időtartalommal, okkal, gondolatokkal. Lényege, hogy utána volt-e megkönnyebbülés. Érdekes volt a beszámóló, mert arra a hétre esett, mikor 2 dogát írtunk. Kedd este szinte mindegyikük sírt, akkora nagy rajtuk a nyomás, a teljesítménykényszer. A vicces, hogy egy napra meg “por a szemben” dolog volt szintén ugyanúgy… nagy volt a szél az Izabella utcában.
Szóval érdekes a suli, főleg így nappalin. Vannak persze idősebbek, akik a munka mellett pihenésképp beülnek egy-egy órára. Többen feladták már, így nem lehet bírni. Ez az “élethosszig tartó” tanulás nagy szívás. No, de erről majd máskor. :)