Péntek reggel buszra pattantam Hódmezővásárhelyen, majd dél körül Markovics Botond felszedett egy B betűs helyen, ami nem egyezett egy másik B-sel, de idővel leküzdöttük az ábécét. Az Írókör táborában Vértessy Tamás előadásába csöppentünk. A hitelességről beszélt, elektronikus gurunak tűnt az asztalon ülve, laptoppal a kezében. Sok érdekes dolgot mondott, remélem, felteszi az előadást a netre.
Utána egy írástechnikai feladat következett, egy öregasszony visszaemlékezését kellett megírni, váltogatva a jelenidejű narrációt a múltidejűvel. Eszméletlenül pihentető és motiváló az a fajta néma csend, ahol csak a tizenöt laptop billentyűinek kopogása és a fenyők zúgása hallatszik… És mulatságos volt a felolvasás, élvezet ennyi tehetséges ember agyszüleményét hallani.
Délután én következtem egy Kulcsár Zsuzsa cikkel, ami az alkótói lét veszélyeiről szólt. Szerinte nem a bipoláris kórképből következik a kreativitás, hanem az agy átáll egy másfajta üzemmódra, és emiatt jelennek meg ilyen jellegű tünetek. Rendkívül érdekes a cikk, és a kísérletek, amire alapozza. Majd a lényegét felrakom a netre.
Este egyéni vackainkat írtuk, immáron sör mellett, illetve korrektúráztuk azokat a novellákat, melyek a tábor alatt készültek. Éjfélig elpiszmogtunk, sikerült nekem is befejeznem egy hatszor átírt jelenetet.
Szombat reggel felderítettem az erdőt, a víztározókat, és a patak ötletes elágazásait. Óbánya gyönyörű, ide el kell hoznom túrázni a kölköket is. A faluba is lesétáltam, megismerkedtem a helyiekkel, megnéztem a harmincfős templomocskát, ami 1870-ben épült. Épp az orgonát javították, az ország egyik legöregebb példánya itt van. Nagyon ötletes a parkolás is. Csak az a lakos kap ingyen parkolóbérletet, aki részt vesz az évi kétszeri erdőtakarításban.
Rendes voltam, és nem lógtam el a reggeli tornát (kínzást), de jól is jött a mozgás, mert aztán egész nap ültünk. A változatosság kedvéért írtunk, írtunk, írtunk, meg felolvastuk. Aztán Botond előadását is hallhattuk, aki a regényírásról mesélt pár személyes példát felhozva, illetve Card Holtak szószólója előszavát segítségül hívva. Később felolvasást is tartott, amiből kisült mennyire nem szerencsés a túlrészletezés sem.
Estére fergeteges hangulat kerekedett Sümegi Attila (Raves) vezetésével. Mit mondjak? Nem csak jól ír ez a bagázs, de az egy főre jutó táncos lábak száma is magas. Éjjel még kivonultunk az erdőbe énekelni, majd visszatérve részemről beszélgettem egy kicsit, de a fiúk még hátravonultak táncolni.
Vasárnap páran elmentek túrázni, engem az átázott szandálom meggátolt, és inkább visszafeküdtem szunyálni. Hazafelé konvojban mentünk Szekszárdig, ahol egy kiváló ebédet még elköltöttünk. Az étterem neve Mango, nagyon finom alkoholmentes koktéljaik vannak, és kenguruhústól kezdve minden ínyencséget feszolgálnak.
Nagyon jó érzés volt a közös alkotás, és felüdülés a szerénység, ahogy a tagok hozzáállnak az íráshoz, illetve a nyitottság, ahogy egymáshoz. Nincs diktatúra, nincsenek nagyok, kicsik, új vagy régi tagok, publikáló vagy kezdő írók, pusztán tehetség van, és az írás öröme. Na, meg salsa és sör.
