Relax

http://onsaiveszely.blogspot.com

Itt blogolok újabban.

Ha még ma ráérsz, segíts a pszichológusoknak, ismerd fel az űrlényeket. :)

http://urlenykiserlet.comyr.com/

Autogén tréner lesz az egyik végzős pszichós ismerősöm, és ehhez az is kell, hogy gyakoroljon felebarátain. Szóval ,ha valaki szeretné az ötvenezres tanfolyamot ingyen végigcsinálni, akkor jelezze.

“A civilizáció miatt sok ember szenved pszichoszomatikus és vegetatív zavarokkal, mint pl.: félelmi- és feszült állapotok, belső nyugtalanság, szívpanaszok, gyomor vagy fejfájás. Ennek gyakori oka a folyamatos terhelés, konfliktushelyzetek a munkahelyi és mindennapi életben. Egy gyógykezelés csak akkor lehet sikeres, ha felismerik és megszüntetik a betegség eredetét. Ezért elengedhetetlen az embert, mint test-lelki egységet egésznek tekinteni. Az ellazító (autogén) tréning által a teljesítés nyomásától, és a zavaró környezeti hatásoktól terhelt vegetatív idegrendszert normális funkciótalajra transzformálhatjuk. A koncentrációs önlazítás lehetővé teszi, hogy egy jótékony hatású, alváshoz hasonló nyugalmi állapotot érjünk el. ”

Csak egy fő kellene. Heti egyszer egy órában találkoznának, illetve 2-3 alkalommal vele kéne tartani az ő kiképzőjéhez. Meg napi tíz perc otthoni gyakorlás. Valakit érdekel?

Miután elromlott az ötödik háztartási kisgépem az elmúlt 2 hét alatt, így többoldali megvilágosulásban is részesültem. Elsőként, rájöttem, mi azon kevés dolog, amivel úgy igazán ki lehet hozni a sodromból. A “laptop fénycsövének korai halála” igen előkelő helyen szerepel, messze megelőzve az “indokolatlan atomcsapást”, és a “főnök tapizza az új gyakornoklányt, akit nekem kell megvédenem” pontokat. Látszik, milyen szubjektív egy ilyen lista, mert pl a mikrosütőm kimúlása érzékenyebben érint, mint az emberiség jóléte, de hát az vesse rám az első követ, aki próbált már tésztát lángon melegíteni zsiradék nélkül.

Másik megvilágosodás, hogy félre van vezetve az emberiség férfi fele. Össze-vissza izomépítenek, meg szőrtelenítenek (sőt még a virágra is rá lettek idomítva), pedig csak egy az igazán fontos: tudják mit csináljanak a csavarhúzóval. A mi korunk védtelen nője nem King-Kong által elrabolt szöszi, hanem a Született feleségek csajai, akiket hősiesen meg lehet menteni a dugulás veszedelmeitől. És igen, a hosszú házasság titka is ez. Vagy legalább annyi, hogy NE a nőnek kelljen hívni a szerelőt. Ez kérem férfimunka.

Szóval urak, fúrókezelés, elektronika-szerelés, és más hasonlók. Egy ügyes és szolgálatkész pasas hamarabb bejut a nők ágyába, mint a virághozó Don Juan. 

Meghökkentő beszélgetésben volt a részem minap. Előzmény az volt, hogy órán elmagyarázta az előadó, hogy melyik pszichós irányzatra szakosodás hány év (átlag 12) és mennyi pénz (egy milla körül). Ettől fél évfolyam elég nyomott hangulatba került. Az egyik lány - akit eddig csak látásból ismertem – nekem depressziózott, én meg rávágtam, hogy menjen kriminálpszichológusnak, az nem minimálbéres. Olyan erősen reagált rá, hogy “nem, nem, azt semmiképp”, hogy gondoltam, itt valami nem stimmel.

Kiderült, hogy fél. Az ismeretségi körében volt egy pszichológus, aki egy gyilkosság kapcsán segített a traumafeldolgozásban, meg némileg a rendőrök munkáját támogatta. A gyilkos betört hozzá, és információkat akart a nyomozásról, majd mikor nem kapott (ugyan, mit tudott volna?) a gyereke szeme láttára felakasztotta a csajt.

Hát mit mondjak? Csak néztem. A Gyilkos elméknek eddig is volt olyan hatása, hogy páran emiatt akarnak pszichológusok lenni, de az még kínosabb, hogy egy gyilkos elhiszi azt a mítoszt, melyet az amcsi filmgyártás sugall.  Profilozók, akik átlátnak rajta, meg mentalisták, akik zseniálisan észlelik a környezetet… Vajon ki lesz a célpontjuk? De miért ne hinné? Főleg, ha a gyilkos alacsonyabb iskolázottságú vagy mentálisan sérült.

Kerestem a neten, de nem találtam ilyen cikket. Aki mesélte eléggé ki volt borulva, úgyhogy gondolom, valami folyamatban lévő ügy lehet. Magyarország még jól áll az évi 200 gyilkosságával, de lehet, az USÁban már meggondolandó kriminalisztikát tanulni.

…mikor nem Bódi Ildi kér bocsánatot.

Egyszerűen szerelmes vagyok ebbe a szakba, már alig vártam, hogy vége legyen a nyárnak. Ebben a szemeszterben egy rakás fejlődéspszichós órám lesz. Két legjobban várt gyakorlatom a “halogatás pszichológiája” és a “karriertervezés coachinggal”. Ha érdekes lesz, akkor mesélek róluk. Hogy pontosan mit csinálnak a coach-ok, nem tudom, csak annyit, hogy multicégek vezetőit követik egész nap, és elmondják, hogy látják a tevékenységüket. Szóval olyan beépített szociálpszichologus kisördögök az ember vállán. Lesz végre rendes patológia órám is, nem csak idegrendszer szintjén, hanem a DSM-IV ízelítőivel.

Jó volt találkozni az évfolyambeli haverokkal is, meg a régi tanulócsoport is összejött, akikkel hajdan – csórók lévén tanfolyam helyett együtt – felvételire tanultunk. Pár ember, aki csak azért van velem, mert a fejemet akarja látni. Mérhetetlenül fárasztott ez a nyár, valahogy túl sok percember csapódott körém az érdekbarátságukkal, érdekmosolyukkal, és már arra sem vették a fáradságot, hogy a szemembe hazudjanak. Most kezd tisztulni ez a mentális odahányás, és annyira jó. Meghozták a kedvem, hogy embereket akarjak látni, és lassan ideje is a régi barátokat felhívni, kávézni, teázni, egy sütemény fölött világmegváltani.

Érdekes, hogy már más pszichohallgatóknál is kezd nyomasztóvá válni, hogy a szakma automatikusan tekintélyt kap. Másképp viselkednek az emberrel, amint kiderül, hogy cserebogár lesz, miközben mi pontosan tudjuk, mennyire kevés tudásunk.  Hatalmas a szakadék a kettő között, és utálom, ha nincs a címkék mögött tartalom. Gyanítom, még jó pár év, mire eltűnik ez az érzés, de az is lehet, hogy soha. Túl nagy, túl szerteágazó a pszicho, egy élet kevés hozzá.

Az előbb megpróbáltam bejutni a blogom moderációs sorába, de a 4500 jóváhagyásra váró spamtől lefagyott a gépem. Mivel időnként intelligens létformának álcázom magam, ezért más úton sikerült kitörölnöm kéttucatot, hogy heroikus küzdelem után eljussak az egyetlen valós kommenthez. Nincs türelmem a technikai eszközökhöz, már a freeblog is az idegeimre ment; a magamfajta blogger, olyan mint az éjszakai lepke, oda megy, ahol átláthatóbb a lámpa üvege. Szóval valahogy be kéne állítani azt a tűzfalat. 

Bár a blogból úgy tűnik, hogy a nyáron főleg rendezvényekre mászkáltam, valójában a legtöbb időt írással töltöttem. Júliusban befejeztem a szervezős novellát. Egy abnormálisan individualista világ ez, ahol a marsi bánya felépítéséhez a multik egy szerzetest bérelnek ki. A Szent Struktúra Rend szerzetesei szinte materalisták, az anyagszerkezetben látják Istent és a rendezettséget a Teremtés útjának tartják (“minden, mi entrópia, a Gonosztól való”), pontosan ezért szerveznek, no meg a Földet próbálják megmenteni. A bányászok lázadását viszont egy költő vezeti, akinek személyes istenélménye van, és aki szerint a cél soha nem szentesítheti az eszközt. A várttal ellentétben nem ő a nézőpontkarakter, hanem a szerzetes. Innen indul a sztori.

Az írókörös tábor óta amúgy szárnyakat kaptam, nagyon hálás vagyok érte. Újra elővettem egy kötött világra írt regényt, és meglepetésemre tegnap elértem a 300 ezer karaktert. Rájöttem, hagyni kell a gyilkost, hogy szívből keresse az istenét. Nem vettem észre, de bénított az, hogy nem volt vallásos karakterem. Szeretem az isten-témát, rengeteg mondanivalóm van e téren. A pszicho is futólag megjelenik a regényben; van egy agykutatóm, aki olyanokkal dobálózik, hogy Rainville ’99-es kísérlete, meg Chomsky modularitás-elmélete. Vicces lenne egy fantasyhoz szakirodalmi jegyzéket mellékelni, úgyhogy visszafogtam magam, és csak a szorihoz kapcsolódó párbeszédeket hagytam benne. De részemről egyre jobban szórakozom.

Szóval jól állok, köszönhetően a nyárnak. Hétfőn kezd a suli és a munka, így jóval kevesebb időm lesz, de úgy érzem, még kitart a lendület egy darabig. Meg az első órák úgy se érdekesek…

Az Írókör táborában előadott Kulcsár Zsuzsa cikk folytatása (2001, Eötvös Kiadó, Tanulás, kezdeményezés, alkotás c. kötet):

A kreatívoknál nem csak a vonásszorongás mutat magasabb értéket (vagyis érzékenyebbek), hanem fiziológiailag is túlérzékenyek. Martindale kimutatta, hogy azok, akik a távoli asszociációs feladatokban magasabb pontot érnek el, ugyancsak magas amplitúdót produkálnak a fehérzaj-ingersorozatkor mért bőrelektromos válasz során, és ez az amplitúdó lassabban csökkent. Habituláció (megszokás) a kreatívoknál átlagosan 15 alkalom után jött létre, másoknál 4 alkalom után. Ha szigorították a feltételt, vagyis a habituláció fogalmát két egymás utáni alacsony válaszhoz kötötték, akkor a magas kreativitásúak egyáltalán nem habitulálódtak. 

__(‘Read the rest of this entry »’)